Subject: Jégpoén - :D

Ismét egy facebook-on terjedő iromány:


"Veet szőrtelenítő krém férfiaknak
Vásárlói vélemény
Miután közölték velem, hogy a golyóim úgy néztek ki, mint egy öregedő rasztafári feje, elhatároztam, hogy fejest ugrok a dolgok közepébe és veszek egy ilyen krémet, mivel a korábbi borotválási próbálkozásaim csak csekély sikerrel jártak és majdnem elroppant a gerincem, amikor megpróbáltam elérni a problémásabb részeket. Mivel kissé romantikus vagyok, úgy gondoltam, a tettet az asszony szülinapjára időzítem, hogy érezze a törődést. Jóval előtte megrendeltem a terméket, és mivel az Északi-tengeren dolgozok, úgy gondoltam, keményebb vagyok, mint az előző vélemények írói, akiket puhány irodai alakoknak tartottam… Ó, társaim a fájdalomban, micsoda tévedés volt!
Megvártam, míg az asszony az ágyba bújt, és miután homályos utalásokat tettem neki valami különleges meglepetésről, lementem a fürdőszobába. Kezdetben minden jól ment, felkentem a krémet és vártam, hogy valami történjen. Nem kellett sokáig várnom.
Először kellemes melegséget éreztem, melyet pillanatokon belül olyan intenzív, égető érzés váltott fel, amit csak úgy tudok leírni, minta ketten húzták volna a szögesdrótból készült alsógatyámat a farpofáim közé, azzal a feltett szándékkal, hogy a fejemmel kiüssem a plafont. Addig az éjszakáig a vallás nem játszott nagy szerepet az életemben, de akkor készséggel híve lettem volna bármelyik vallásnak, amelyik megszünteti azt a kegyetlen égető érzést a hátsó kijárat körül, amely pusztulással fenyegette a koronaékszereket is. Miközben azért küzdöttem, hogy ne harapjam át a fájdalomtól az alsó ajkamat, megpróbáltam lemosni a krémet, amivel csak annyit értem el, hogy egy szőrcsomó eldugította a lefolyót. Könnyektől elhomályosult szemmel támolyogtam ki a hallon keresztül a konyhába, és - mivel járni nem nagyon voltam képes - az utolsó métert kúszva tettem meg a hűtőszekrényig valami hűsítő fájdalomcsillapító reményében. Feltéptem a hűtőgép ajtaját, megláttam egy doboz jégkrémet, aminek letéptem a tetejét és magam alá helyeztem. A megkönnyebbülés fantasztikus, de csak időleges volt, mivel a jégkrém meglehetősen gyorsan elolvadt és az égető érzés hamar visszatért. A jégkrémes doboz kialakítása miatt ráadásul a kipufogót nem tudtam hűsíteni, ezért körbetapogattam a mélyhűtő fiókot valami más után kutatva, mivel biztos voltam benne, hogy a látásomat meglehetősen hamar újra el fogom veszíteni. Megragadtam egy zacskót, amiről később kiderült, hogy fagyasztott kelbimbó volt, kiszakítottam, és közben próbáltam olyan csendben maradni, amennyire csak tudtam. Fogtam egy marék kelbimbót és megkíséreltem párat beszorítani a farpofáim közé, de hiába. Azért nem működött a dolog, mert egy kevés krémnek sikerült feljutnia a végbelembe, ami olyan érzést okozott, mintha egy rakétahajtómű dolgozott volna bennem odalent. Kétségkívül – és egyben remélhetőleg is – ez volt az egyetlen pillanat az életemben, amikor arra vágytam, bárcsak megjelenne egy homokos hóember a konyhában, amiből látható, milyen mélyre lettem volna képes süllyedni a fájdalom csillapítása érdekében. Fájdalomtól elgyötört elmém csak azt az ötletet volt képes kiszenvedni magából, hogy egy kelbimbót óvatosan felhelyeztem oda, ahol még előtte semmi sem járt.
Balszerencsémre a konyhából kihallatszó furcsa nyögésekre felriadt asszony ezt a pillanatot választotta ki, hogy utánajárjon a zajok forrásának. Akit az a látvány fogadott, hogy a seggem az égnek mered, golyóimról epres jégkrém csöpög, és éppen egy szem kelbimbót tolok a lyukamba, miközben azt nyöszörgöm: Hú, de jó érzés…
Érthető módon megrázta a látvány és felsikított, és mivel nem láttam az érkezését, a hangtól önkéntelenül összerándultam, ami miatt a kelbimbó meglehetős sebességgel kilövődött belőlem éppen az ő irányába. Megértem, hogy nem éppen arra a különleges meglepetésre vágyott, hogy éjjel 11 órakor egy kifingott kelbimbóval lábon lőjék a konyhában, és az sem segített rajtam, hogy másnap a gyerekeknek meg kellett magyarázni a jégkrémben látható furcsa lenyomat keletkezésének körülményeit. Szóval, összességében a Veet eltávolítja a szőrt, a méltóságot és az önbecsülést…"

-Szevasz Fater! Képzeld kitűztem magamnak életcélokat!
-Ó ezt örömmel hallom! És mik azok?
-Addig nem akarok megdögleni, míg fel nem fogom, miért állnak meg az emberek a járművek ajtajában, miután felszálltak, miért nő meg hirtelen az a sor, amelyikbe átálltam a kasszánál, mert rövidebbnek tűnt, miért gyártanak virágmintás és illatos vécépapírt meg intim betétet, és ha a kifli egyes üzletekben drágább, mint a zsömle, az azért van-e, mert hogy sokba kerül a kanyar.
-Nagyon ügyes vagy kislányom, akkor örök életed lesz anyáddal együtt, aki reggel óta azon gondolkodik, hogy miért nem piros a cseresznyepálinka.

