PowerPlay Magazin

A kézilabda magyar elitligájának szezon előtti beharangozója
avagy kézi Power Ranking 6. szezon/1. hét

A klasszikus amerikai sportligákban bevett szokás, hogy a szakértők hétről-hétre egy frissített, szubjektív erősorrendet készítenek a csapatokról azok formája és szezonbeli kilátásai alapján – ez az úgynevezett Power Ranking. Egy ilyen lista sokszor valósabb képet nyújt az erőviszonyokról mint egy szimpla tabella, hiszen az összesített mérleg mellett figyelembe veszi többek közt a csapatok formáját, sérültjeit és a sorsolását is. Véleményem szerint egy ilyen lista itt a PPM-ben is hasznos és érdekes lenne, tekintve hogy a négy meglévő sportágból háromban rájátszás után dől el a bajnoki cím sorsa, és mint minden ilyen típusú bajnokságban, az alapszakasz eredményei és helyezései nem feltétlenül mérvadóak. Terveim és reményeim szerint így egy állandó cikksorozat első, bevezető részét olvashatjátok most, a téma pedig a kézilabda magyar első osztálya. Kézilabdában épp most indult el az új szezon, így ez az erősorrend gyakorlatilag egy szezon eleji esélylatolgatásnak és beharangozásnak felel meg. Lássunk is neki, nézzük meg, hogy véleményem szerint mi várhat a csapatokra az előttünk álló bajnokságban!

1. Buresz KC

Listám első helyén az előző szezon alapszakaszbeli győztese csücsül. buresz3 csapatának végül sokba került ez a nem egyszer magas fontosságú meccseken kivívott elsőség, hiszen a szintén komolyan vett Bajnokok Ligája mérkőzésekkel karöltve rengeteg energiát kivett a menetelés az együttesből. Az elfáradt gárda nem bírta végigpörögni a szezont, és a rájátszás elődöntőjében szoros párharcban kapitulált a kipihentebb Invisibles ellen. Végül ugyan – szintén óriási csatában - a bronzérem meglett a csapatnak, de a címvédésre törő menedzser aligha dőlt hátra az eredményhirdetés után, és idén vélhetően újra a dobogó legfelső fokát célozza meg a 4. szezon bajnoka.
A nagyszabású célkitűzések persze önmagukban nem sokat érnek, de szinte egy pillantás elég a Buresz KC játékosállományára és máris látjuk, hogy könnyen realitássá válhatnak ezek a tervek. A csapat legmagasabban jegyzett játékosa a cseh válogatott kiváló beállója, Mojmír Vázler, azonban az együttes szekerét mégsem ő húzza elsősorban, hanem a jelenlegi keretből legrégebben, a második szezontól a csapattal lévő Ákos Bányai. Bányai a már-már szokásossá váló házi gólkirálysága mellé begyűjtötte még az alapszakasz gólpasszkirályi címét is, ezzel pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a tabella élén végeztek az övéi. Nem egyedül az övé azonban az érdem, ugyanis a Zakariás Zimmermann vezette védelem egész évben remekelt és a liga legkevesebb gólját kapta, nem véletlen tartja válogatott szintű játékosnak Zimmermannt a menedzsere. Mellettük még Jakab Hercz, a villámléptű balszélső emelhető ki mint sztárjátékos, illetve a liga egyik legjobb kapuspárosa, László Bocskai és István Bocskai.
Összességében egy nemrégiben közel 325 millióból megerősített, nagyon komplett és rendkívül mély keret áll rendelkezésére Buresznak, akinek idén a BL terheléssel sem kell számolnia, így ha az újonnan érkezők csapatba építése sikerrel végződik, akkor könnyen lehet, hogy a szezon végén a kézilabda első kétszeres magyar bajnokát tisztelhetjük a személyében.

