PowerPlay Dergi

   Valamivel több, mint egy hónapja jelent meg a pályázati cikkem itt a PPM magazinban, két másik remek írás társaságában. Akkor még nem tudhattam, hogy lesz-e a sorozatnak folytatása, hogy szerkesztő leszek-e? A döntés végül számomra – Nektek is köszönhetően – kedvezően alakult, így az ígéretemnek eleget téve következzen a folytatás!

   Az alapszakasz feléhez érve valamivel már tisztábban látjuk a csapatok erősségeit és gyengeségeit, illetve az együttesek közti erőviszonyokat, mint a bajnokság elején. A különböző fontosságok alkalmazása, az igazolások megléte vagy elmaradása, továbbá a kupasorozatokban való részvétel módja is mind felel egy-egy újabb kérdésre, és közelebb visz minket a válasz megtalálásához: ki nyeri idén a bajnokságot? Alább olvasható a szubjektív erősorrendem, elől a jelenlegi, zárójelben pedig a szezon eleji besorolással.

1.(1.) Buresz KC
   Ki más is lehetne a lista élén, mint a legmagasabb csapat összértékkel rendelkező, a bajnokságot pedig nagy előnnyel vezető Buresz KC? Bár egy kicsit megijeszthette a gárda szurkolóit a döcögős kezdés – 4 győzelem mellé egy iksz és 3 vereség is becsúszott – de hamar megnyugodhattak, hisz az együttes a 8. forduló után turbómódba kapcsolt, és 17 győzelmet szerzett zsinórban! Ezzel nem csak, hogy rekordot állított fel a magyar első osztály történetében, de még a sorozatot megszakító, előző fordulóban elszenvedett vereség ellenére is 9 ponttal vezeti a tabellát, ami már-már tetemes előnynek nevezhető. Persze nem – csak – az alapszakasz megnyerése a cél, de a menedzser idén kiemelten figyel csapata erőnlétére, így talán kevesebb eséllyel következik be a rájátszásban egy tavalyihoz hasonló meglepetés.
   A csapat legnagyobb fegyverei a brillírozó védelem és a támadás sokoldalúsága. Előbbi a liga legkevesebb lövését engedélyezte az ellenfeleknek, amiből a legkevesebb gólt is kapták, köszönhetően elsősorban a végre válogatottá avanzsáló Zakariás Zimmermann és a blokklista második helyén tanyázó Árpád Gellért tandemjének. A támadósor érdekessége pedig az, hogy nem egy sztárjátékos húzza a szekeret egyfolytában, hanem mindenki hozzáteszi a magáét, az együttes pedig átlövésekből, szélről és beállósból is ugyanolyan veszélyt jelent. Ennek köszönhető, hogy bár a liga legtöbb gólját is a Buresz KC szerezte eddig (a legtöbb lövésből és a legjobb dobószázalékkal!!!), az egyéni góllövőlista első 8 helyére a klub egyetlen tagja sem fért fel.
   Mindezek ismeretében talán jogosan tehető fel a kérdés: Meg tudja-e állítani bárki is ezt a lehengerlő stílusban kézilabdázó együttest?

2.(3.) Blue Legion H C
   Nincs új a nap alatt, bokonon33 együttese idén is az elmúlt években megszokott formáját hozza, és betonbiztos befutónak tűnik a rájátszás egyik kiemelt helyére. Az itt is megemlítendő gyengébb kezdés után lendületbe jött a Kék Hadsereg, és az elmúlt 7 mérkőzését behúzva már a tabella harmadik helyén tanyázik, habár ehhez hozzátartozik az is, hogy a kezdeti főleg alacsony fontossággal játszott meccsek után egyre többször váltott át normál, sőt olykor-olykor magas fontosságra is a gárda. A keret mélységét, illetve azt a tényt tekintve azonban, hogy a Nemzeti Kupa küzdelme immáron hetek óta nem terheli a játékosokat, erőnlétproblémák valószínűleg így sem jelentkeznek majd.
   A jó szereplés okát talán ennél a csapatnál a legkönnyebb meghatározni: zseniálisan lövik át a védelmeket. A Horn-Báthori-Vámbéry sor szerezte a legtöbb gólt átlövésből, ezen felül Báthori vezeti a góllövőlistát, Horn pedig a gólpassz-listán foglal el előkelő helyezést (holtversenyben a 4.). Mivel ezzel együtt a védelem is jól teljesít, – Álmos Geszler vezetésével – ezért a Blue Legion híveinek minden okuk megvan arra, hogy bizakodjanak: egy erős playoff-meneteléssel akár még a végső győzelem is meglehet a továbbra sem igazoló, javarészt saját nevelésű játékosokra építő klubnak.