TrollFoci legújabb gyöngyszeme: www.facebook.com/troll0fo...

www.facebook.com/troll0fo...

Egy borongós őszi napon az öreg indián elmegy a varázslóhoz és megkérdezi:
- Milyen lesz a tél?
- Kemény hideg tél lesz.
- Biztos?
- Biztos.
- Gyűjtsek fát?
- Még kérded? Gyűjts!
- A családom is gyűjtsön?
- A családod is.
- Az egész törzs gyűjtsön?
- Az egész törzs...persze.
Az öreg elballag, a varázslónak pedig kezd rossz lelkiismerete lenni. Mi van, ha felesleges munkát adott az öregnek? Hát bemegy a városba, a meteorológiai intézetbe, és megkérdezi:
- Milyen lesz a tél?
- Kemény, hideg tél lesz.
- Biztos?
- Biztos. A szatellit-felvételeken remekül látszik, hogy az indiánok már mindenfelé gyűjtik a fát...

Ez jó!!

Egy nő a következő társkereső hirdetést adja fel az újságban:
"Jól szituált, vagyonos hölgy keres olyan urat, aki nem fogja verni, nem hagyja ott és remek az ágyban".
A hirdetésre sokan jelentkeznek telefonon és levélben, míg egyszer az egyik hódoló becsönget a nőhöz. Az meglepődik, amikor kinyitja az ajtót, az úr ugyanis tolószékben ül, nincs se keze, se laba.
- Mit óhajt? - kérdezi a hölgy.
- A hirdetésre jelentkezem. Azt hiszem én vagyok az idealis jelölt. Mint látja, nincs kezem, tehát nem fogom verni. Lábam sincs, tehát nem fogom otthagyni sem.
- De az is szempont volt, hogy remek legyen az ágyban!
- Miért, mit gondol, mivel csöngettem be?

- Drágám, mit tennél, ha nyernék a lottón?
- Balf@sz vagy te ahhoz...
- Naaa, de ha mégis?!
- De szép volna...fognám a felét és elhagynálak végre!
- Akkor tessék, itt van 590 forint. Kettesem volt, b. meg! Takarodj!

Egy felvidéki fiatalember el szeretne menni a bálba, de nincsen ünneplős cipője. Elhatározza hogy kifényesíti a gumicsizmáját és abban megy majd el táncolni. Így is tesz.Aznap este a bálban először Annát kéri fel táncolni. Tánc közben lenéz, és azt mondja:
- Anna, rajtad kék bugyi van.
- Hát ezt honnan tudod?
- Tudom.
Másodszorra Natasát kéri fel táncolni. Tánc közben ismét lenéz és azt mondja:
- Natasa, rajtad fehér bugyi van.
- Ezt meg honnan tudod?
- Tudom.
Harmadszorra Nórát kéri fel táncolni. Tánc közben megint lenéz, majd ijedten felkapja a fejét:
- Nóra, van rajtad bugyi?
- Nincs. - válaszolja.
- Huh, már azt hittem, hogy a csizmám repedt szét.

A székely bácsi felutazik Budapestre. Életében először jár a magyar fővárosban, csodálkozva sétál jobbra-balra a nagy utcákon, tereken. Egyszer csak rájön a szükség nagyon erősen, nem bírja visszatartani. Úristen, most mi lesz, nincs WC a közelben! Az öreg körbenéz, lát egy apró lyukat a földön, hát belecsinál abba. Ballag tovább, és a közelben meglát egy lépcsőt lefelé, felette a táblával: CLUB. Lemegy az öreg, benyit, odabent füstös pincehelyiség, bömböl a zene, és csupa szeplős fiatal ropja a táncot. A székely igen csak elcsodálkozik:
- Mi ez itten? Szeplősök klubja?
- A francokat! - válaszol a pultos. - Csak valamelyik barom megint beleszart a ventillátorba...

Szőke nő stoppol az út szélén. Megáll egy autó.
- Hová vihetem kisasszony? - szól ki egy férfi.
- Hát igazából sehová, csak nekem nagyon fontos lenne telefonálnom anyukámnak - mondja a szőke.
- Hááát, nem is tudom... - mondja a férfi.
- Tényleg nagyon fontos, bármit megtennék érte.
- Na jó, szálljon be.... Gombolja ki nadrágomat.... Vegye a kezébe... Kezdheti.
- Halló anyu, Te vagy az?

Orvosin Böde rááll a mérlegre. A doki elképedve nézi és felkiált: - Dani, te nem is 100 hanem már 175 kiló vagy! Oh, ja, várj doki, csak elfelejtettem ledobni magamról a norvégot. Puffanás hallatszik, Böde visszaáll a mérlegre: - Na most már jó, dokikám?

Ez saját?

Annyira rossz? Neten találtam.

Borzasztó