2. ST.BITANGOK

Ha a fennálló tendencia folytatódik, és a bajnokságot ismét egy másodosztályból feljutott csapat nyeri, akkor nagy összegben mernék arra fogadni, hogy ez a csapat frecsié lesz. A Bitangok meglehetősen simán vitték véghez azt, amit az előző szezonban nem sikerült – az elitligába való visszajutást. Az alapszakaszt hatalmas fölénnyel nyerték, és a rájátszás során is csak egyszer maradtak alul. Ez ugyan kicsit aggasztó módon a döntő első, hazai összecsapásán történt, de a csapat nem esett pánikba, és erőfölényét kihasználva magabiztosan biztosította be a feljutást a következő két mérkőzésen. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy ezen teljesítmény mellett még a nemzeti kupa harmadik helyét is bezsebelték, joggal jelenthetjük ki, hogy az első osztályban is a bajnoki aranyért fognak játszani.
A keret a többi csapatéhoz viszonyítva nem különösebben mély - hiszen több mint egyharmadát fiatal, mély vízbe nem vagy csak óvatosan dobható fiatalok alkotják - ellenben rendkívül minőségi. A játékosok közül kiemelkedik a 170 millióért igazolt Attila Bahil, válogatottunk jobbátlövője, illetve az egyesült államokbeli Don Womack (kereken 100 millió) és a lett Sandis Ozolzīle, a védelem bástyái. És akkor még nem beszéltünk a szintén lett beállósról, Rilands Penkrogsról, a csapatkapitány és házi gólkirály Izidor Borsossról, vagy a II./1. liga védési hatékonyságának első és második helyén végző kapuspárosáról, a János Magas-Zenon Bochniarz duóról. Bár csak találgatni tudunk a szezon végeredményét illetően, de egy dolog biztosnak tűnik: idén sem győzni járnak majd az ellenfelek a félelmetes Szentélybe.

3. Blue Legion H C

Az előző szezon abszolút negyedik helyezettjénél minden adott, hogy feljebb lépjenek, és bár szerintem ez a feljebb lépés csak egyetlen hellyel fog megvalósulni, egyáltalán nem zárható ki, hogy a Blue Legion lesz a végső győztes. Ebben az esetben pedig bokonon33 válna kézilabdában az első kétszeres magyar bajnok menedzserré, hisz a második szezon után másodjára hódítaná el ezt a titulust.
Ebben a küldetésben segítheti őt csapata és egyben az egész liga egyik legjobb játékosa, a magyar válogatott irányító-átlövője, József Báthori. Báthori borítékolhatóan sorozatban negyedik alkalommal lesz csapata legeredményesebb gólszerzője, amellett hogy egyáltalán nem önző játékosról beszélünk, amit misem bizonyít jobban, mint az előző szezon rájátszásában begyűjtött gólpasszkirályi címe. Mellette gyakorlatilag a fél csapatot ki lehetne emelni – hisz itt is egy hihetetlen mély keretről beszélünk – ezért csak gyorsan felsorolom, hogy a védekezőspecialista Álmos Geszler, a József Menczer-István Suhajda szélső-, és a Krisztián Horn-Benjámin Vámbéry átlövőpáros is sok ellenlábashoz lazán beférne, az Manfred Obwegeser-Dániel Prohászka kapusduóról nem is beszélve.
Mindenképp figyelemreméltó, hogy a csapat úgy képvisel ilyen minőséget, hogy az egész tavalyi szezonban egy darab játékost sem igazolt, sőt sztárjainak jelentős része saját nevelésű. Hozzátéve ehhez azt, hogy a kézilabda elindulása óta nem ért el még rosszabb eredményt az első liga 5. helyénél, elég biztosnak tűnik őket előre helyezni a listán.

