PowerPlay Magazine

Mivel Josh a foci részleg szerkesztője és egyben kapitány is, ezért nem egymást interjúvoljuk meg, hanem egy közös értékelést készítünk a Magyar válogatott első szezonbeli – főként a világbajnoki selejtezős – teljesítményéről. (ferrri) Kicsit talán belepillanthattok mennyit is számítanak az emberi tényezők, amikkel igazából kitűnik ez a csapat, az életkorát leszámítva. (Josh)


Ferrri értékelése:

Hosszú út vezetett eddig, és még közel sincs vége.
Amikor a válogatott fórumon elkezdtük a tehetséges játékosok összegyűjtögetését, egyáltalán nem gondoltam, hogy az első szezonban a válogatottat fogom vezetni. Személyes célom az volt, hogy a legjobbakat megkapja majd a megválasztott kapitány.
Mivel folyamatosan figyelem a külföldi fórumokat, feltűnt hogy elkezdtek mozgolódni a többi ország menedzserei is a válogatott fórumokon.
Főleg a szlovák fórumokat figyeltem és figyelem a mai napig is, megdöbbentő volt látni, hogy micsoda játékosokat linkeltek be oda.
Összevetve az általunk megtalált játékosokkal, már ekkor látható volt, hogy ha hasonló életkorú játékosokat fogunk beválogatni akkor bizony sosem érjük utol őket.
Ésszerű megoldásnak csak a fiatal játékosok beválogatása látszott, de ezt a koncepciót keresztül is kellett valahogy vinni.
Szerencsére a válogatott fórumon tevékenykedő és segédkező menedzserek többsége is  átlátta a dolgot és támogatták egy fiatal válogatott későbbi felállítását.
Josh közben felkért a válogatott segéd posztjára, én pedig némi gondolkodás  után ezt elfogadtam. Sikeres választáson vagyunk túl, megkaptuk a bizalmat a közösségtől.
Szerencsére jól kijövünk egymással, megtaláljuk a kompromisszumos megoldásokat mind a felállás, mind a taktikai beállításoknál. Ráadásul a fiatal válogatott koncepciójával is egyetértett, főként ezért is örültem a felkérésének.
Sajnos az eredetileg meghirdetett barátságos meccsek száma lerövidült, így jóval kevesebb lehetőségünk maradt az összeszoktatásra, illetve az ideális felállás megtalálására.
A selejtezők kezdetéig nem az eredményesség volt a lényeg, hanem a megfelelő összhangszerzés lehetőleg minél több játékosnak.
Persze jöttek is a vereségek, ezzel együtt pedig erősödtek a kritikus hangok.
Viszont a selejtezők kezdetére összerázódott a csapat,  a Mexikó elleni kötelező győzelem pedig megadta a kezdőlökést, hogy egy óriási menetelés után gyakorlatilag tökéletes szezont produkálva az 1. helyről várhatjuk a folytatást.
 Hatalmas fordulatnak kellene bekövetkezni ahhoz, hogy a vb-re jutáshoz szükséges minimum 4. helyet ne szerezzük meg a csoportban. Mi már pihenhetünk, míg csoportellenfeleink az erőnléttel sem igazán spórolhatnak.
A Bolgár meccset érzem kicsit szerencsésnek ebben a szezonban, de ennyi járt nekünk a szezon eleji barátságos meccsek eredményeiért cserében.
A hollandok és a norvég csapat elleni siker volt a kulcsa annak, hogy a csehekkel együtt most már gyakorlatilag páholyból szemlélhetjük a selejtezős küzdelmeket.
Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki támogatott bennünket, illetve külön köszönet a tesztelőknek és a játékos megfigyelésben  résztvevő menedzser kollégáknak.
Egész évben nagyon nagy munkát végeztek a vezetésemmel, ennek is eredménye a pillanatnyi vezető helyünk a csoportban!!
A válogatott fórumra pedig várunk mindenkit, hogy hozzászólásaival, vagy szurkolásával segítse a csapatunkat, mely reményeink szerint nagy eredmények elérésére hívatott!
Természetesen köszönöm szépen, a megtiszteltetést hogy Józsival együtt vezethetem a Magyar Válogatottat, én nagyon köszönöm a közös munkát! Így lehet és érdemes dolgozni!
Köszi szépen Józsi!


 Josh értékelése:

