Majalah PowerPlay

A 12. szezon legnagyobb magyar sikerét a jégkorongban egyértelműen az U18 szerezte. A válogatott kapitánya Emzet, segédje pedig Kityusz volt. Írhattam volna erről egy rövidebb összefoglaló cikket, de ezúttal változtatunk a formán. Az U18 sikerét egy beszélgetésben értékeljük a kapitánnyal együtt.

Egy nagy, mindent kibeszélő interjú Emzettel.

 Nagy siker amit most elértetek az U18-al, de nem indultál újra a kapitányi posztért. Mi áll a lemondásod hátterében?

Nem mondtam le.

Már a kortesbeszédemben is leírtam, hogy ez az utolsó szezonom a válogatottnál. Eleve azért indultam még egyszer, mert a saját játékosaim ebben a szezonban értek be az U18-as válogatott részére. Annak idején ezért kezdtem bele a teljes fiatalításba - és hát szerettem volna sikerre vezetni őket (is). :)

Úgy gondolom, hogy másoknak is érdemes kipróbálni a válogatott vezetését, és ehhez meg kell adni nekik a lehetőséget. Paradox módon, nagyon kevés jelentkező van erre a posztra, ami nem jósol sok jót a magyar válogatott(ak) jövőjére nézve. A következő szezonra végül lett értelmes jelentkező (Arkrektor munkájának hála), de hogy mi lesz a következő választásoknál, attól félek egy kicsit...

Ez érdekes, mit gondolsz mi lehet az oka annak, hogy a tapasztaltabb menedzserek nem nagyon akarnak jelentkezni a kapitányi posztra? Talán félnek, hogy sok munka lenne vele? Egyáltalán tisztázzuk az olvasókkal, mi is a kapitány dolga?

A játék stagnálása miatt csökken az érdeklődés eleve maga a játék iránt. Sok régi menedzser hagyja abba a játékot, vagy csak néha-néha néz már be. A válogatott iránt is nagyon csökkent az érdeklődés :(.

Másrészt valószínűleg a felelősség riaszt el sokakat attól, hogy megpályázzák a posztot. Senki sem szeretne az lenni, aki vezetése alatt pl. kiesik a válogatott az elit csoportból. Ez a lehetőség persze mindig itt van, még hibátlan vezetésnél is, hisz a sportban minden lehetséges. Talán az sem segít az ilyen döntésben, hogy sokan nem is igazán tudják, mi is a dolga a kapitányoknak, és tényleg a sok munkától riadnak vissza. Pedig a munka legnagyobb része már rég elvan végzve. :)

Mi is a kapitányok dolga...

Elsősorban az lenne a dolga, hogy felkutassa a legjobb korosztályos magyar játékosokat. Ez azt jelentené, hogy át kell nézni az összes magyar és külföldi csapat 18 éves magyar játékosát, és az összes esélyes játékost megfigyelni. Mindezt még az első barátságos meccs előtt.

Persze ez lehetetlen feladat lenne. Ezért már jó néhány szezon óta ügyködik egy kisebb csapat menedzser az ifik felkutatásán és megfigyelésén (mellesleg, első sorban ezek közül a menedzserek közül hiányolom a kapitányjelölteket). A talált és megfigyelt játékosok bekerülnek már 15-évesen egy adatbázisba, és ott megtalálja őket néhány szezonnal később a mindenkori kapitány. Aki esetleg szeretne segíteni ebben a válogatott részére nagyon fontos tevékenységben, az megteheti ezen a fórumon: Tehetségkutatás

Így a kapitány dolga, már "csak" annyi, hogy kiválasztja az adatbázisból azokat a játékosokat, akik szerinte a VB idején a legjobbak lesznek. Ehhez persze kell némi saccolás, számolgatás, levelezés a tulajokkal (győzködés, hogy játszassák a játékost, hogy táboroztassák, és hogy megfelelő arányban kapja az edzést), de főleg egy elképzelés, hogy mi mennyit ér, és milyen típusú játékosokat akar az ember előnyben részesíteni.

Szerintem minden leköszönő kapitány szívesen segíti, és útbaigazítja azokat a jelölteket, akik ezt igénylik. Ezért nem kell félni a feladattól.