4. SC Magdeburg

Ha a többieknél megemlítettük, akkor Alan Smith csapatánál is meg kell jegyeznünk, hogy a menedzser karnyújtásnyira van a második bajnoki címétől, és ezzel együtt attól, hogy egy kicsit történelmet írjon. Mi több, nemzeti válogatottunk kapitánya az előző szezonban majdnem végre is hajtotta ezt a bravúrt, de az alapszakasz ezüstérmét a rájátszásban sem tudták fényesebb medálra cserélni. A Buresz KC csapatához hasonlóan a magdeburgiaknál is az erőnléttel volt a hiba: bár a menedzser rotált rendesen, a Nemzeti Kupa és a Kupagyőztesek Kupája-beli menetelés rendesen kifárasztotta a játékosokat, akik a rájátszás döntőjébe még így is simán eljutottak, ott azonban a pihentebb és lendületben lévő Invisibles diadalmaskodott ellenük.
A csapat erőssége továbbra is az ellenállhatatlan támadójáték, melyet a Árpád Mátraházi-Krisztián Bencés-Lóránt Cséplő átlövőtrió fémjelez. Krisztián Bencés a magyar válogatottnak is oszlopos tagja, míg Árpád Mátraházi a liga gólkirálya lett az előző szezonban, a vezérletükkel pedig az SC Magdeburg szerezte a legtöbb gólt az alapszakasz során. Nem csak rajtuk áll vagy bukik azonban a gólszerzés, hiszen szélen a saját nevelésű Zsolt Madarász, míg beállósban a pár napja, közel 80 millióért igazolt Ferdinánd Lékó jelent állandó veszélyt az ellenfélre nézve. Védekezésben idén újra a szintén magyar válogatott Gusztáv Báthori, az osztrák Emanuel Zimmer-Emanuel Hütter páros és a Vojimir Vučetić-András Szilasi kapusduó próbálja útját állni az ellenfél rohamainak.
Összességében elmondható, hogy az SC Magdeburg ismételten bajnokesélyes, azonban a feljutók miatt megerősödött mezőny, a nem különösebben mély keret és az újbóli többfrontos terhelés – KGYK helyett idén a BL-ben alkothat maradandót a csapat – végett véleményem szerint nem ők emelik majd a magasba a szezon végén a győztesnek járó kupát.

5. Invisibles

Az regnáló bajnokot – főleg ha nem távozik kulcsember a csapattól – általában automatikusan az új szezon egyik esélyeseként szokás emlegetni. Ami miatt én mégsem gondolom egyértelmű esélyesnek a Láthatatlanok együttesét, az a sztárjátékosokkal teletűzdelt, ám szűk keret, és a Bajnokok Ligája szerepléssel járó plusz terhelés. Bár Lumpur egy zseniális menedzser, aki öt szezon alatt az 5. ligaosztályból az első osztály bajnoki címéig menetelt, de az idei évre még neki is igencsak fel lett adva a lecke. Rámegy vajon a címvédésre, a nemzeti kupa és a BL feladásával? Vagy idén az egyik kupa megnyerése lesz a prioritás? Netán a két – ebben az esetben három – szék közötti földre esés lesz a csapat sorsa? Az Invisibles idei szezonját alapjaiban fogja meghatározni, hogy milyen taktikát választ a menedzser.
A játékoskeret ugyanis nem bír el egy három, de talán még egy kétfrontos küzdelmet sem. Persze, a kezdőcsapat játékosai a liga legjobbjai közt vannak: Oszkár Türk a magyar válogatottban is sztárnak számít, az elmúlt rájátszásban gólkirály lett; szélsőtársa, Flórián Kuncz is beférne akármelyik ellenlábashoz. Mellettük a csapatkapitány, szintén válogatott Donát Guth és Krisztián Csernyák jelent még állandó gólveszélyt, védekezésben pedig Ryszard Donicki és a már említett Guth kergeti őrületbe az ellenfeleket a labdaszerzésekkel, mely mutatóban előbbi első, utóbbi második lett az előző szezonban. A Vladimír Lebeda-Barry Posthuma (kb. 100 millió) párossal kiegészülő védelemnek pedig extrém magabiztosságot ad, hogy Víťazoslav "Topflight" Drnák áll mögöttük a kapuban, az egész liga talán legtöbbre taksált hálóőre. A gond viszont ott kezdődik, hogy a kétségkívül brutálisan erős kezdőn, gyakorlatilag tíz igazán minőségi játékoson kívül nemigen van olyan a keretben, aki akár csak megközelíti az előbb felsoroltak által képviselt színvonalat. A szűk keret és a minőségi cserék hiánya miatt Guth mellett Türknek és Kuncznak is fenn kell maradnia védekezésnél, így pedig a már tavaly is erősen rotáló és/vagy energiaspóroló csapat nehezen fogja venni az idei szezon által elé állított kihívásokat.