3.(4.) SC Magdeburg
   Az előbb említett csapathoz hasonlóan Alan Smith együtteséről sem tudtunk meg sok újat a szezon kezdete óta. Erőnlétet spórolva is ott van a bajnokság élcsapatai között, miközben a Bajnokok Ligájában és a Nemzeti Kupában is talpon van még, mi több, a BL-ben csoportja élén trónol jelenleg.
   Támadásban a kulcs a labdajáratás. A szezon első felében a magdeburgiak osztották ki egymásnak a legtöbb asszisztot, téve mindezt úgy, hogy az - ellenfelet gyakran könnyű gólhoz segítő - labdaeladásból a második legkevesebbet követték el! Ez a sokatmondó statisztika természetesen az egyéni teljesítményekben is meglátszik, hiszen a liga 6 legtöbb gólpasszt adó játékosa közé hárman is befértek az együttesből. Sőt, Krisztián Bencés nem csak, hogy befért, de vezeti is a listát, míg a 3. helyezett Árpád Mátraházi a góllövőlistán is ugyanúgy bronzérmes. Ilyen lehengerlő támadójáték mellett nincs is szükség meccseket hozó védelemre, habár a szezon első harmadában 85 millióért vásárolt Albin Béressel erősödő csapatsorra sem lehet semmiféle panasz. Béres egyébként a csapat házi blokk-királya 32 blokkolt lövéssel, több mint kétszer annyival, mint amivel a több meccsen pályára lépő második helyezett Zimmer rendelkezik…
   Válogatottunk kapitányának csapatával szemben továbbra is csak egyetlen kivetnivalóm van: a háromfrontos terhelés. Kevés csapat tud ily módon jól teljesíteni, és bár az SC Magdeburg már így is a kevesek között van, még kevesebb tudja megőrizni a jó formáját a szezon végéig.

4.(2.) ST. BITANGOK
   A vártnál gyengébben teljesítenek ellenben a Bitangok, akiknek minden jel szerint időbe telik visszaszokniuk az első liga légköréhez. A szezon elején sokak által a végső győzelemre is esélyesnek tartott csapat szinte csak szenved idén, egymás után könyveli el a fájóbbnál-fájóbb vereségeket, és a cikk írásakor mindössze a 10. helyen szerénykedik. Az említett vereségek nagy része csak 1-2 gólos kapituláció, melyek végeredménye könnyűszerrel alakulhatott volna kedvezőbben, de pár meccsel ezelőtt például egy egészen elképesztő pofonba szaladt bele a csapat (36-20).
   Talán túlzás egy ember nyakába varrni a rossz szereplést, de egy biztos: a tavalyi menetelés hőse és a magyar válogatott üdvöskéje, Attila Bahil nem játszik jól. Az átlövőtől nem hiába várt kiugró szezont a menedzser, azonban a képességei alapján a liga legjobbjai közé sorolható Bahilnál valami nagyon nincs rendben. A tavaly nagyjából 55%-kal célzó kiválóság az idei kiírásban alig több mint 39 százalékát értékesíti a lövéseinek, minek hatására a menedzsment besokallt, és árcédulát akasztott a játékosra: 388 millióért az viszi el, aki csak akarja. Ha hozzátesszük, hogy átlövő-társa, Szabolcs Szente is hasonló gondokkal küzd, rögtön érthetővé válik a gárda rossz szereplése. A védelemmel nincs igazából gond, a döntően légiósokból álló defenzív sor illetve a kapuspáros is megbízhatóan teljesít, de támadásban mindenképp javulni kell, egyedül úgy fest kevés a házi góllövőlistát ismételten vezető Izidor Borsos.
   Mindezek ellenére nem kell, hogy pánik törjön ki a csapat háza táján, erőnléttel jól állnak, a 8. – még rájátszást érő hely – pedig egyáltalán nincs messze. Egy kicsit ugyan össze kell kapniuk magukat, és talán nagyobb figyelmet fordítani a bajnokik megnyerésére - a kupameccsek rovására - de még mindig azt érzem, hogy a csapatnak biztos helye lesz a legjobb nyolcban, az utószezonban pedig a frecsi-gárda lehet majd a fekete ló.