Ezek után már nincs sok dolga a kapitánynak. Behívja a kiválasztott játékosokat, és a barátságos meccseken összhangot ad azoknak, akiket az alapcsapatba szán. Néha megnézi, hogy mindenki tartja-e az edzéstervet, meg ilyen apróságok.

A VB-alatt meg már olyan, mint ha a saját csapatával akarna nyerni az ember :) A lehető legjobbat próbálja kihozni a csapatból és imádkozik Ivánhoz.

Szép szereplés van mögöttetek a VB-n, imáid meghallgatásra találtak ezek szerint, de most menjünk vissza a VB előtti időszakra. A barátságos meccseken mi volt a taktikátok alapja?

A Barátságos meccseken nem igazán taktikáztunk, inkább pont fordítva. A VB-n sok ellenfél próbál valamiféle rendszert találni a taktikaválasztásunkban, ezért teljesen véletlenszerűen "taktikáztunk". Néha kocka döntött, néha hagytuk az előző meccs taktikáját, stb.

Az egész előkészülés arról szól, hogy összhangot adjunk az általunk kiválasztott játékosoknak - azaz azoknak, akik a számításaink szerint a VB idejére a legnagyobb erőt képviselik majd. Talán a taktikához sorolhatjuk azt is, hogy háromsoros felkészülés mellett döntöttünk. Ezért mindig ugyan az a 15 játékos + 2 kapus játszott az egész felkészülés alatt. Ennek vannak előnyei is, meg hátrányai is, de talán mondhatjuk, hogy bevált.

Van ebben egy érdekes kettős csavar, de mondd csak nem kétélű penge ez? Nem féltetek, hogy a 4. sor kvázi "hiánya" nagy hátránnyá válhat majd?

Természetesen ez a legfőbb hátránya a háromsoros felkészülésnek. Az első U18-as VB-n nagyon szerencsésen alakultak a meccseink, és a negyedik (és ötödik) összhangnélküli sorunk jól muzsikált.

Ez már másodjára nem jött össze - azaz ki sem tudtuk rendesen próbálni, hisz az első elveszített meccsünk után (a Spanyolok ellen - 4:1 )rákényszerültünk a maximális erő bevetésére. Az alapcsoportot már 3 sorral játszottuk végig, és még így is épp, hogy csak továbbjutottunk. Teljesen más stratégiát kellet választani, mint az első VB-n.

De visszatérve a háromsoros felkészülésre, az előnyök még így is nagyobbak, mint a hátrányok.

Egy része tiszta matek:

- minden meccsen egy csapat mezőnyjátékosai közé egy bizonyos mennyiségű összhang van kiosztva. Mondjuk 120. Ez a szerint van elosztva, hány százalék játékidőt játszanak.

- minden összhanggal rendelkező játékos a válogatottnál napi 0,2 összhangot veszít. Ez 7 nap alatt 1,4 játékosonként. Ha 20 mezőnyjátékosnak van összhangja (négysoros felkészülés), akkor 20 x 1,4 veszik el hetente a 120-ból. Háromsoros játéknál meg csak 15 x 1,4 veszik el a 120-ból. Ez 14 hét alatt majdnem 100 összhang, amit nem hagytunk elveszni.

Ráadásul a legjobbjaink kapják a negyedik sor összhangját is. És ha a negyedik sor összhang nélküli játékosait elvegyítjük az összhangosok közt, akkor négy Összhangosabb sort tudunk összeállítani, mint, ha végig négy sort játszattunk volna az egész felkészülésen. Viszont, ha szorul a hurok, akkor egy 100%-os összhangú erős három sort tudunk bevetni már akár a második VB meccsen is - mint ahogy azt meg is tettük, talán ezért nem kellett küzdenünk a kiesés ellen. Nem sokon múlott.

Remek, ha már így felvezetted, akkor térjünk is rá a VB-re. A Spanyolok elleni meccs nekem nagyon meccsmotor szagú különben. Te mit gondolsz róla és mi történt a következő két mérkőzésen?