6. Cruentus

A Bitangokhoz hasonlóan szintén jelentős játékerőt képvisel egy másik feljutó csapat, a Cruentus is. A kegyetlen zebrák óriási küzdelemben szerezték meg az alapszakasz után a playoff elsőséget is, és papíron az elitligában is az erősebb csapatok közé fognak tartozni. Mindenesetre a menedzser, Tseby tisztában van csapatai hiányosságaival, az idei szezon célkitűzéseként a rájátszásba való bekerülést, illetve a keret mélyítését, elsősorban egy klasszis átlövő megszerzését tűzte ki.
A játékoskeret kis meglepetésre a jelenlegi első osztályú csapatok közül a legtöbb válogatott játékossal – egész pontosan öttel – bír. Az együttes legnagyobb ásza Pavle Inkret, a szlovénok félelmetes beállósa, mellette még a bolgár belsővédő Evgeni Mateev, a lett páros Anšlavs Bratuškins és Edgars Balasters, illetve László Csukás tartozik hazája legnagyobb kiválóságai közé. A kapus és egyben csapatkapitány Bratuskins külön is említést érdemel, hiszen a nemrég 182 millió körüli összegért klubbot váltó kiválóság egészen elképesztő védési hatékonysággal hozott le több szezont is karrierje során. A csapat legnépszerűbb játékosa azonban nem ő, hanem a fentebb felsorolt zseniktől tudás alapján kissé talán elmaradó Trisztán Kádár, aki a feljutást elősegít menetelés során begyűjtötte ligája alapszakasz- és rájátszásbeli gólkirályi címét is, mindemellett pedig a kanadai táblázaton is első helyen végzett.
A keret mindezek ellenére az első osztály bajnoki címéhez egyelőre nem elég mély, de 1-2 szezonnyi okos építkezés után már könnyen a közvetlen élbolyba tartozhat majd az együttes.

7. Dvsc-wolves

A listán szereplő harmadik egyenes ágon feljutó csapat a Dvsc-wolves. Habár az együttes kissé göröngyösebb úton jutott fel az első osztályba, mint az eddig említett társai – az alapszakasz második helyezése után a rájátszásban az elődöntőben és a döntőben is három meccsen dőlt el a tovább- és a feljutás sorsa – de annak jogosságához nem férhet kétség. Lumpur szinte emberfeletti tettének árnyékában azért jegyezzük meg, hogy thePredator menedzser is eléggé mélyről, a negyedik ligából vezette az elitligába a csapatát, és bár az itteni bajnoki cím még vélhetően várat magára minimum pár szezont, azért kijár a dicséret ezért a teljesítményért is.
A csapat meglepően mély, bár a kiegészítő játékosok tudásban igencsak elmaradnak a László Venczel-Liviu Adrian Stana-Fábián Magyar-Balázs Szilágyi tengelytől. Az együttes legnagyobb sztárja egyértelműen a magyar válogatott második számú kapusa, László Venczel, aki a gárda egyik saját nevelésű játékosa. A portás bravúrjai mellett leginkább egy másik saját nevelés, Fábián Magyar hálószaggató lövései kellettek a feljutáshoz. Magyar az alapszakaszban még csak egyike volt ligája legeredményesebb játékosainak, azonban a rájátszásban mindent vitt: a góllista és a gólpasszlista élén is ő végzett. Az első osztályra készülve a menedzser erősített, és több mint 70 millióért leigazolta a román Stana-t, akire az eddig azért korántsem betonbiztos lábakon álló védelem vezéreként hatalmas nyomás fog hárulni.
A csapat reális célja idén a bajnokságban a legjobb nyolc közé jutás lehet, ami nem lesz egy sétagalopp, de úgy gondolom a debreceni farkasok képesek lehetnek ennek a célnak az elérésére, egy ilyen eredménnyel pedig valószínűleg a menedzserük is boldogan kiegyezne.