5.(11.) Bajnok Kc
   Nem kis szerencsémre az első elemzésemnél – amikoris hzsolt csapatát eléggé el nem ítélhető módon a 11. helyre rangsoroltam – a Bajnok Kc csapatának záró bekezdéséhez odafirkantottam, hogy potenciálisan ezzel a tippemmel tévedhetek a legnagyobbat. Szerencsémre, hiszen a zöld sasok már nem először mutatják meg, hogy hiba őket ilyen hamar leírni, és egy kis hullámvölgytől eltekintve végig ott tanyáznak a bajnokság élmezőnyében. Pedig sok minden vetítette előre ennek a szereplésnek az ellenkezőjét: például a komoly erősítések elmaradása, vagy éppen a liga legalacsonyabb AOR14 értéke, amely bár nem a legátfogóbb mutató, sőt talán akad olyan, aki szerint egyenesen haszontalan, de azért véleményem szerint csak jelez(nie kéne) valamit. Ám az együttes nem csak, hogy nem hajlandó rosszul szerepelni, de a menetelése közben még az erőnlétére is sikeresen figyel, ezzel pedig engem is végleg meggyőzött és megnyert magának.
   Mi hát a siker titka? Először is, a csapat kiegyensúlyozottsága. Ritkaságszámba megy, hogy a gólok ilyen egyenletesen oszoljanak meg, mint a bajnokoknál: a csapat 5. és 1. legeredményesebb játékosának góljai között alig másfélszeres a különbség! Csak összehasonlításként, más csapatoknál nem ritka a 3-4-szeres differencia sem. A másik fontos tényező a megfontolt és körültekintő támadásépítés. A Bajnok Kc a legkevesebb labdaeladást követte el eddig a ligában, de ez nem valami átadásokat nélkülöző, egyénieskedő támadójáték miatt történt, hiszen a gólpasszlistán mindeközben összesített 5. helyen vitézkedik a csapat. A zseniális támadósor mellé ugyanakkor remek védelem dukál – a liga egyik leghatékonyabb kapusa, Hu Fei által vezetett sor a második legkevesebb gólt kapta eddig a bajnokság során.
   Mea culpa – a jelenleg 4. helyen álló együttes biztos rájátszás-résztvevőnek látszik, és én semmi további kijelentést nem vagyok hajlandó tenni velük kapcsolatban :D

6.(9.) Boomeráng KC
   Ez a szezon eddig tündérmesébe illően alakul Fist együttese számára. Friss feljutóként, története első elitligás évében a szezon felénél a tabella második helyén csücsül a csapat, emellett gyakorlatilag máris megnyerte a KGYK-csoportját, és a csapat történetében kiemelt fontosságú Nemzeti Kupában is a legjobb nyolcban van. Eddig nem látszik fáradni a gárda, de vajon fogják-e bírni végig ezt a tempót?
   A statisztikákat elemezve elég nehéz megmondani, hogy miért is ilyen jó ez a csapat. Se csapat-, se egyéni szinten nincsenek a liga legjobbjai között egyetlen statisztikában sem – illetve ez nem igaz, a jelenleg sérüléssel küzdő Csaba Kun értékesíti a legnagyobb százalékban a helyzeteit a minimum 50 gólt szerző játékosok közül, de a 22 mérkőzésen szerzett 58 gólja aligha jelenti az eddigi sikerek alapját. A titkot inkább a kiegyensúlyozottságban kell keresni: mindenki tisztában van a feladatával, és maradéktalanul el is látja azt. Támadásban járatják a labdát, nem vállalnak el rossz helyzeteket, ezért a lövőszázalékuk meglehetősen magas – egyik távolságból sem a legjobb a ligában, de az élmezőnybe tartozó. És ez elmondható gyakorlatilag a játék minden eleméről. A Boomeráng KC a játék minden területén egy kicsit jó – az ilyen csapatok ellen pedig pokoli nehéz ám játszani.
   Mindezek ellenére nem hiszem azt, hogy tartósan és minden téren fenn tudják tartani ezt a parádés szereplést, és a menedzser döntése a különböző versenykiírások prioritási sorrendjét illetően nagyban fogja befolyásolni a bumerángok hátralévő szezonját.