Spanyoloknál eltaláltuk az ellentaktikát, de pechünkre jött egy "kapusnap". Gyanítom a kettő összefügg, mert eléggé gyakori ez a kombináció. Akárhogy is, erőnlétet spórolva akartunk nyerni, és kikaptunk.

Sajna a Szlovákok is kikaptak, ezért nem maradt más lehetőségünk, mint megpróbálni megverni őket (hisz a másik két csapatnak már volt 3-3 pontja) - ez viszont csak maximális erőbedobással sikerülhetett. Így vége is szakadt a legjobb három sorunk erőnlét spórolásának.

A második meccsen az ellenfél talált bele a taktikánkba 1:3 , ennek ellenére egy szoros meccset tudtunk játszani. A vége mégis az lett, hogy kikaptunk, és pont nélkül álltunk a tabella alján, ráadásul szörnyű gólaránnyal (2:7)

Újra nem volt választás. Az egyetlen esélyünk az volt, hogy sok góllal megverjük a Franciákat, és drukkolunk, hogy a Szlovák - Spanyol meccs rendes játékidőben végződjön, méghozzá egy magas győzelemmel. Ezért újra nem spórolhattuk a legjobb sorainkat.

Egy kissé számoltam azzal, hogy a Franciák félvállról veszik a meccset, hisz volt 6 pontjuk, biztos továbbjutók voltak, és nekik sem árthat az erőnlétspórolás. Ezért bíztam a fölényes győzelemben 3:8 . Bevallom a másik meccsen fölényes szlovák győzelmet vártam. Ehelyett egy nagyon szoros spanyol győzelem született. Hál´Istennek, a gólarányunkat eléggé kijavítottuk, és továbbjutottunk.

Ez szoros volt, bár az is ritka, hogy a szlovákok így beleszaladnak. Ezután következett a középszakasz és megújultatok. A csoportban mi szereztük a legtöbb pontot, bár "csak" másodikok lettünk. Melyik a tényleges magyar U18-as válogatott? Amelyik végigbukdácsol a csoportkörön, vagy amelyik óriásit harcolva minden meccsen pontot szerez a középszakaszban? És mi állt a remek szereplés hátterében? >

A szlovákokat sajnáltam egy kicsit. Mivel nem vagyok a random híve, jobb szeretem, ha a tényleges erő és tudás győzedelmeskedik...

Ennek a VB rendszernek ez a sajátossága. Alig jutottunk be a középszakaszba, és mivel a szlovákok elleni meccset mindenkinek törölték, hirtelen mégis mi álltunk legjobban az alapcsoportunkból (hiszen nekünk egy vereséget töröltek, míg a másik két csapatnak egy győzelmet).

Újra játékban voltunk, bár ez az összhangos soraink lestrapálásába került.

Viszont 6 ponttal már akár be lehet jutni a rájátszásba is. A stratégia az volt, hogy az Oroszok ellen nyerünk, utána spórolunk, és ha netán rosszul alakulnának a dolgok, akkor Litvániát meg tudjuk verni, mivel őket tartottuk a csoportban a leggyengébbeknek.

Az Oroszok ellen ezért újra bevetettük a maximális erőt. De Itt már néhány alapjátékosunk annyira le volt merülve erőnlétileg, hogy némelyik összhang nélküli nagyobb erőt mutatott az Excel táblázatomba. Így néhány játékos le lett cserélve, hogy tényleg a legerősebb csapat lépjen pályára. Bláthy ezúttal nagyot alakított, befalazta a kaput, és az Oroszok hiába próbálkoztak. 0:3

A Csehek ellen, pont a terv szerint, pihentettük a két legerősebb sorunkat. Mindkét csapat támadó taktikával lépet jégre, és ez látszott is a lövések számán. A Csehek nem gyengítették a csapatukat, mint mi, mégis döntetlen lett rendes játékidőben. Iván megajándékozott minket egy ponttal. 3:2 SO A szétlövést már a Csehek nyerték, de én felettébb elégedett voltam, mert úgy hittem, hogy 7 ponttal már tuti bent vagyunk a rájátszásban - ergo ellazázhatunk még egy meccset.