8. HANDBALLER WANDERERS

DZSDZS együttese az előző szezonban épphogy csak elcsípte a még rájátszást érő 8. helyet, amin a playoff végére is csak egyet tudott javítani, és ennek, valamint a vártnál gyengébb szezonkezdetnek köszönhetően a menedzser eléggé borúlátó csapata idei esélyeit illetően. Véleményem szerint bár a mezőny erősödött, a közelmúltban pár minőségi igazolást végrehajtó kalandozók vélhetően idén is nagy harcot fognak vívni a legjobb nyolcba kerülésért, tippem szerint pedig sikerrel is fognak járni ebben a küzdelmükben.
A friss érkezőknek ugyan kell egy kis idő, amíg betanulják a taktikákat és közös nevezőre jutnak a csapattársakkal, de amint ez megtörténik, mind a 60 milliós szlovák beállós, Miroslav Masarik, mind a belga válogatott védekező átlövő, Nicola Troch hatalmas lökést fog adni a gárdának. Addig sem kell azonban a körmüket rágva idegeskedni a szurkolóknak, hiszen támadásban Metod Gietl, Attila Jovanovics vagy éppen Gregor Budimir, míg védekezésben az előző alapszakasz blokklistájának éllovasa, Zoltán Glatz viszi a hátán a csapatot, vezérletükkel „tavaly” a nemzeti kupa legjobb négy egylete közé jutott a Handball Wanderers.
Sejtésem szerint a gyengébb kezdés után szép lassan idén is belelendül majd a csapat, elkezdenek jönni az eredmények, és akkor talán a csapat menedzsere is jobb kedvre derül.

9. Boomeráng KC

Fist az előző szezonban nem kis bravúrt hajtott végre, hiszen amellett hogy második alkalommal is elhódította a Nemzeti Kupát, még a bajnokságra is maradt ereje, és az alapszakasz 4. helyezése után sikerült döntőbe verekednie magát egy nagyon kiegyenlített ligában. A döntőben szoros vereséget szenvedett ugyan a Dvsc-wolves csapatától, de ami nem jött össze egyenes ágon, az egy kis kerülővel már sikerült: az osztályozón gigászi küzdelem után 2-1 arányban megverte a Fotex 2013 KC együttesét, és történetében először feljutott a magyar elitligába.
Ugyan a keretben történt pár változás, voltak érkezők és távozók is szépszámmal, a csapat játéka alapvetően még mindig a Zsolt Bárdos-József Göröcs-Miklós Bertók triótól függ. Ez a három sztár hosszú szezonok óta cipeli a hátán a csapatot, a legnagyobb kedvenc, a beállós Miklós Bertók saját nevelés lévén egészen a kezdetektől. Hozzájuk csatlakozik majd támadásban Radislav Dytrt, míg a Móric Fodor (előző szezonban első helyezés ligája blokklistáján)-Báthori belső védő páros új kapust kapott maga mögé Gleb Timashov személyében, akit kétségkívül Boris Verspeeten csapaton belüli riválisának szánnak.
Összefoglalva a Boomeráng KC-nak minden esélye megvan idén a vonal felett, a top 8-ban végezni, főként Fist aktív piacon való részvételének köszönhetően, azonban a Kupagyőztesek Kupája és a menedzser számára láthatóan prioritást élvező Nemzeti Kupa jelentette extra terhelés miatt szerintem ez végül nem fog összejönni.

