PowerPlay Dergi

A PowerRanking cikksorozat kézilabdában mutatott sikere után elérkezettnek láttam az időt, hogy a kosárlabdára is adaptáljam ezt a megoldást, annál is inkább, hiszen egy minden csapatot rangsoroló listának, egy összesített erősorrendnek talán ennél a konferenciákra bontott sportnál van a legnagyobb létjogosultsága. Ez a lista természetesen továbbra is teljes mértékben a saját, szubjektív véleményemet tükrözi. Ugyanakkor a sportág rövidebb szezonja és az ilyen típusú irománnyal általában együtt járó rengeteg munka miatt ezúttal nincs tervbe véve egy teljes szezonon átívelő sorozat készítése, így az erőviszonyok változásának bemutatása helyett a cikk tulajdonképpen egy szezon előtti esélylatolgatásnak felel meg. Íme hát a rangsorom:

1. Tirpák Palánk
   A listám első helyén az előző szezon bajnoka és - az ezzel együtt három bajnoki címének, valamint a két kupagyőzelmének köszönhetően - egyben a legsikeresebb magyar klubcsapat áll. Aki azonban ezt az eredménysort olvasva lefutott bajnokságot vár, az nagyot téved – az első osztály érthető okokból kifolyólag évről-évre egyre erősebb, és a tavalyi Palánk-siker mindennek mondható, csak épp sétagaloppnak nem, hiszen kitsilatzi alakulata nagyot küzdve, a rájátszás során kétszer is 5 mérkőzéses párharcot nyerve ült fel a liga trónjára.
   A csapat szokásához híven idén is rendkívül erős, gyenge pontot felesleges is keresni. A gárda legnagyobb erőssége a magasember-állománya: a válogatott Benjamin Fábri nevével fémjelzett különítményre építve bátran erőltetheti a palánk alatti játékot a Palánk, hiszen az előző szezont is a legjobb 2 pontos mezőnyszázalékkal zárta a csapat, míg kintről Attila Patócs jelentett állandó fenyegetést. A gárda a fiatalabb játékosok beépítésében is az élen jár, elég csak a kezdőben vitézkedő Nebojsa Spasicra, a cseresor kulcsfigurájának tekinthető Salvador Zevallosra, vagy a szintén a csapatban pallérozódó, válogatottba is behívott Zsolt Eszesre gondolni. Ugyanakkor a menedzsernek elmondása szerint komoly problémája van az ifijátékosok növekedési ütemével, a perui például úgy nő, mint a gomba, és már 3 centiméterrel túlnőtte posztja felső határát…senki ne csüggedjen hát, a helyzet a csúcson sem teljesen idilli. :D
   Ezt leszámítva viszont a Tirpák Palánk nemcsak a legsikeresebb és az egyik legkiépítettebb infrastruktúrával rendelkező magyar csapat, de a legnagyobb összesített csapatértéket és értékelést is ő mondhatja magáénak, illetve a legjobb 12 és az összes keretben lévő játékos átlagos mutatójának tekintetében is kitsilatzi áll a legjobban a ligában. Ezt a felsorolást olvasva egyáltalán nem tűnik nagyképűségnek a menedzser azon nyilatkozata, miszerint a magyar ligát a jelenlegi kerettel még egy jóideig kontrollálni tudja. Persze sok minden történhet a szezon során, de valóban, ezúttal is a tirpákok a legesélyesebbek a trófea elhódítására, ahhoz pedig talán egy kisebbfajta csoda kellene, hogy ne álljanak legalább a dobogó valamely alsóbb fokán a szezon végén.

2. Jászberény Raiders
   Az előző szezonban vált mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy a negyedik ligából rajtoló Jászberény Raiders mostanra egyértelműen az egyik legerősebb magyar csapattá lett, hiszen úgy hódították el a nemzeti kupát, hogy mellette friss feljutóként konferencia-döntőig meneteltek a bajnokságban is. Végül negyedik helyen zárták a szezont, de a bronzmeccseket már finoman szólva sem vették túl komolyan, az elődöntőben pedig alaposan megizzasztották a legerősebb magyar csapatnak tartott későbbi győztes Tirpák Palánkot.
   BruceDaAce brutális, talán a liga legerősebb első sorával rendelkezik: csak bedobó poszton nincs legalább 40-es értékelést tudó játékosa. A csapatot a magyar válogatott két kiválósága, a saját nevelésű irányító, Aladár Beke és a másfél szezonnal ezelőtt vásárolt erőcsatár, Róbert Réti húzza, de nem feledkezhetünk meg a tavalyi szezon során második legtöbb támadópattanót összekapkodó centerről, Zsolt Boróczkyról vagy a legfrissebb, 77 milliós igazolásról, az olasz dobóhátvéd Olindo Parraviciniről sem. Ami miatt mégsem egyértelmű esélyese a bajnokságnak a Raiders, az a kissé kilógó SF poszt, illetve az átlagosnak nevezhető kispad. Fiatalok csak elvétve akadnak a csapatban, gyakorlatilag csak a már említett 3-as poszton kezdő Artis Vitolds-ot, vagy Ádám Csopakit nevezhetjük meg, és egyikük sem aposztrofálható éppen szupertehetségként. Ahogy a menedzser tökéletesen megfogalmazta: az alsóbb ligából indulva a folyamatos feljutáson és az ehhez elengedhetetlen erősítéseken jár az ember esze, ebbe pedig nemigen fér bele a fiatalítás eszménye.
   A Kupagyőztesek Kupájába visszatérő Raidersnek idén a nemzetközi szereplésre is figyelnie kell, miközben a bajnokság tovább erősödött, így nem igazán tudom elképzelni azt, hogy felülmúlja a tavalyi eredményét, és döntőbe jut a csapat – hiába gondolom őket a második legerősebb együttesnek, szerencsétlenségükre ismét a Palánkkal kerültek egy konferenciába. Ugyanakkor azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy nagyon elmaradjanak a 3.-4. helytől a jászberényiek.

