Aha. Minden nap teát szoktam főzni magamnak.
Én végig tudok ülni úgy egy kocsiutat, hogy egy kukkot se szólok a mellettem ülőhöz, és ez nem is szokott feszélyezni egy cseppet sem. Maximum az zavar, hogy hátha a másikat viszont feszélyezi a csend.
Hallgatni viszont szeretem a beszélgetést. Ha van valami mondanivalóm, azt elmondom én gond nélkül, afelől ne félj, csak általában egyáltalán nem érzek sürgető kényszert arra, hogy megosszam az épp fejemben járó gondolatokat.
Bár nem tudom, hogy mennyire maga a PPM szokott a téma lenni. Gondolom, azt már alaposan kiveséztétek az eddigi alkalmakkal.