De Iván általában az egyik kezével ad, a másikkal meg elvesz. Most is így volt. A másik két meccs sem dőlt el rendes játékidőben, így mindenki kapott pontot. A Cseheken kívül senkinek sem volt biztos a PO.

Nem lazulhattunk mi sem, hisz a Csehek előre feladták a meccset - a fórumukat olvasva egyértelmű volt, hogy nagyon alacsonyt játszanak majd. Litvánia ellen mi voltunk az esélyesek, és be is jött a papírforma. Egy harmadot négy sorral játszottunk, többet nem mertem reszkírozni az erőnlétspórolás érdekében. 4:2

Akkor ezután jött a PO. A másik csoport 3. helyezettje ellen játszottunk, de nem kaptunk könnyű ellenfelet... sőt. Kifejezetten emlékszem rá, hogy a finneknek nincs rossz csapata az U18-ban. Mire számítottatok elsősorban a meccs előtt és mennyire tudható be a kapusnapnak a győzelem?

A másik csoportból rájátszásba jutó négy csapat viszonylag egyforma erőt képviselt. Semmiképp sem szerettem volna a Dánokat, mivel nekik erős védelmük mögött egy kimagasló kapus védett. Így végül a Finn csapat nekem elfogadhatónak tűnt. Persze objektívan velünk egyenrangú erőt képviseltek, de hát a PO-ban már csak ritkán van könnyű ellenfél.

Innentől már nem igazán volt mit taktikázni. Úgy, mint már jó néhányszor a VB alatt, most is a lehető legerősebb csapatot kellett összerakni, és mint mindig most is az Excel barátomra hagyatkoztam. A játékosok erősorrendje kezdett teljesen felborulni, ilyenkor már nem lehet ráérzésre hagyatkozni. A csapatot tehát az excel adta, a taktikát meg hosszas gondolkodás után sikerült eltalálni (természetesen nem ez volt a cél - inkább egy semleges taktikát szerettünk volna). Hál´Ivánnak, most egy pozitív kapus nap lett belőle. Bláthy újból lehúzta a redőnyt. 2:0

Tehát továbbjutottatok. Az elődöntő már hatalmas eredménynek számított. A következő meccs a szerbek ellen azért nehéznek ígérkezett. Mire számítottál előzetesen és milyen érzések vannak az emberben egy ilyen szoros meccs közben?

A Szerbek az addigi meccsek folyamán csak egyszer kaptak ki, megnyerték a középszakasz másik ágát, a legkevesebb gólt kapták a VB-n. Mindez annak köszönhetően, hogy nagyon erős védelemmel rendelkeztek. A meccsünkön ezt a remek védelmet megtoldották egy védekező taktikával. Kész csoda, hogy tudtunk adni gólt.

 Szerencsénkre az erős védelem ára a gyengített lövés, a védekező taktika 10%-al erősíti a védekezést, de egyben 10%-al gyengíti a támadás erejét. Ezért (is) történhetett meg az, hogy ilyen kevés lövés (és kevés gól) született a meccsen. Ez segítette hozzá Bláthy a harmadik shotout-hoz a VB-n. Ritka eredmény, 358 percet védett a VB-n ebből 3 teljes meccsen nem kapott gólt.

A szerbek elleni meccs végződhetett volna nyugodtan fordítva is, egyik csapat sem volt esélyesebb a másiktól. Most éppen a lövés győzedelmeskedett a védekezés ellen, ki tudja, legközelebb akár fordítva is lehet. 0:1

A meccs közben néhányszor fel kellett kelnem a gép elől, és járni egyet :) Nagy volt az öröm a végén, mivel a győzelem azt jelentette, hogy sikerült elérni a célt - éremmel jövünk haza a VB-ről. Alig tudtam elhinni :D

Aztán jött a döntő. Előtte már összecsaptatok egyszer a csehekkel, akkor szoros vereséget szenvedtünk. Látszott egy kis remény, de végül nem sikerült. Min ment el a döntő?

A döntő a legnagyobb valószínűséggel azon ment el, hogy eltalálták az ellentaktikánkat.