3. Stempli
   Stempli csapata szintén a negyedosztályból feltörve jutott tavaly az elitbe, és bár az első itteni szezonjában nem ért el átütő sikert a bajnokságban, a megszerzett 10. hely biztos bennmaradást ért, a kupában pedig elődöntőbe jutott, tehát nem lehetett elégedetlen a gárda teljesítményével a menedzser. Idén viszont vélhetően magasabb célokat tűzött ki maga elé, hiszen a szezon végén 130 milliót költve jelentősen megerősítette alakulatát.
   Érkezett a kieső dominikoo csapatától Juraj Rédl, az előző szezon legtöbb gólpasszt adó és legtöbb labdaszerzést elkönyvelő sztárirányítója - meglehetősen jutányosnak mondható 40 milliós áron. A szlovák egyelőre a padról beszállva váltja József Gurigát, aki épp mögötte végzett az asszisztlistán. Legalább ennyire jelentős igazolás a kicsit mélynövésű török válogatott bedobó, Erden Azmaner is (38 millió), aki pedig az előző szezon egyik legjobb pontgyárosával, Álmos Bedernával alkothat remek duót a dobóhátvéd pozícióban. Az igazolásokkal Stempli rendkívül nagyot javult a kinti posztokon, a négy hátvéd minden bizonnyal sok nehéz estét okoz majd az ellenfél kisembereinek – az érkezők pedig talán eredményesebben dobnak majd a hárompontos-vonalon túlról, mert ebben a mutatóban tavaly az egyik leggyengébben teljesített a csapat. A szlovén center, az 53 millióért érkezett Bogdan Stok pedig Dániel Fazekashoz csatlakozva a palánk alatti részleget hivatott ütős csapatrésszé kovácsolni. Fiatal játékosok tekintetében már nem áll ilyen jól a gárda, gyakorlatilag nincs említésre méltó tizenévese, és bár a helyzet még egyáltalán nem kétségbeejtő, ez hosszabb távon visszaüthet.
   Ezt látja természetesen a menedzser is, ezért az idei szezon prioritásai között szerepel a fiatalítás, a bajnokságban pedig csupán a rájátszásba kerülést tűzte ki célul – elsősorban a Nemzeti Kupában akar maradandót alkotni a mester. Véleményem szerint ezzel együtt a legjobb nyolcnál sokkal többre is képes lehet a csapat, akár még a végső siker közelébe is kerülhetnek majd – ehhez persze mindenképp javítaniuk kell majd az előző szezon csapnivaló büntetőszázalékán.

4. Vásárhelyi Vagányok
   A tavaly hatodik helyen révbe érő Vagányok idei célja a nemzetközi kupaszereplés elérése, amihez vagy a nemzeti kupában kell majd alkotniuk valami kiemelkedőt, vagy a bajnokságban kell eddigi legjobb szereplésüket (4. hely) felülmúlva a dobogón végezni.
   Ennek elérése érdekében érkezett a csapathoz a rendkívül tehetséges Patrik Tisza félszázmillióért, akivel a már eddig is ellentmondást nem ismerve tüzelő, a tavalyi évben legtöbb hárompontos kosarat szerző gárda dobóarzenálja tovább erősödött. Tisza mellett nem kevés pénzért (83 millió) leigazolta a csapat még a lengyel sztárcentert, Pavel Polomskit is, aki Renato Brandaoval párban az egész liga egyik legjobb centerpárosát alkothatja. A csapat igazi erőssége a két szinte azonos képességű, jól variálható sor, viszont kiegészítő embere kis túlzással nincs is a vásárhelyieknek. Az összérték szerinti első tíz játékos a 440-500 közötti intervallumba esik, őket követi két-három 410 körüli ifi, és gyakorlatilag vége is a bevethető játékosok sorának – a többi fiatal kivétel nélkül használhatatlan ezen a szinten, többségük nem is 15-16 éves, őszintén szólva nem igazán értem minek tartja őket a menedzser. Ez a szűk keret egy esetleges sérüléshullám esetén komoly gondot okozhat még Belaerának. Fiatalokkal nem állnak rosszul a Vagányok, a már említett Tisza mellett Valeri Tahirov és Alfred Pisters is szépen beépült a csapatba, míg a 15-16 évesek közül több játékosra is szép jövő vár – akárcsak a csapatra, amelynek minden esélye megvan arra, hogy elérje vagy akár felül is múlja idei célkitűzését és eddigi legjobb bajnoki eredményét.

