PowerPlay Jurnal

Mióta szerkesztőként csatlakoztam a PPM csapathoz, soha nem fordult elő velem, hogy nem tudtam hogyan kezdjek egy cikket. Most ebben a szerencsés/szerencsétlen helyzetben vagyok.

Na jó, kezdjük így: az előző kapitányokkal szemben, van egy óriási előnyöm; közvetlen hozzáférésem van a Magazin felületéhez, így jóval több menedzsert tudok elérni, mintha csak a fórumon kommunikálnék veletek. És ezt szigorúan ki is fogom használni. Ha már legalább ebben előnyöm van, és másban a nyomukba sem érhetek. Talán kishitűségnek gondoljátok, hogy ezeket a szavakat leírom, de valljuk be őszintén, három olyan kapitánya volt eddig a Válogatottnak, akik mára ikonikussá váltak. Mindegyikük másért, de kétséget kizáróan olyan dolgokat tettek le az asztalra, hogy azok mellett nem lehet elmenni szó nélkül. És most még nem is a Válogatott életében betöltött szerepükre gondolok. DémonX vitathatatlanul a legeredményesebb menedzser. Számtalan trófeával a háta mögött, olyan sikereket ért el, amiről más csak álmodni mer. Én is. És a PPM-es kívánság listámon szerepel néhány trófea az övé közül. Kityusz nevéhez fűződik egy fontos rekord, ő volt az első aki Bajnoki és Kupa címet tudott szerezni egy azon évben. Neki is van néhány kupája, amire irigykedek. Ráadásul arról se feledkezzünk meg, hogy ő a Magyar PPM ősatyja. Neki köszönhetjük a PPM-en belül a jelenlegi megítélésünket. És higgyétek el nekem, Ivánék odafigyelnek ránk. Stonehenge ugyan nem dicsekedhet annyi sikerrel, mint az előző két kapitány, de neki is van a vitrinbe egy Bajnoki cím, amire ácsingózunk sokan. Viszont amiért nagyra tartom, azt nem lehet látni. Amit tett és tesz, az nem látványos. Nincs körülötte csinadratta. Viszont a Közösségért senki nem tett annyit, mint ő.

Ezek után azt hiszem értitek miért van olyan érzésem, hogy ha ló nincs, jó a szamár is. Igaz ebben az esetben, ilyen három kiváló menedzser után, negyedikként irányítani a Válogatott csapatot megtiszteltetés. Méltatnám még egy mondat erejéig elődeim munkáját, de most már a Válogatottal elvégzett munkájuk alapján. Kityusz Emzettel közösen lefektették a csapat alapjait, grundoltak, grundoltak, de valami apróság hiányzott. Majd DémonX és Stonhenge betették azt a pluszt, ami szükséges, és a tavalyi évre beérett az eredmény egy ezüst érem formájában. Mind annyian, segédjeikkel egyetemben 100%-os teljesítményt nyújtottak.

Oké, körbejártuk az előző kapitányok témát, most már tudjátok hogyan vélekedek a munkájukról. Nézzük, hogy mit gondolok magáról a Válogatottról. Múlt héten DémonX lehetőséget biztosított minden kapitány jelöltnek, hogy beletekintsen a csapat munkájába, adatlapjába, játékosaiba. Így már volt alkalmam feltérképezni a csapatot, emészteni magamban az előttünk álló munkát.

Kezdjük azzal, ami több menedzser társamban is felmerült, hogy itt az ideje a csapat fiatalításnak. Nem tudok azonosulni ezzel a véleménnyel. Ha körbe nézünk a legnagyobb riválisainknál, akkor azt láthatjuk, hogy hasonló játékosokból állnak a Válogatottak. Az Orosz csapat, mely legyőzött a döntőben minket, szinte teljes egészében olyan, mint a Magyar válogatott. A sorból egyedül a Csehek lógnak ki, náluk nagyon erős utánpótlás van, már 19 éves játékosok is vannak a válogatott keretben. Nyílván valamennyit kell fiatalítani, ez nem is kétséges. Most nem tudnék neveket mondani még, elképzeléseim vannak, holnapi nap fogjuk átbeszélni bredock-al a szóba jöhető játékosokat. Egyébként, ha a csapat részeket nézem, akkor még mindig igaz, hogy kapus poszton nem vagyunk túlságos jól eleresztve, még mindig ez a poszt tűnik kritikus jelentőségűnek. Védelem jól áll, a legerősebb és legtapasztaltabb csapat egység a csapaton belül. A center és szélső poszt hasonló játékerőt képvisel, talán egy kicsit erősebbnek tartom a szélsőket, és több fiatal is van ezen a poszton behívva a válogatottba.

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy egy olyan csapatot örököltünk, akik nem véletlenül nyertek érmet, és még jó pár évig eséllyel fogják felvenni a versenyt a többi nagy csapattal.

Nézzük a következő témát, és talán ez a legfontosabb jelen pillanatban. Mi az a mit tervezünk? A választási szövegemben nem tértem ki rá, és a fórumon sem fejtettem ki. Úgy érzem ezt jogosan vetették néhányan a szememre, de akkor lássuk a medvét.

Bredock személyében olyan társat kaptam a kispadra, akivel tökéletesen egyezik a véleményünk. Talán most sok menedzser társamat elkeserítjük, esetleg meg is orrolnak ránk, de azt kell mondanom, hogy a Válogatott szereplését a VB-n csak másodlagosnak tekintjük. Természetesen mindent meg fogunk tenni egy újabb remek szereplésért, és 100%-an odatesszük magunkat, de nem leszünk szomorúak, ha az eredményesség háttérbe szorul. Felmerül a kérdés, hogy mi az amit fontosnak tartunk. Jogos a felvetés. Sajnálatos módon az elmúlt szezonok során, a hoki Válogatott iránt egyre inkább csökkent az érdeklődés. Egyre kevesebben szavaznak, egyre kevesebben jönnek a fórumra, és egyre kevesebben követik élőben a meccseket. Lehetne keresni az okokat, de nincs értelme. Több éves probléma ez a hanyatlás. Ez számunkra nagyon elkeserítő, hogy így alakult. Ezért azt tűztűk ki célul, hogy idén elkezdjük újra növelni a hoki népszerűségét a PPM-es menedzserek között. Vannak ötleteink, hogyan tudnánk ezt elérni, a részletekre kitérünk majd a héten miután véglegesítettük ezeket Bredock-al. Mint említettem kihasználjuk a Magazin adta kereteket.

Végül, amivel kezdenem is kellett volna ezt a beköszöntőt; Minden menedzser társamnak, aki szavazott, szeretném megköszöni, hogy érdeklődik a Válogatott iránt. Köszönöm a levélben és fórumban a biztató szavakat. Mindent meg fogunk tenni, hogy megszolgáljuk a bizalmatokat.

A héten találkozunk még, hiszen Válogatott meccs lesz, ráadásul a csapat változtatásokról is beszámolunk, illetve, hogy mit tervezünk a népszerűsítéssel kapcsolatosan.