PowerPlay Dergi

Mielőtt a szerkesztői munkakörimet elfogadtam volna, a jövőbeli főnökeimnek kb. egy feltételt szabtam. Magam kedvére csinálom addig amíg örömet okoz és míg van rá olvasó. Amellett, hogy biztos hülyének néztek, lehet hogy Ők már tudták hogy nem eszik olyan forrón azt a kását. Eszembe jutott a kilencvenes évek, amelynek közepén házibulikat csináltam és biz ott is megesett hogy a hallgatóság nem ugyanazt a zenét szerette, mint aki csinálja... Egy szó mint száz lemezlovasként is inkább azt szerettem ha láttam jó a buli, mindenki jól érzi magát és ehhez én is hozzátehetek. Elfogott itt is ez az érzés.

Indul az olvasói visliszt. Van egy rakat adatbázisom amiből megpróbálom a bennetek felmerülő kérdéseket, igényeket kielégíteni. Ha sok a kérés majd szavaztatunk, mit találtok a legérdekesebbnek.

És kedvcsinálónak itt az első, még kabrióhoz kapcsolódó kérés:

Rodric: „Egy olyan cikkre lennék igazán kíváncsi, ami összehasonlítja a piacozók és a nem piacozók bajnoki eredményeit. Vagyis mennyire lehet piacozás nélkül az él közelében lenni. Gondolom, semennyire. De hátha"

majd egy kis kiegészítés:

„... nem fejtettem ki jól, hogy egészen pontosan mire gondoltam. Arra, mennyire fontos gazdasági téren a piacozás. Mennyire szükséges az élbolyhoz tartozáshoz az ebből szerzett pénz. És természetesen hosszabb távon, mint egy év, mert annyiból nem lehet leszűrni tanulságot. Magyarán lehet-e ugyanúgy a toppon lenni piacozás nélkül is? Milyen esélyekkel fut neki a versenynek, aki pusztán a szponzorpénzből akarja élre juttatni a csapatát? Nem annyira a darabszám számítana, mint az érték."

A mintavételünk alapja az öt legeredményesebb elsőosztályú csapat: Southampton BOOM, Fantastic, Arkrektor, dominikoo, Kate's Vampires. A narancssárga oszlopdiagrammok a vételek és eladások közötti differenciákat (tengely bal), a zöld vonal a bajnoki helyezéseket (tengely jobb) mutatják.

frecsit, Tomo-t és arkrektort együtt értékelném. A tizes évek elején jelentősebb vételi, közepétől eladói jelenlét mindegyik csapatnál. ( okokról az Öregeket kellene megkérdezni, csak gondolom hogy a piacon elszabadult áraknak köszönhető az eladási hullám ) De míg a BOOMnál filozofálható, hogy a nagyobb eladások után jöttek a gyengébb eredmények, addig Tóni és Tomo esetében éppen ekkor kezdett futni a szekér. Lehet hogy ekkora értek be a korábbi bevásárlások?

bredock bevásárló csapatot irányít. Itt sem az látszik, hogy a bevételekből élne, de amikor alább maradt a piaci aktivitás már az eredmények sem úgy alakultak.

Dokminik a legjobb példa, hogy mi történik piacolás nélkül. A huszonötödik szezonban transzfer nélkül máris a tizenhetedik helyen találta magát. 😊 Persze ezt ne tessék komolyan venni. Összességében Ő is inkább csak invesztál a csapatba az átigazolások kapcsán, a korábban elemzett fronthatás Nála mutatható ki a legjobban, nemzetközi szereplés esetén a bajnokság tudatosan hátrányt szenved.

Kedves Rodric! Summázásként azt mondanám, hogy abszolút látszik az összefüggés a piacolás és az eredmények között, csak hát nem a kassza pozitív oldalán kell keresni a megoldást. Itt mindenki fizet az eredményességért. Mostanra RFA-k és UFA-k világát éljük - ez látszik az oszlopdiagrammok méretének csökkenéséből is. Nincsenek magas átigazolási díjak. Szerintem az van gazdasági versenyelőnyben aki olcsón fenntartható csapatot tud kialakítani. A júzerek többsége a mai napig nem ratingeket vagy tapasztalatot, hanem összértékeket keresnek. És egy magas összértékű csapat fenttartása sok százmillióba mérhető szezononként. A különbség mostanra annyi, hogy a magas kiadásokat nem a játékosvásárlás, hanem a „más kiadás" sorban kell keresni.

A többiek remélem kedvet kaptak, záporozzanak azok ötletek!

Iván legyen Veletek!