7.(5.) Invisibles
   Sajnos bejönni látszik, amit a szezon eleji beharangozóban a címvédőről írtam: a szűk keret nem bírja el a többfrontos terhelést. Lumpur csapata bíztatóan kezdett, története első BL-szereplésének első két meccsét meg is nyerte, a bajnokságban pedig 11-2-es mérleggel nyitott. Ezután viszont óriásit fordult a Láthatatlanokkal a világ: a soron következő 4 BL-meccsét kivétel nélkül elbukta a gárda, a Magyar Kupából kiesett egy harmadosztályú ellenféllel szemben – habár ezt a sorozatot láthatóan elengedte a menedzser – és a bajnokságban is előbb bukdácsolni kezdett, majd szinte katasztrófába torkollva immáron egy hétmeccses vereségszériának nem túl büszke tulajdonosa a csapat.
   Az erőnlét-esésen kívül azért is nehéz rámutatni a problémákra, mert nem nagyon vannak – pontosabban vannak, csak nem feltűnőek. Amit az Invisibles játszik, azt egészen kiváló minőségben játssza – bár összességében a gólok mennyisége elmarad a többi élcsapatétól, de leindításból ők dobták a legtöbb, és ők engedték a legkevesebb gólt. Hozzátéve ehhez, hogy még a legjobb százalékkal is ők értékesítették az ilyen típusú helyzeteket, könnyű belátni, hogy milyen veszélyt jelentenek a csapat szélsői az ellenfelekre, és hogy miért van Oszkár Türk a góllövőlista élmezőnyében. Ennek az egyoldalúságnak a megváltoztatására, valamint a liga legkevesebb átlövésből szerzett találatának megemelése érdekében érkezett a napokban 61 millióért a szupertehetségnek kikiáltott átlövő, Sławomir Korsak. Higgadt játékával ő talán majd redukálni tudja az eladott labdák számát is, amire nagy szükség lenne, tekintve hogy messze a liga legrosszabb mutatójával rendelkezik az Invisibles e téren. És tudjuk, hogy minden egyes eladott labda egy újabb esély az ellenfélnek, hogy bevegye a liga legtöbb védésével és második legjobb védési mutatójával rendelkező hálóőrnek, Drnáknak a kapuját, akire egyre nagyobb nyomás nehezedik. Ja, és az se segíti őt, hogy gyakorlatilag folyton emberhátrányban védekezik a csapat, köszönhetően Barry Posthumanak, aki a bajnokság legtöbb 2 perces kiállításával, sárga lapjával és piros lapjával rendelkezik…
   Az igazi probléma az, hogy a szezon eleji szoros győzelmek egy idő után frusztráló, 1-2 gólos vereségekbe csaptak át, és az így elhullajtott pontokra bizony lehet, hogy szükség lenne majd a végelszámolásnál…szoros lesz, de tippem szerint rájátszást érő helyen végez majd azért a csapat.