Három lehetőség közt gondolkodtam, Kityusz ellentámadást javasolt, és még a normál jött nálam szóba. Sajna végül a letámadást választottam. Sokat gondolkodtam azon is, vajon mennyi az esélye annak, hogy Bláthy ennyi jó nap után újra jól védjen. Nem lenne-e jobb Fenyvesit védetni (aki már a csehek ellen egyszer egész jól teljesített). Végül maradt Bláthy, egyszerűen azért, mert jobb kapus. lehet ez is hiba volt.

Az is közrejátszhatott, hogy a csehek sokkal több erőnlétet tudtak spórolni a VB-folyamán, mint mi. A játékosainknak a döntő után már javarészt jócskán 80 alatt volt az erőnlétük.

Sokáig kiegyenlített meccs volt, és bizakodhattunk, sajna a második harmad végefelé két perc alatt eldőlt hogy az arany a Cseheké lesz. :( 5:3

Sosem tudjuk meg mi lett volna, ha...

Az ezüst csapatot a döntő után a linkre kattintva érhetitek el.

Nos először fáj, aztán már siker, bár ahogy a fórumot néztem, nem igazán fájt ez senkinek se, a közösség óriási sikerként élte meg az ezüstöt. Az is! Te mit éreztél a döntő után és a válogatott erejéhez képest mennyire meglepetés a 2. hely?

A döntő után természetesen csalódott voltam. Tudtam, hogy az ezüst nagy siker, és a VB előtt nagy örömmel elfogadtuk volna, de...

Az ember már csak ilyen :)

A második hely meglepetés is, meg nem is. Tudtuk, hogy az idei csapatunk erős, és akár az aranyra is képes, viszont a randomot is ismertük. Még mindig sajnálom, hogy "csak" másodikok lettünk, mivel a Csehek nem voltak nálunk jobb csapat.

Talán majd a következő szezonokban sikerül valamelyik kapitánypárosnak!

Végül is egy érmet nem lehet nem sikerként elkönyvelni.

És ez a siker messze nem csak a kapitányoké.

Nagyon nagy része van benne a DemonX vezette kutató és megfigyelő csapatnak, mivel jóformán mindegyik válogatott játékosunkat ők fedezték fel közvetlen a "születésük" után.

A játékosok eredeti tulajdonosait javarészét sikerült is még akkor meggyőzni, hogy adják el a tehetséget fejlettebb csapatokba, ezért ők is részesei a sikernek - és büszkék lehetne a náluk született játékosra.

Természetesen azok a menedzserek is nagyban hozzájárultak a sikerhez, akik nem kis pénzért megvették és felnevelték a játékosokat. Mindenki szépen betartotta az edzéstervet, ezért is köszönettel tartozunk!

Végül, de nem utolsósorban, a siker a drukkeroké. Azoké, akik végig kísérték a csapatot a meccsein, de azoké is, akiknek szimplán csak örömöt okozott a sikerünk - hisz a drukkerek nélkül semmi értelme küzdeni a sikerért.

Tehát egy ifiválogatott kialakulása mögött sok tényező áll. Mit gondolsz ez a mostani válogatott később hova juthat el az U20-as és a felnőtt korosztályban?

Ha semmi drasztikus változás nem lesz, akkor egy kis szerencsével megismételhetik 20-évesen a sikerüket. A felnőtt válogatottba idővel biztos bekerülnek majd néhányan, de mivel nem ez az első erős ifigeneráció, így ez sokáig fog tartani, és csak páran élik majd meg.  Ez látszik akár abból is, hogy az ezüst csapatból csak néhányan jutottak be most 19-évesen az U20-ba, és persze egyik sem jobb a 20-évesektől, egyhamar nem is érik őket utol. És akkor még itt vannak a 21-22-évesek. A legelső erős ifigenerációnak adatik majd meg, hogy a nagyválogatottba játszanak sokáig - ez szerintem a mostani 22 évesek lesznek majd idővel.

Köszönöm a válaszaidat és sok sikert a jövőben!

Mára ennyi, de mostanság még sok-sok cikkre számíthattok. Boldog új évet mindenkinek! Tartsatok velünk legközelebb is!