PowerPlay 杂志

Folytassuk a tegnap elkezdett elemzést, nézzük meg mi történt a VB-n.

VB szereplés.

Bárcsak mondhatnám, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. De mind a két szemem sír. Nincs minek örülni. Szezon közben sejtettem, hogy bajok lesznek, de álmomban sem gondoltam volna, hogy kiesés lesz a vége.

Száraz tények

Mint látszik, az utolsó meccset leszámítva, nem volt eget rengető vereség sehol, nem igazán lógott ki a lóláb. Ha ironikus szeretnék lenni, azt mondanám, hogy amit az elmúlt években a Válogatott megnyert meccseket mázlival, vagy mázlival tovább jutott, azt most a meccs motor, Iván és az égiek elvették.

Finnország ellen egy nyögve nyelős meccsen bűntetőkkel nyertünk. Megtekintve a meccset egyenlő felek küzdelme volt. Akár nyerhettek volna a Finnek is.

Románia ellen bíztunk benne, hogy bebiztosítjuk a tovább jutást, és a Csehek ellen variálhatunk. Egyenlő felek küzdöttek, a harmadik gólt üres kapura ütötte ellenfelünk. Ami szembe tűnő, hogy a taktikába nagyon mellé nyúltunk.

Csehország ellen egy picike hosszabbítás kellett volna, és az eredménytől függetlenül tovább jutunk. Ezzel a meccsel kapcsolatosan két kritikai észrevételt olvastam, miért megint Horváth kezdett, várható volt, hogy kapus napja lesz, és miért nem 3 sorral játszottunk. Nézzük sorba. Személy szerint nem hiszek a kapus napba. Dominik Hasek is állhat a kapuban, ha olyan taktikák találkoznak, akkor az ellen semmi nem véd. A meccsmotor igen érdekes számításokat képes végezni. Ezt erősíti ez a meccs is, ugyanis mind a 4!!! kapus 85% alatt védet. Másrészt mivel nem hiszek a kapus napban, hülye lettem volna nem a legjobb kapusunkat betenni védeni. Ráadásul, ha nagyon lovagolok a kapus napon, Horváth-nak az első meccsen is kapus napja volt.

4 sor vs 3 sor. Nem vagyok híve, de ha megkívánja egy meccs, akkor igenis eldönthet mérkőzést. Viszont...jelenleg a Válogatottnak szinte azonos erősségű játékosai vannak, így nem igazán nyertünk semmit (Litvánok ellen tökéletesen látszik, hogy nagyon minimálisan volt erősebb a 3 sor) egy 3 soros játékkal. Ennek ellenére szóba került bredock és köztem, hogy legyen 3 sor, mert tuti 3 sorral fognak jönni a Csehek is. Csak hogy történt egy kis gikszer....Mivel nem értem rá átállítani a csapatot 3 sorra, megkértem bredockot állítsa át, de sajnos már ő sem ért rá...még egy lehetőség lett volna, hanem a meccset követően olvasom az üzenetét, mégpedig valamelyik volt kapitányt megkérem, hogy dobják be a rutinjukat egy meccs erejéig, és legyenek szívesek csapatot állítani.

Na így nem játszottunk mi 3 soros játékot a Csehek ellen.

Litvánia ellen újból belenyúltunk a tutiba, keresztbe verték a taktikánkat. Hiába lőttük szét a kapujukat, a 3 sor és a magasabb fontosság is kevés volt a győzelemhez. Az a 3 sor, ami nem volt erősebb a 4 soros játékunknál, de legalább erőnlétet is vesztettünk vele. Nem tagadom, ez a 3 sor a Csehek elleni nyomást tükrözi, másrészt kíváncsiak voltunk, hogy igazunk van-e, hogy nem erősebb a csapat a 3 sorral. Igazunk lett.

Kanada ellen játszottunk egy ki-ki meccset. Alakulhatott volna fordítva is, és akkor már itt kiessünk.

Végül Szlovénia....legcsúnyább vereségünk a VB-nk. Enyhe túlzással végig egy kapuztuk a meccset, nem sok eredménnyel. Taktikai választásunk ismét nem sikerült valami fényesre. Kapusaink a rossz taktikának köszönhetően 80% körül és alatt védtek. Így nehéz hozni a meccseket.

Az egész szezonon végig tekintve, egy szembetűnő dolog van, hogy valami irgalmatlan rossz aránnyal használjuk ki az emberelőnyös helyzeteket. Sajnos sok variációs lehetőségünk nem volt. Egy-egy taktika volt felnyomva, a többi vagy nulla volt, vagy olyan alacsony, hogy öngyilkosság lett volna beállítani a VB meccsekre. Igaz, az eredmények tükrében, akár meg is lehetett volna kockáztatni.