8.(6.) Cruentus
   A szakértők és maga a menedzser által is jósolt módon teljesít a Cruentus, pár helyeket ingázva gyakorlatilag folyton a még rájátszást érő 8. hely környékén áll a csapat. Emellett a másik szezon eleji cél, a keret bővítése is folyamatban van, ha óriási klasszisok nem is, de hasznos átlövők érkeztek a gárdához az elmúlt hetekben, így kijelenthető, hogy a kupabúcsút leszámítva minden a terveknek megfelelően alakul a Kegyetlenek háza táján.
   A fentebb említett egyletekkel szemben Tseby csapatánál a kemény védelmet kell kiemelni. A Cruentus védősora rendelkezik a liga legtöbb blokkolt lövésével, a legtöbbet blokkoló játékossal László Csukás, illetve a legtöbb labdaszerzést végrehajtó játékossal Degvalds Pavličenko személyében. Igaz ugyanakkor, hogy bár egyénileg nem Csukás idén a legagresszívabb védő – ezt a kétes elismerést az Invisibles holland sztárja tudhatja magáénak – de csapatszinten a Cruentus kapta messze a legtöbb két perces kiállítást, továbbá sárga és piros lapok tekintetében is listavezetők. A folyamatos emberhátrány miatt nem meglepő, hogy a dobott gólok száma nem kiemelkedő, de egyébként Novai és társai teszik a dolgukat becsülettel. Csak egy biztoskezű ítélet-végrehajtót kéne találni valahogy, a 63%-os pontossággal értékesített hétméteresek igencsak ártanak a csapatnak…Talán a 37 milliós friss vétel, Antonín Zemánek lesz a megoldás?
   Elképzelhető, hogy a semleges nézőknek nem tetszik a csapat izzadtságszagú, fizikai alapokon nyugvó, agresszív játéka, de a magyar kézilabda Atletico Madridja nem fog változtatni a stílusán. Akárcsak a matracosok, ők is tűzzel-vassal küzdenek a reálisan kitűzött cél eléréséért – és egy kis szerencsével jó esélyük van rá, hogy el is érik azt.

9.(8.) HANDBALLER WANDERERS
   A várakozásnak megfelelően alakul eddig a Wanderers szezonja is, hiszen a bajnokságban többé-kevésbé stabilan az első nyolc tagja az együttes, amely ezzel párhuzamosan még a menedzser által hagyományosan komolyan vett Nemzeti Kupában is áll, melynek elődöntőjében majd az egyik ligatársával mérkőzhet meg.
   DZSDZS csapatának esetében is inkább a védekezés kiemelendő, habár támadásban - a 63%-kal dobott büntetőkön kívül, mely statisztikában a mezőnytől messze lemaradva tökutolsó a csapat – is rendben teljesítenek a fiúk, különösen Metod Gietl, aki a passzlista 2. helyezettje, és a góllövőlistán is a legjobb 8 között van. A defenzív sor teljesítménye azonban még ennél is jobb: a védők remekül fedezik a passzsávokat, minek eredményeképpen a Wanderers szerezte messze a legtöbb labdát az egész ligában. Személy szerint Troch 2., Pleticha 3., Glatz pedig 5. a bajnokságban e tekintetben. Ez a csapatrész ráadásul még tovább erősödik, miután a menedzser elég komoly összegért, közel 93 millióért megszerezte a védekező felfogású szélsőt, Izidor Nácint. A védelem bástyája ennek ellenére a kapus, Máté Friedl, aki az egész liga legjobb védési hatékonyságával büszkélkedő portása. Hogy miért kapja mégis a Wanderers a legtöbb gólt a liga első tíz csapata közül? Friedl cseréje már kevésbé brillírozik…

10.(13.) Isteni KC
   A Bajnok Kc melletti másik nagy – és még csak nem is sejtett – melléfogásom Rivaldinho csapatának lesorolása volt. Az anno utolsó előtti helyre rangsorolt csapat végig minimum a rájátszást érő nyolcadik hely körül ólálkodik, és még az erőnlét-spórolásra is marad ereje!
   Az előzetes várakozásokkal szembeni túlteljesítés egyik fő letéteményese a Karácsony napján 150 millióért megszerzett kapus, Květoslav Tyml. Bár a cseh hálóőr összhangja a társaival még nem a legmagasabb, alternatíváihoz képest így is hatalmas előrelépésnek mondható. A sikerek másik kulcsfigurája a góllövőlista második helyét birtokló szlovén szélső, Gorazd Avsec, aki a pálya mindkét végén remekül használható játékos, hiszen ha úgy kívánja a helyzet védekezésben is csapata segítségére tud lenni – nem hiába került be átlagban minden második meccsén a forduló válogatottjába. Rajtuk kívül még a kiváló játékszervező, István Kádár (passzlista 5. helyezett) és a védelem meghatározó figurája, Hajda emelkedik ki a csapatból.
   De vajon meglesz-e az egyik hely a legjobb nyolcból a gárdának? Én még mindig inkább afelé hajlok, hogy nem, de ha rájátszásba nem is jut a csapat, az első osztályú tagságának megőrzésére minden esélye megvan, jelenlegi állás szerint az esetleges osztályozón pihenten és esélyesként léphetnek majd pályára.

