Egy elsőbálozó a hokimeccsen
Hát kérem 15 mp…
Nyilván mindenki tudja már, hogy a múlt héten Budapesten rendezett I/A csoportos (II. osztályú) hoki vb-ről lesz szó, de ne szaladjunk ennyire előre.
Balzaci morálban kell nyomnom (eszméletlen pressziót gyakorolnak az emberre, de ez olyan mint az élsport, teher alatt nő a pálma) így nem akarom bő lére ereszteni.
Hirtelen nem is emlékszem, hogy a Foci Eb-ről írt útibeszámolóm itt is megjelent-e, (kommentben várom a jó emlékezőtehetséggel megáldott kollégák visszajelzését) de amennyire hosszú volt az, annyira lesz rövid a mostani beszámoló. Habár ez is relatív, hiszen az EB-n 8 napig voltam, itt pedig csak egy délutánon.
Na kezdjük: Februárban eszméltem, hogy hoki VB lesz Budapesten, ezt már nem hagyhatom ki. Ránéztem a neten a jegyekre, és elkerekedett a szemem, elvétve találtam csak jegyet (aztán meglepve láttam az üres helyeket, de erről később…) de végül három egymás mellé szólót találtam még a szlovénok elleni szerdai meccsre az utolsó előtti sorba. Hirtelen bele sem gondoltam, hogy mit látok majd a korongból, hiszen néha tv-n sem látszik.
Gyorsan összetoboroztam a két útitársat; egyikük Pozsonyban néhány KHL meccsen szocializálódott, másik útitársunknak pedig tavaly idomítottam a lábára a legújabb korcsolyáját, amelyet a sütőben kellett melegíteni, majd a lábára kellett utána formálni, fűzni – én voltam a segédmunkás. Ő mesélte, hogy annak idején fia Hári János ellen hokizott, és Jancsika már 5 évesen villámként cikázott a jégen, az ellenfelet megtestesítő kisfia gyorsan lehűtötte az esetleg sportolói álmokat szövögető apuka reményeit az alábbi mondattal: „Minek menjek utána, úgysem érem utol…”
Na és én voltam az elsőbálozó – aki előbb lett hokikapitány (erről majd egy következő agymenésben/cikkben bővebben), minthogy élőben hokimeccset látott volna. (Nem kell hurrogni!)
16.00 indulás – gondolván két órával meccs előtt ott kell lenni. Na aki járt az M1-esen az utóbbi fél évben, az sejtheti, hogy ez Mission Impossible volt – 18.30 érkezés az Arénához. Sajnos így a szurkolói zóna kimaradt, épp nyitották a kapukat és italozó hely kívül nem lévén, behatoltunk a kapukon. Beléptetés gördülékenyen haladt, ahogy beestünk rögtön a büfével találtuk szembe magunkat. Na mit kértünk? Nyilván literes Sopronit. Mit ittunk? Nyilván nem literes Sopronit, mivel a pultos srác közölte, hogy nincs literes pohara… Na sebaj, az isteni gondviselés velünk volt. Kb 10 méterrel mellette belebotlottunk egy Krusovicés mobil standba. Soproni gyorsan le, jöhetett a Kruso (Kb annyi különbség volt, mint a cseh és a magyar hoki színvonala között a diffi csak 750-650volt). A csoda nem is a sör minősége volt, hanem a beerjetes szerkezet, amivel csapolták! Hat korsó sört 7 másodperc alatt csapolt tökéletesen! Aki járt már tömegmegmozduláson az nyilván tipródott sorban állva, azon töprengve, hogy mi a fenéért nem tudják ezt megoldani. Nos, a nagy felismerés: meg tudják oldani. Az ára potom pármillió forint – így otthonra azért ne rendeljetek. Megittuk a krusónkat, (sofőrünk természetesen nem!) és vittünk magunkkal egy négyes csomagot a lelátóra.
Felballagtunk a helyünkre, ami nagyon frankó volt. A B-közép szektora fölött balra voltunk, így a hangulat sodort minket is, és meglepetésemre teljesen jól láttunk mindent (a korongot is!)
Meglepve láttam, hogy a kapu mögötti mobil lelátó szinte töküres (azóta megtudtam, hogy az önkénteseknek, és a többi csapatnak, személyzetnek, stb-nek kellett fenntartani), de még a mellette lévő két szektor is tátongott, a csarnokon kívül meg többszázan jegy nélkül maradva kivetítőn nézik a meccset.Ezen még azért lehet csiszolni.
A meccs sajnos úgy alakult, ahogy (1-4 lett ugyebár), de eredménytől függetlenül nagyon jó hangulatú volt a meccs, lelkesen szurkolt a közönség. Szerintem még sok örömünk lesz ebben a csapatban a következő évek során!
Sajnos több meccsre nem tudtam jegyet szerezni, maradt a tv (vagy még az sem, ugyanis a britek elleni meccsről pont lemaradtam a szülinapos feleségem és az Ákos koncert nagyobb súllyal esett latba természetesen. Szünetben pont láttam a lehangoló egyenlítést mobilon, amelynek köszönhetően nem azt mondhatjuk, hogy óriási mázlival feljutottunk az elitbe, hanem hatalmas pechhel lemaradtunk a feljutásról.
Viszont a konklúziót leszűrtem: a focihoz, kézilabdához, a szexhez, vagy az éjféli miséhez hasonlóan a hoki is sokkal jobb élőben, mint tv-n nézve!
Share on Facebook Share on Twitter Share on MySpace