PowerPlay 杂志

Eltelt egy újabb szezon, holnap jön a következő, így a kettő küszöbén tekintsünk kicsit vissza mit is éltek át hazánk fiai... Figyelem, szubjektív sorok következnek!

 Jópofa dolog, ha az ember egyszerre egy játék magazinjának szerkesztője, és a játékban a magyar válogatott kapitánya is. A sors és a közösség poénja, hogy ezekből a sorokból még hokira és focira is gondolhatnátok, mivel codric kollégával egy hajóban evezünk, de most fociról lesz szó, még ha a kollégát is és a jégkorongot is bírom. :)

Mondanom sem kell, nagyon nagy megtiszteltetés mind a kettő titulus. Még nagyobb megtiszteltetés, ha az ember mindkettőt kiérdemli, és támogatják benne. Én rengeteget köszönhetek a magyar PPM közösségnek, történhet bármi, nagyon megszerettem ezt a társaságot. :) Elég zűrös szezont zárt a válogatott, de kritikák helyett mindenhonnan biztatást kaptunk végig azzal az emberrel, akivel irányítottuk ezt csapatot, amit többedmagunkkal felépítettünk.

Az első három barátságos meccsünk eredményben nem úgy indult ahogy szerettük volna, főleg a románok elleni meccs, ahol ismét kiállítottak tőlünk egy játékost, de az előre betervezett cserénk valamiért nem történt meg, így nem sok esélyünk maradt a győzelemre. A korrektség elmaradt az okosok részéről, máig nem tudjuk mi történt, csak azt, hogy kikaptunk emiatt. Viszont mindenképp folytatni akartuk a megkezdett munkát, hogy a VB-re szánt keretünk elegendő összhanggal és energiával rendelkezzen. Csiszoltuk a felállásokat, próbálgattunk játékosokat, míg végül jöttek a selejtezők. Jó pozícióból vártuk a meccseket, hiszen az előző szezonban csoportelsőként, veretlenül zártuk az odavágókat. Mexikó ellen szembesültünk az új meccsmotor újításával, idegenben nem könnyű nyerni, pláne ha erőnlétet is spórolna az ember. Három pont kellett a továbbjutáshoz, amit ettől a meccstől vártunk, ehelyett csak egy lett. Kis izgalmakkal ugyan, de selejtezők végére meg lett a szükséges pontszám, csoport harmadikként kijutottunk a VB-re.

Készült egy remek pályázat, hogy Magyarország rendezze az első PPM foci világbajnokságot, de sajnos nem minket választottak meg. Indokolatlanul kevés pontot kapott pályázatunk, de hát a cseheknek nem csak a szájuk nagy a képernyő mellé... Ettől függetlenül gratulálunk a rendezéshez, nagyobb panasz nem érheti a házuk elejét, még ha voltak is furcsa dolgaik.

Sajnos menet közben tudtuk meg, hogy a barátságos meccsek is a selejtezőkkel egyenrangúként számítanak a világranglistán való besoroláshoz, ezért csupán a negyedik kalapból vártuk a sorsolást. Március 27-én meg is történt, Csehország, Finnország, és a szintén magyar páros által vezetett Skócia lett az ellenfelünk. Nem vártunk sokat, kezdeti célunk a tisztes helytállás és 4 pont volt, ami viszont a csoportkör végén ugyan meglett, de nem okozott nekünk túlzott örömöt. Hogy miért? Lássuk először is, hogy helyettesem, ferrri miként látta a történteket:

Már a csoportbeosztásnál látszott, hogy nem kerültünk könnyű helyzetbe.
A Cseh-finn-skót trió számunkra a létező legnehezebb sorsolás volt. Állítom most is, hogy nem volt véletlen.

A csehek ellen odatettük magunkat egy védekező felállással, és még számomra is meglepő fölényben játszott a csapat. Nem kicsi fricskát sikerült pattintanunk az orruk alá.
Az új szezonos meccsmotor változtatás egyik kiváltója lehet ez a meccs, ahol az esélyesebb cseh csapat még csak kapura lövésig sem tudott jutni.
Felvillanyozó döntetlen volt ez számunkra.


A skót csapat ellen egy izzadság szagú győzelem következett, de kicsit kockáztattunk és sikerült pár alapember pihentetésével is hozni a meccset. Gratulálok még egyszer a Frecsi-Kislacko párosnak a skót csapat élén végzett kiváló munkájához!

A finnek elleni meccs volt döntő a továbbjutás szempontjából, és előzetesen úgy gondoltuk, hogy az erőnlétfölényünk elég lehet a győzelemhez is.
Támadó taktikával léptünk pályára, győzelemre játszottunk.
A gyors gólszerzés és a fölényünk azt mutatta, hogy jól döntöttünk.
Ám sajnos a finnek 2 lövésből elért 2 góljukkal megfordították a mérkőzést, így ők jutottak tovább.
Nem mondom hogy érdemtelenül nyertek, de úgy érzem, hogy a döntetlen az ami minimum járt volna ezen a meccsen a válogatottunknak. Egy kicsi szerencse ránk fért volna.

A magam részéről csalódott vagyok, hogy nem jutottunk tovább, számomra szomorúan zárult a vb szereplés.
Biztató viszont hogy egyik meccsen sem játszottunk alárendelt szerepet, és a választott út egyértelműen jónak tűnik.
Az EB-re ütőképes csapat lesz a Magyar Válogatott, nyugodtan feljebb állíthatjuk azt a bizonyos lécet.

Köszönjük mindenkinek a biztató szavakat és a támogatást!
A további munka garantáltan meghozza majd az ennél sikeresebb szereplést is!

Feri szavaiból is látszik, hogy mennyire igaz az a mondás, hogy evés közben jön meg az étvágy. A csehek ellen elért döntetlenünk akkora lendületet adott, hogy komolyan bíztunk a továbbjutásunkban. Én személy szerint a selejtezők előtt is meg voltam győződve róla, hogy verni tudjuk a finneket, de a csehek nagy mellénye mellé adott egy pont után elképzelni nem tudtam volna döntetlennél rosszabb eredményt. Így bár sajnos élőben nem tudtam nézni az utolsó két meccsünket, biztos voltam abban, hogy nem ér véget három meccs után számunkra a VB. Sajnos mégis véget ért, és nagyon csalódottak lettünk. Bár nagyon sokan biztattatok bennünket, mégis kudarcként éltük meg, hogy nem jutottunk tovább. Noha VB előtt nem is mertünk álmodni a továbbjutásról, esetleg halvány reményünk volt, de nagyon szerettük volna. Viszont a közösség biztatása és a jó játékunk erőt adott nekünk, hogy megérte az eddigi munka. A tervünk, miszerint az EB-re építünk egy igazán ütőképes csapatot beérni látszik, így az Európa bajnokságot nagy reményekkel várjuk.

Addig még hátra van legalább egy választás, kérdés, hogy megkapjuk-e Ferivel továbbra is a bizalmat, bár eddig ti sem kételkedtetek bennünk, én sem teszem bennetek. Bárhogy is lesz, ismét többször megmutattuk, hogy bizony jó dolog magyarnak lenni, még ha néha nem is minden tökéletes.

Köszönünk mindenkinek minden segítséget, buzdítást, szurkolást, jó szót, és, hogy velünk vagytok jóban s rosszban egyaránt! Bár ez csak egy játék, az érzelmek és akik játsszák mind valódiak. Nagy élmény ez a magyar közösség, csak így tovább mindenki, hajrá magyarok! ;)