Ahogy Feri értékeléséből is láthattátok, elég sűrű hónapokon vagyunk túl, pedig még csak a felszínt súrolta a részletezéssel. Én egy kicsit régebbre mennék vissza az elemzésem kezdésével, történetesen a regisztrálásomig. Anno azért regisztráltam a PPM-be, mert érdekelt milyen lehet egy helyen több sport, a jéghokit akkor szerettem meg, a focit meg gyerekkorom óta szeretem, így kézen fekvő volt a megoldás. Gyerekkorom óta ha fociról volt szó, nem én voltam az, aki gólkirály volt, vagy csodacseleket csinált. Viszont a játék háttere, a taktikázás, a tervezés mindig jobban érdekelt. A PPM-ben láttam rá esélyt, hogy ezt a tudást egyszer a válogatott élén is megmutathatom. Amikor elindult  foci mindent ennek rendeltem alá, folyamatosan teszteltem a saját csapatomon mindent, amit csak lehetett. Aztán elkezdtek jönni az eredmények, feljutottam az első osztályba, de tovább kellett tesztelni, ekkor már egy tesztelő csapat is létrejött. Nagyon jó kis segítő gárda verődött össze, akikkel tényleg jó együtt dolgozni. Ekkor még három ötletem volt, kivel indulnék a választásokon, de végül igazán csak egy valaki jöhetett szóba, aki már akkor is kitűnt azzal a sok munkával, amit csinált. Igen, ferrri-ről van szó.  Folyamatosan épült a válogatott, Ferivel folyamatosan frissítettük a legjobb 50 játékost, akikből majd összeállhat a nagy csapat. Elkezdtünk együtt tervezgetni, és nagyon megörültem, amikor kiderült, teljesen egy rugóra jár az agyunk. Mindig is szerettem a fiatal csapatokat, és a válogatotthoz választott út is bebizonyosodott, hogy hosszú távon ezzel húzhatunk nagyot. (Amivel nem mellesleg nagy meglepetést okoztunk mindenhol, a cseh menedzser nem egyszer adott hangot annak, hogy feltűnően megyünk az árral szemben, de így a selejtezők végeztével bátran állíthatom, jól tettük.) Mire elindult a szezon gyakorlatilag megvolt kikkel akarunk dolgozni, kisebb változtatások kellettek csupán, de az első barátságos meccstől kezdve végig tudtunk vinni amit elterveztünk.
Sok kritikát kaptunk, hogy a barátságos meccseket nem nagyon nyertünk, kivéve egyet, ahol Ferivel villantunk egy nagyot, és a taktikával vertük meg az olaszokat. Az volt az a meccs, ahol nem csak az építkezésre koncentráltunk, és az első alkalom, hogy meggyőztem Ferit arról, hogy nem feltétlen baj a kevés középpályás. :) A lettek ellen pedig ő mutatta meg nekem mire jó a sok, gyakorlatilag ugyan azzal a taktikával. Ott értünk szerintem mi is össze igazán, mert kiderült, hogy remekül ki tudjuk egészíteni egymást. Aztán jöttek még meccsek, rotáltunk, gyűjtöttük az összhangot, közben egyre többen néztek le minket. Itt köszönném meg annak a maroknyi játékosnak, aki hitt bennünk, ők adtak nekünk is erőt. Nem írnék neveket, ezt mindenki nagyon jól tudja kikről van szó. Aztán jött Mexikó...
 A selejtezők során már egyértelműen az eredményességen volt a hangsúly. Bár álmodni sem mertünk volna ekkora menetelésről. Őszintén bevallom, lett volna egy meccs, amit én beáldoztam volna erőnlét spórolásnak, mondván úgy sincs esélyünk. Aztán Feri meggyőzött, kiálltunk, és (engedjétek meg ezt a kis önfényezést) egy zseniális taktikával valamint felállással legyőztük a bolgárokat. Igaz kis szerencse is kellett hozzá, mivel itt húztuk meg Ferivel azt, ami mindkettőnknek egyfajta kompromisszum lett. Spóroltunk az erőnléttel, és egyben kihoztuk a pályára lépőkből a maximumot. Úgy érzem ezzel a meccsel bizonyítottunk a legtöbbet, a kritikusaink már egyáltalán nem írtak a fórumra, pedig vártunk volna a véleményüket, most mit gondolnak a rotálásról és az összhang gyűjtésről...
Ez után már nem volt megállás, a hollandokat is meg akartuk verni, a norvégokat pedig egyértelműen, bár én eleinte tartottam attól, ahogy ez a két csapat spórolt az erőnlétével, de közösen őket is letudtuk.
Most ott tartunk, hogy a magyar csapat zárta legjobban a selejtezőket mind közül, az, akit mindenki lesajnált. Nem kellett volna. Innentől kicsit hátra dőlhetünk, a hátralévő meccseket továbbra is építjük a csapatot, aztán jövőre a VB-re koncentrálunk, nem a selejtezőkre, mert ha már kijutunk, szeretnénk megmutatni, hogy okkal tettük. És ne felejtsük el a lényeget, ez egy nagyon fiatal csapat, ami még sokat fog fejlődni, félig sem kész.
Hálásan köszönöm én is mindenkinek a segítséget, a biztatást! Nélkületek ez nem sikerülhetett volna. Legnagyobb elismerés segédemet, Ferit illeti, aki nélkül bátran állíthatom nem itt tartana a válogatott. A meccsekre együtt zökkenőmentesen fel tudunk készülni, mindent meg tudunk oldani, és a háttérben eszméletlen mennyiségű munkát végez. Büszke vagyok rá, hogy vele együtt vezethetem a válogatottat.

 Szép kis történet a válogatottunké eddig, de még csak most kezdődött minden. Bárhogy is alakul a folytatás, én büszke vagyok a magyar menedzserekre, akik mindenben segítettek nekünk, és velünk szurkoltak a csapatért, ismét bizonyítottuk mennyit számít a közösség ereje, ami ebben a pici országban egyedülálló. Míg más országokban mindenből nagy viták voltak, nálunk néhány fórum bejegyzés jelentette a legnagyobb kritikát, mert hittetek bennünk. Így ezt a 13 pontot szeretném, ha az egész közösség a magáénak érezné, mert bizony közös munka volt.