11.(10.) dominikoo
   Felemás szezont produkál eddig dominik626 együttese, mert bár arattak bravúros győzelmeket szép számmal (például a regnáló bajnok elleni oda-vissza győzelem is ide tartozik), és a kupából is csak a héten estek ki, de ugyanakkor hamar világossá vált az, ami már a szezon előtt is sejthető volt: az első osztályban még nem igazán számít komoly tényezőnek a csapat.
   Felismerte ezt valószínűleg maga a menedzser is, és elkezdte a csapata átalakítását, az óév utolsó napján 100 milliós összegért megvált egyik legnagyobb sztárjától, a rendkívül megosztó személyiségű János Csukától. Csuka támadásban átlagos, védekezésben viszont kiemelkedő játékosa volt a dominikoonak – idei csupán 13 lejátszott mérkőzéséből négyszer is a forduló csapatába válogatták - azonban minden zseniális megmozdulására jutott egy felesleges és durva szabálytalanság is, vélhetően ebből lett elege a vezetőségnek. Az érte kapott pénzből játékos nem érkezett, csapata játékereje helyett az infrastruktúráját fejleszti inkább a menedzser, de hogy a liga legkisebb csarnokának fejlesztésére mikor jut majd pénz, az egyelőre kérdés marad.
   A játékosokra rátérve elmondható, hogy a csapat arculatát továbbra is a szépen muzsikáló átlövő-sor adja, különösen a Terech-Mécs páros rendkívül effektív. Előbbi a góllövő, utóbbi a passzlistán van a liga legjobbjai között, és itt talán érdemes megjegyezni, hogy a nem heteslövő játékosok között jelenleg Mécs a gólkirály. Sajnos azonban a támadósor többi tagja közül igazán senki sem tud felnőni hozzájuk, a bástyáját vesztett védelemből pedig érdemben senki nem emelkedik ki. E két tény együttesen azt eredményezi, hogy a bajnokság 11. helyén álló gárda gólaránya már erősen negatív, ami ha mást nem is, azt biztosan jelzi, hogy az idei rájátszás csak álom marad. Hogy az első osztályú tagság megtartásához elég lesz-e a csapat játékereje? Nehéz megtippelni, de az biztos, hogy az elmúlt 6 meccsén mindössze egyetlen pontot szerző alakulat még 1-2 kulcsjátékos elvesztését már nem engedheti meg magának.

12.(12.) Fila Brasileo Team
   Némiképp beigazolódni látszik Elar szezon eleji sötét jóslata, egyelőre nehezen látni miként is maradhatna benn az együttes az elitligában. Jelenleg a tizenharmadik helyen áll az FTB a bajnokságban, és még a Dvsc-wolves potenciális lecsúszásával együtt sem lesz könnyű dolga egy osztályozós hely kiharcolására, összességében tehát a valóságban is közelít a gárda a teoretikusan már felvázolt 5 %-os bennmaradási esélyéhez. Ráadásul a Nemzeti Kupától is fájó búcsút vett már a harmadik fordulóban – egy negyedosztályban vitézkedő ellenfél ütötte ki.
   Mi is tehát a probléma? Röviden összefoglalva: szinte minden. Az együttes a második legrosszabb lövőszázalékkal a második legkevesebb gólt lőtte – magában foglalva a második legkevesebb átlövésből, és a legkevesebb leindításból lőtt gólt – továbbá a második legtöbb gólt is kapta. Az egész csapatból tulajdonképpen két ember emelhető csak ki: a támadó- és védőoldalon is becsülettel küzdő Tore Rønne, valamint a csapatának még mindig egy kis halvány reményt adó kapus, László Dóczi.
   Őszintén szólva a liga lehagyta az elmúlt négy évben kivétel nélkül rájátszásban szereplő Elar-alakulatot, ezért sajnos nem csak ez a szép sorozat lesz a múlté, de a csapat minden valószínűség szerint visszatér „születése” színhelyére, a második ligába – a menedzser reményei szerint csak ideiglenesen.