Hol tűnt el a csapat az úton?

A kiesést követően a fórumon olvastam egy menedzser társunk véleményét, hogy ő ezt erre vagy a következő évre várta. Így elgondolkoztam, hogy mi vezethetett idáig. Ha össze szeretnénk szedni minden okot, akkor egyedül kevés vagyok hozzá, így csak találgatni tudtam/tudok.

Elment mellettünk a „világ". De nem csak Válogatott szinten, hanem klub szinten is. Ha néztétek a VB kezdetekor, hogy melyik csapatnak mennyi volt az ÖÉ-je, akkor 14. helyen álltunk. Nem valami fényes. Ha messzebbre tekintünk, akkor klub szinten az első 10-be nincs csapatunk. Nyílván a lemaradás amiről beszélünk 5-10-15%. Ez most még nem tűnik soknak. De úgy vélem ez az idővel csak nőni fog.

Mi vezethetett ide? Sokszor elhangzik, hogy nálunk kimaradt egy korosztály. Nem voltak jó húzások a jelenlegi 22-23-24 éves korosztályban. Ebben nem tudok feltétlenül hinni. Egy példát említsek, nézzük meg a Litvánokat, akik ugyancsak a kiesés ellen harcoltak. Magasabb ÖÉ-el rendelkeznek, viszont kisebb a bajnokságuk, mint a miénk. Tény, hogy az ifi húzás a randomot leszámítva tisztán matematika. Azaz, minél nagyobb egy bajnokság, annál nagyobbat lehet meríteni, annál nagyobb az esélye, hogy válogatott szintű ifit húz valaki. Úgy gondolom, hogy a jó húzások megtörténtek....csak elkallódtak a játékosok menet közben. Mit értek ez alatt? A tehetséges ifjú titánok, húzást követően, vagy néhány szezon edzést követően külföldre kerültek. Eleinte nem volt gond, mert nagyrészt brutálisan erős külföldi klub csapatokhoz kerültek. Viszont egy idő után tovább adták őket, és ott már 3-4-5. ligás csapatokhoz kerültek. Nekik volt pénzük egy-egy válogatott játékost leigazolni, de létesítményük nem volt hozzá. Így elmaradtak fejlődésben. Rodric-nak volt egy cikke, amiben pár hete górcső alá vette, hogyan néz ki a magyar és légiós játékosok aránya. Ha az első két ligát tekintem, akkor 30% a légiósok aránya. Ha a bő keretet tekintjük meg a Válogatottnál, idén 26% volt az arány, akik külföldön játszottak. Nem tudom, hogy más országokban ez hogyan nézz ki, talán valami hasonló lehet. De számomra mind a két szám soknak tűnik. Azt még megértem, hogy azoknál a klub csapatoknál, akik rendszeresen nemzetközi tornákon vesznek részt külföldi játékosok aránya magas, de nekünk többieknek miért van rá szükségünk? A Válogatottnál azért tartom magasnak a 26%-ot, mert nagy részük olyan csapatnál van, akiknél gyengén edzenek, és előbb-utóbb ki fognak emiatt kerülni a csapatból. Ez egy olyan téma, amit sokáig lehetne boncolgatni, és valószínűleg érdemes is lenne. Érdemes lenne elgondolkozni egy programon, amiben tehetségeket nevelnének ki azok a klub csapatok, ahol magas létesítmény szintek vannak. Azt tapasztaltam, látom, hogy lenne is igény rá, és nyitottak rá a menedzser társaim. Viszont ebbe az a szivás, hogy ennek a koordinálását valakinek magára kell vállalni, és nagyon sok munkával jár.

Nagy hirtelen ennyit szerettem volna megosztani veletek. A sok negatívum mellett, még egy pozitívumot tudok kiemelni. Ez a VB szereplést követő reakciók. Nagyon kulturáltan vette mindenki tudomásul, hogy mi történt. Kulturáltak voltak a vélemények, kritikák. Köszönöm nektek.

Végül szeretném Bredocknak megköszönni a munkáját, segítségét. Nélküle nem tudom mi lett volna.

Eddig nem vertem nagy dobra, de....az időhiányom nem csak a Válogatottra hatott ki, hanem a PPM tagként ellátott munkámra is. Pár hete jeleztem nagy főnökünknek, Kityusznak, hogy nem tudom tovább vállalni a Magazin szerkesztését, és lemondok. 10 szezonon keresztül tiszteltetek meg a figyelmetekkel, 10 szezonon át írhattam nektek jobb/rosszabb cikkeket. Köszönöm, hogy dolgozhattam értetetek, igazán jó volt veletek.