PowerPlay Jurnal

Két szempontból teljesen szokványos az alábbi írás, gyakori fórum topicból ered és keresi az összefüggést a PPM és a valóság között. A téma nem más, mint az UFA/RFA rendszer. Összeszedtem a FIFA és az UFA szabályait, azok előnyeivel és hátrányaival, majd bér szempontból kerül összevetésre a ppm és egy kereseti szempontból publikus topbajnokság, a Serie A.

Lássuk be, hogy kevés támogató bejegyzés olvasható a fórumokon a ppm átigazolásokra vonatkozó szabályrendszerével kapcsolatban. Mik is a különbségek a FIFA regulák és a mieink között?

FIFA szabályrendszer:

• 16 év alatt csak amatőr szerződés
• Ezután határozott idejű profi szerződés, maximális időtartam öt év
• Lejáratkor szabadon igazolható ( Bosman szabály ), 23 éves koráig nevelési költség
• meghatározott átigazolási időszak, ezen kívül csak szerződés nélküli játékosok igazolhatóak
• és amiről még sosem hallottam: egy játékos akár büntetlenül is megszegheti élő szerződését. Ez akkor fordulhat elő, ha a labdarúgó egy adott idényen belül a tétmérkőzések kevesebb mint tíz százalékán lépett pályára csapata színeiben. Amennyiben a játékos élni kíván ezzel a lehetőséggel, akkor csapata utolsó tétmeccsét követően legkésőbb tizenöt napon belül jeleznie kell szándékát.

PPM:

• 26 éves korig igazából nincs lejárt szerződés
• 26 illetve 29 éves korban 3 éves szerződés
• 32 éves kor fölött egy éves szerződések
• Minden esetben last call opció
• nincs átigazolás időszak

Mik a rendszerünk hátrányai?

• 32 év fölötti rövid távú ( 1 szezonos ) szerződések.
• Fiatal játékosok korlátozott képességei. Míg a való életben egy 18-20 éves játékos is tud húzóember lenni és egy 26-28 éves játékos van a teljesítménye csúcsán, a ppmben ez jelentősen kitolódik.

Mik a rendszerünk előnyei?

• 26 éves korig nincs probléma, miközben pl. a Barcelona akadémiája ( La Masia ) folyamatosan küzd lerablással, elsősorban az amatőr szerződések okán.
• A last call opció, ez az RFA illetve UFA rendszerben ajánlat megadási lehetőség. Aki valamilyen formában találkozott már ezzel a szerződéses eszközzel, az pontosan tudja, hogy jelentősen versenykorlátozó. A való életben ha egy lejáró szerződésű játékos kap egy jó ajánlatot és el akar menni, akkor csapata semmit sem tehet...

A ppm piac nagyjából ugyanúgy működik mint valóságban, beárazza a labdarúgók valódi értékét. De mi a helyzet a lejáró szerződésű játékosok esetében? Milyen eszközei vannak a való életben egy csapatnak egy lejáró szerződésű labdarúgó leigazolása kapcsán? Pl. a fizu vagy éppen aláírási pénz. Differenciált fizetésről a mi világunkban korlátosan beszélhetünk, de piac bizony az aláírási juttatást is beárazza, nincsenek csodák. Hogyan különböztetjük meg C. Ronit és Nagy Ádámot, ha ugyanabban a ligában rúgják a bőrt?

Készültem egy kis táblával. A sorokban egy I. osztályú játékos alapfizetése látszik ( napi 100-160 ezer ), míg az oszlopokban egy UFA játékos - fentiek alapján - aláírási pénzét (0-300 millió) tüntettem fel. Ez alapján 112 nappal visszaosztva kiad egy napi valós fizetést, amely egy 100 ezres alaptól egészen 2,8 millióig terjed.

A legalsó sorban a felette lévő minimum és a maximum fizetések közti eltérést láthatjátok, amely egy jelentős aláírási pénznél tart a nullához. Míg az utolsó oszlopban az alapbérhez viszonyított eltérés látszik szintén egy jelentős aláírási összeg mellett, ez jellemzően egy 18 és 28 közötti szorzó. Ez lenne a különbség Nagy Ádi és C. Ronaldo fizuja között.

A példa nem véletlen, a közelmúltban kerültek nyilvánosságra a Seria A-s fizetések:

C. Ronaldo 31 millió euro.

Dybala 7 millió, Donnarumma 6 millió, Insigne 4,6 millió, Icardi 4,5 millió

Nagy Á. 0,5 millió

A Chievo, Empoli, Frosinone, Parma és a SPAL 23 millió euró alatti büdzsével dolgozik. Ami azt jelenti, hogy 4-5 meghatározó játékosán túl, mindenki 400 ezer vagy az alatti jövedelemmel rendelkezik. Ha Ronaldohoz mérjük ezt a kb 350 ezres alsó bérsávot akkor nyolcvannyolcszoros bérkülönbségről beszélünk, de még Dybala esetében is tapasztalható húszszoros különbség. Mindez nagyjából megfelel a játékunkban tapasztalható különbségeknek.

Én nem állítom, hogy az RFA/UFA rendszer rendben van. Attól, hogy itt nem valós pénzzel dolgozunk valószínű sokkal több a szélsőség, mint a való világban, de az attitűdök jelentősen nem különböznek. Egy magasabb aláírási pénz lehet poszt- vagy épp menedzseri szimpátia hiánya okán. Összességében azt gondolom, hogy minden rendszernek megvannak az előnyei és a hátrányai, ennek kell megfelelni és mindig is lesznek olyanok akik az előnyöket felismerve többet profitálnak a versenytársaknál. Talán jelen esetben a nagy tapasztalatú ( magas fizetésű ), de aláírási pénzt már nem igénylő - öreg - játékosok alkalmazása lehet ez az előny. Ez változhat még, de addig is sajnos a játék fejlődését mindez nem szolgálja...