10. dominikoo

A lista utolsó, idén feljutott csapatának is kijár a hatalmas tisztelet, hiszen dominik626 éppúgy a negyedik ligából kalauzolta el csapatát az ország legmagasabban jegyzett bajnokságába, mint ThePredator, a Dvsc-wolves menedzsere. Ráadásul a második liga döntőjében rendesen megszorongatta az általam legerősebb újonccsapatnak titulált ST.BITANGOKat, az osztályozón pedig két idegenben szerzett győzelemmel fektette két vállra a Terra Mitica együttesét, így leírni semmiképpen sem szabad a csapatot.
A játékoskeret összetétele eléggé nemzetközi, és bár egyértelműen a kelet- és közép-európai játékosok vannak többségben, a legnagyobb külföldi sztár mégis egy svájci válogatott szélső, Davide Vetter. Rajta kívül a Mátyás Bederna-András Porgesz védőpáros, a belső védőként és beállósként is bevethető, az előző szezonban ligájának legjobban blokkoló játékosa, János Csuka, a lengyel gólgyáros, Wiktor Terech, és a remek szezont futó hálóőr, Péter Altmann emelhető ki, bár igazából olyannyira komplett a keret, hogy könnyűszerrel írhatnék öt másik kiemelendő nevet is akár. Negatívumként valójában talán két dolog jegyezhető meg: egyrészt bár a keret mélysége rendkívüli egy feljutó csapathoz képest, de igazi sztárokkal, húzóemberekkel nincs tele a csapat, sokkal inkább az egység dominál - bár ebből akár még valami jó is kisülhet. A másik dolog viszont egyértelmű hátrány: Csuka már-már krónikusan agresszív, sokszor elveszti a fejét a pályán, az előző szezonban messze neki osztották ki a legtöbb kiállítást a ligájában, ráadásul négy alkalommal piros lappal végleg le is zavarták a pályáról.
Összességében a szezon célja az elitligában való bennmaradás kell hogy legyen a dominikoo háza táján, aztán evés közben jön meg az étvágy alapon még a szezon végi rájátszás sincs teljes mértékben kizárva, ám ahhoz a jelenlegi erőviszonyok mellett egy jó adag szerencsére is szüksége lenne az újoncnak.

11. Bajnok Kc

A lista elkészítésekor a legtöbbet azon töprengtem, hogy hova is soroljam be a hzsolt vezette Bajnok Kc-t. Az eddig minden első osztályú szezonjában rájátszásba jutó csapattal kapcsolatban végül az első megérzésemre hallgattam, ami azt súgta, hogy idén nem igazán lesznek harcban a rájátszás helyekért, és a mezőny második felében zárják majd az idényt.
Ennek legfőbb okát a komolyabb igazolások – eddigi – elmaradásában látom. Míg az ellenfelek többségénél van legalább egy-két külföldi sztár, addig a bajnokok szekerét hosszú szezonok óta ugyanaz a pár magyar kiválóság húzza. És hiába zseniális irányító az előző szezon kanadai táblázatának élén záró Alfréd Egressy, hiába remek támadó szélső Szabolcs Jósa és István Imánci is, valamint hiába teljesít megbízhatóan beállóban Adrián Fejes, ilyen középszerű védelemmel és pár nagyobb igazolás nélkül ebben a megerősödött mezőnyben aligha van helye a felsőházban hzsolt csapatának.
Ha egy csapatot jelölhetnék meg, hogy potenciálisan melyik tippemmel bukom a legnagyobbat, a Bajnok Kc lenne az, nem is annyira a csapat erőssége, mint inkább a menedzser tapasztalata miatt. Egyelőre azonban úgy gondolom, hogy nem fognak rájátszásba jutni a bajnokok, sőt akár még a kiesés szele is meglegyintheti őket.

12. Fila Brasileiro Team

Az 5. szezon egyik stabil felsőházi csapatának, a Fila Brasileo Teamnek a menedzsere idén egy interjúban kifejtette, hogy egyértelmű kiesőnek látja együttesét, és ennek elkerülésére mindössze 5% esélyt adott. A helyzet valóban nem túl rózsás, de ez egyértelműen a mezőny erősödésének, nem pedig az FBT visszaesésének köszönhető.
A csapatot egyértelműen a László Dóczi-Vojtěch Uriánek-Imre Csopaki-Tore Rønne-Ondrej Egli kvintett viszi előre, melyből Elar egyértelműen a kapusát, László Dóczit, illetve a norvég válogatott védekezésben is bevethető irányítóját, Tore Ronnét emelte ki. A gárda még az argentín szélső, Carlos Ayala érkezése (kb. 60 millió) után sem túl mély, egy minőségi beállós pedig még igencsak elkélne.
Összességében a rájátszás idén aligha lesz meg, viszont a kiesés elkerülésére véleményem szerint reális esélye van az együttesnek.

