PowerPlay 杂志

Péntek reggel. Egy átlagos család, átlagosnak tűnő hétköznapi reggelije. A férj arcán éjszakáról ott ragadt abnormális mosoly ül. Az első kávé elfogyasztása után mindez a feleségnek is feltűnik, és kérdez. Lehet nem kellett volna... A válasz - nem Sharon Stone-nal vagy Kim Basinger-rel álomban töltött pásztoróra, hanem -  a magyar foci válogatott kijutása az Eb-re, és a férj ahogy részletezi ennek körülményeit, az asszony úgy bújik egyre mélyebre telenfonjában a különböző onlájn ruhavásárlós oldalak tartalmaiban. A végén annyi hagyja el a száját, hogy: „Ahamm". Hát igen mindannyian másképp működünk, más dolgok érdekelnek, mégha egy világraszóló sikerről is legyen szó.

Annak függvényében, hogy a férjjel vagy a feleséggel tudsz jobban azonosulni, javasolt tovább olvasni vagy most tovább állni  Ha van is benne egy kis színes, de fenti történetet felvállalom. Pl én más szexszimbólumokon nőttem fel, de gondolni akartam az idősebb menedzser kollégákra is 

Kezdjünk is bele:

Előzmények: A bolgár meccs óta nagyot fordult a világ. Míg közvetlenül utána az Izlandi válogatott volt a fogadóirodáknál az esélyes, az idő múlásával, a meccs kezdetéig mindez átfordult a mi oldalunkra. Meccsnap: A 3-5-2 már nem volt kérdés. Botka és Kalmár a kezdőben. Hozzászokhattunk, hogy Rossi húz valami váratlant, de e sorsdöntő meccs tekintetében azt nem gondoltam feladjuk a stabil belső középpályánkat. Meccs: Magam részéről úgy láttam mindez nem működött. Valószínű védekezésben sem, de támadásban mintha Szoboszlai és Kalmár egymástól vették volna el a teret. Botkáról sokat nem beszélnék, talán az egyik legjobb volt a csapatban, az első félidős mentése meccsben maradást ért. De ne szaladjunk előre, mert jött a leforrázás onnan, ahonnan legkevésbé vártuk. Gula életében nem csinált ilyet - és talán soha nem is fog -, mikor máskor? Ha ezen megy el az EB, a megítélése és önbizalma is bizonyosan csorbult volna... És azt is bevallhatjuk, ahogy telt az idő tűnt egyre kilátástalanabbnak az EB szereplés, mert hiába voltunk fölényben igazi lehetőségek talán csak a legvégén adódtak. De Lajos behúzta.  És tegye fel a kezét, aki nem a hosszabbításra, egy újabb sör felpattintására készült! Szoboszlaitól bevallom 92 percig többet vártam - nem lógott ki fölfele a mezőnyből -, de ez a lövés...

Ugrás az időben: 1997. Az a bizonyos finn öngól óta éreztem azt, hogy mindig a végén bukjuk el a meccseket. De ez a csapat nem. És ha az én fejemben ott van, a játékosokéban is ott lehet. Nem mindegy, hogy nekünk kell-e félni a végjátéktól vagy az ellenfélnek. A pótselejtezőhöz kapcsolódó ellenérzésem szintén '97-hez köthető, talán csak a legifjabbak nem emlékeznek a jugoszláv 1-12-re. És 2015-ben is a fejemet fogtam, mikor lecsúsztunk az egyenes kijutástól. De csütörtök óta próbáljon bárki álomsorsolást kiáltani amikor meglátja playoff ellenfélként a magyar csapatot!

Ahhoz, hogy helyén tudjuk kezelni ezt az eredményt érdemes megemlékezni azokról a válogatottakról, akik nem jutottak ki az Euro 2020-ra: Izland mellett Szerbia, Románia, Norvégia és Írország, mindez a teljesség igénye nélkül. A többségükkel kapcsolatban van közelmúltból pozitív élményünk, de bármelyikük simán elférhet egy 24 csapatos EB keretei között.

És mit várhatunk az EB-től? Beleszólni a továbbjutás kérdésébe!  Ez a Fradi BL pepitában, nincs veszteni valónk! Mi történik, ha nem szerzünk pontot? Mindenki csak annyit mond, hogy papírforma. Legjobb. Nem őrültem meg fenti mondattal. Mert valószínűleg ötvenből egyszer továbbjuthatunk a csoportból. De ami reálisabb, hogy mi leszünk a mérleg nyelve, mert akitől pontot veszünk el, az bizony hátrányba kerül... Örömjátékot szeretnék látni, óriás szurkolást és mondjuk egy pontocskát 

Kell egy csatár! Ami még a mostani EB-nél is nagyobb bizakodásra ad okot, az a válogatott gerince. Orbán 28, Botka 26, Holender 26, Nagy Ádám 25, Kalmár 25, Sallai 23, Szalai Attila 22, Szoboszlai 20. Gula a maga 30 évével kapusként a legjobb korban van. Edző szinten hosszú évtizedek óta a legjobb kezekben vagyunk. Az egyedüli problémát Szalai Ádám és Nikolics 32 éves kora jelenti illetve az, hogy a kanyarban se látok jelenleg alternatívát.

Lehet, hogy nem normálisnak néztek a hurráoptimizmusommal. Az enyém is csak egy vélemény, ahogy a feleségem érdektelensége is az. Valószínű a kettő között van az igazság. Közte van mindenki igazsága, ahogy a meccset látta, ahogy EBről vagy épp a jövő csapatáról gondolkodik ( tessék megosztani, ne fogjátok vissza magatokat  ). De a jó érzés bizonyosan mindenkiben ott van és jövőre remélhetőleg visszatér a '16-oshoz hasonló EB láz, vagy több is annál...

De addig is hajrá Magyarok!