13.(7.) Dvsc-wolves
   A szezon előrehaladtával egyre biztosabbnak tűnik, hogy a Farkasok nem a szezon elején jósolt rájátszásbeli hely megszerzéséért, hanem az első osztályú tagság megtartásáért fognak inkább harcolni.
   Támadásban és védekezésben egyaránt vannak problémák. Az offenzív oldalon hiába szórja a gólokat Magyar, és hiába teljesítenek egyenletesen átlövő-társai is, ha nincs más fegyvere a csapatnak, akkor ez nem elég. Márpedig nincs, sőt, a szélsőjáték egyenesen katasztrofális a debrecenieknél: az egész csapatra jellemző gyenge lövőszázalék ezen a poszton szinte kriminális jelleget ölt, ráadásul a labdát is előszeretettel ajándékozza az ellenfélnek mindkét szélső, különösen Bence Lucz, aki vezeti is a ligát ebben a negatív kategóriában. A védekezésről pedig szerintem az egyik legbeszédesebb mutató, hogy a bajnokságban a legtöbb kapott lövés fűződik hozzájuk, és gyakorlatilag csak László Venczel jó teljesítményének – a válogatott kapusa 3. a védési hatékonyság tekintetében – köszönhető, hogy nem áll még rosszabb helyen a Dvsc-wolves.
   Mindezen problémák felsorolása mellett a legnagyobbat még mindig nem említettük. Nevezetesen azt, hogy a menedzser mostanában nemigen látogatja a csapatát, így azon kívül, hogy taktikájuk felettébb egysíkú, még a megszűnés réme is fenyegeti a debrecenieket. Vajon visszatér még thePredator, és kiharcolja a bennmaradást a jobb sorsa érdemes együttesével, vagy szemtanúi lehetünk egy szomorú eseménynek, egy újabb keresztes csapat születésének?

14.(14.) Horgosi Betyárok
   A csapat menedzsere, zdobo a szezon előtt egyértelműen kijelentette: az idei év ajándék a csapat számára, a célja pedig a szinte biztosra vehető másodosztályra való felkészülés. Tessék oszolni, nincs itt semmi látnivaló – mondhatnánk, hiszen pontosan ez történik. A klub nagyszabású csarnokbővítési és felújítási munkálatokba kezdett, az előzetes látványtervek alapján pedig lélegzetelállító lesz az új, 5200 fő befogadására alkalmas Szelevény.
   Ilyen helyzetekben szinte mellékes, hogy mi történik a pályán, de azért gyorsan térjünk ki rá. A legutóbbi 11 meccséből 10-et elvesztő együttesben már a játékosok sem hiszik el igazán, hogy van valami keresnivalójuk az idei mezőnyben, aki pedig mégis elhinné, azt a statisztikák böngészése közben viszi el a szívroham. A Fila Brasileo Team elemzésénél felfigyelhettünk rá, hogy szinte minden kategóriában a második legrosszabbak – igen, megtaláltuk a legrosszabbakat is, a ligautolsó betyárok azok. A teljesség igénye nélkül: legkevesebb győzelem, legkevesebb lőtt gól, legtöbb kapott gól, legrosszabb dobószázalék, legkevesebb lövés, legtöbb kaput el nem találó lövés, ésatöbbi. Ezen statisztikák olvasása után talán még azt is nehéz elképzelni, hogy miként kapartak össze 9 pontot – pedig a bajnokság elején megverték például a Magdeburgot és ikszeltek a jelenlegi listavezetővel!
   Mint azt már a csapat bevezetőben is megírtam, a fentebb felsorolt adatok valójában nem igazán számítanak, pusztán csak érdekességnek jók – egy viszont aggodalomra adhat okot. Méghozzá a játékosok átlagéletkorát bemutató adat, miszerint a Horgosi Betyárok rendelkeznek a liga legidősebb keretével! Bár 17-19 éves játékosok esetében hatalmas jelentőséget ennek sem kell tulajdonítani, a jövőre építő csapatok esetében nem ezt szoktuk azért meg...