13. Isteni KC

Nagy gondban lehet idén a hübrisz csapdájába eső, és csapatát nemes egyszerűséggel Isteni KC-nak keresztelő Rivaldinho, ugyanis a nagy bravúrral, 7. helyen rájátszásba jutó együttese ott aztán egy 0-6-os mérleget produkált, ami az idénre megerősödött mezőnnyel együtt nem kecsegtet túl sok jóval. Ráadásul a gárda pénzügyi megfontolásból nemrégiben megvált pár meghatározó játékosától, és bár a menedzser természetesen visszaforgatta az így kasszírozott pénzt a csapatába, az talán nem erősödött annyit, hogy stabil elitligás csapattá váljon.
Igaz ez annak ellenére, hogy mind Konštantín Hajda, mind Gorazd Avsec remekül passzol a csapatba, és a szlovák nélkül mára már szinte elképzelhetetlen a védelem, a szlovén pedig a komplett balszélt kisajátította magának támadásban és védekezésben egyaránt. Támadásban emellett továbbra is a góllista bronzérmese, Attila Bugár és a gólpasszkirályi címről csak épphogy lecsúszó István Kádár viszi a prímet. A védelem már kevésbé impozáns, kapuban pedig lehet hatalmas kedvenc a csapatot a kezdetektől erősítő, már-már veterán Lázár Barth, de ebből a ligából bizony már inkább lefelé lóg ki a posztján az alternatívájával, Miklós Sáskaval együtt.
Összesítve: véleményem szerint a csapatnak idén inkább a kiesés ellen, nem pedig a rájátszásba kerülésért kell majd öldöklő harcot vívnia.

14. Horgosi Betyárok
Az előző szezon rájátszásba nem jutó csapatai közül egyedüliként bennmaradó Horgosi Betyárok a megerősödött mezőny miatt idén még nehezebb kihívással találják szembe magukat. Bár „tavaly” rendkívül magabiztosan, 10-0-s összesítéssel vívták meg a bennmaradásért játszott mérkőzéseiket, az osztályozón pedig egy tényleg hihetetlenül izgalmas párharcban megőrizték az első osztályú tagságukat, azért azt az alapszakasz utolsó helyezést nehezen felejti el az ember velük kapcsolatban. A menedzser, zdobo is tisztában van a csapata esélyeivel, és kimondott célja az idei évre a tanulás, illetve egy minél erősebb csapat kialakítása – már a másodosztályra készülvén.
Az erősítés pedig bőven el is kell majd, hiszen bár lyukas poszt igazából nincs a csapatban, igazi húzóemberből csak kettő van: a beállós, Zoltán Garamvölgyi, illetve az irányító, Péter Berényi. Alapesetben nem rossz a felállás egy jól passzoló irányító és egy robosztus beálló kapcsolatára alapozni támadásban, de a többi közepesnél jobb játékos szinte kivétel nélkül a védelmet erősíti, így támadásban sablonossá, kiszámíthatóvá válnak a betyárok.
A Horgosi Betyárok esetében egyet kell értsek a csapat menedzserével: a kiesés elkerüléséhez idén egy jó adag szerencsére is szüksége volna a gárdának, és az igazi cél egy olyan csapat kialakítása kell hogy legyen, amely a papírforma kihullás esetén képes egyből visszajutni az elitligába.

Így a cikk végére érve még egyszer szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy ez a lista teljes mértékben szubjektív, tehát csak és kizárólag az én véleményemet foglalja magába, a célja pedig csupán egy személyes erősorrend felállítása játékos és olvasmányos formában. Végezetül köszönettel tartozom azoknak a menedzsereknek, akik vették a fáradságot és csapatukról alkotott meglátásaikkal elősegítették írásom megszületését. Köszönöm, hogy elolvastátok a cikket, és remélem, hogy ugyanolyan szívesen tettétek ezt, mint amilyen szívesen én írtam Nektek!

Írta: Seres Richárd - nbasportfan19

Köszönöm, hogy elolvastad a cikket!