5. 24sec
   Több megsüvegelendő teljesítmény is kötődik az elsőligás csapatok vezetőihez, de nem téved nagyot aki azt mondja, hogy mindközül kiemelkedik Kbalazsnak, a 24sec menedzserének a performansza. Az együttes ugyanis az 5. ligából indulva, csont nélkül jutott az élvonalba, ahol első szezonjában meg sem állt az ezüstéremig, ráadásul a az elitligába vezető út során még a nemzeti kupa bronzérmét is begyűjtötte, és a Kupagyőztesek Kupájában sem vallott szégyent.
   A vártnál gyengébb és szerencsétlenebb szezonkezdet miatt egy kicsit kedveszegett hangulatában értük utol a menedzsert, aki a rájátszásba kerülés megcélzásával saját csapata képességeihez mérten nem tette túl magasra a lécet. A 24sec rendkívül kiegyensúlyozott, a menedzser szavaival élve homogén, igazi sztár nélküli alakulat, bár a korábban válogatott Márk Geszler és cseréje, a brazil Evandro Sabiá irányító poszton kiemelkedik a csapatból. Rajtuk kívül még a fiatal és tehetséges dobóhátvédet, Tisztán Stróbl-t érdemes kiemelni, aki az előző szezon alapszakaszának pontlistáján az előkelő 3. helyen végzett. Stróbl azért is kiemelendő továbbá, mert a legöregebb kerettel rendelkező csapat egyetlen igazi tehetsége – hiszen az 5. ligából induló erőltetett menet során a fiatalítás érthető okokból elmaradt a gárdánál, ahogy azt Kbalazs ki is emelte nyilatkozatában. A menedzser gyengének tartja csapatát magasemberek tekintetében is – bár az átlagos szerintem jobb szóhasználat volna, hiszen például Almantas Goriunovast a legtöbb ligatárs boldogan elfogadná – de a jelenlegi piaci árak mellett nem szívesen vásárolna játékost a palánk alá.
   Az említett problémák mellett a 24secnek idén a Bajnokok Ligájában is helyt kell állnia, ennek ellenére egy kisebb csodával érne fel, ha a tavalyi szezon alapszakasz-győztese és legtöbb pontot dobó csapata idén nem kerülne konferenciája legjobb 4 gárdája közé a bajnokságban: ez érzésem szerint nem okozhat gondot az együttesnek, sőt, akár még a végső sikerre is esélyesek lehetnek egy kis szerencsével.

6. Hatker 69ers
   A sportág indulásakor a harmadik ligából rajtoló együttes – bár folyton az esélyesek között van – az élvonalban még nem tudott a trónra kerülni, „csak” egy bajnoki ezüstérmet és folyamatos rájátszásbeli szereplést tud felmutatni – tavaly például az 5. helyen végzett a csapat. A „csak” szócska nem véletlenül idézőjeles, hiszen a bajnoki ezüst mellé a második szezonban elhódított kupaezüsttel együtt mindenképp a legsikeresebb menedzserek szűk elitjébe tartozik Lord Hari, aki azonban ennek ellenére eléggé frusztráltan nyilatkozott övéiről. Keserű szavai szerint ha idén sem győzedelmeskedik a gárda, a szezon végén fontolóra veszi annak megszüntetését…
   Reméljük, hogy ezen tervét még átgondolja a 69ers vezetője, mindenesetre a vágyva vágyott elsőség tényleg nem tűnik elérhetetlennek a csapata számára. A gárda legnagyobb ásza és csapatkapitánya József Kurhéja, a saját nevelésű irányító, aki az előző szezonban a legtöbb játékpercet töltötte a parketten az elitliga játékosai közül. A Fülöp-szigeteki légióssal, Len Love-val megtámogatva ezen a poszton a legerősebb talán a Hatker, de a palánk alatti szekciót is ki kell emelni: a Márió Auer - Leonid Amonatov duó vezetésével a 69ers együttese gyűjtötte össze a legtöbb lepattanót tavaly, az ukrán center pedig egyénileg harmadik lett ebben a kategóriában – ez némiképp ellensúlyozta azt, hogy a bennmaradó csapatok közül a Hatker dobott a legrosszabb százalékkal mezőnyből. A csapat egészéről elmondható, hogy nagyon kiegyensúlyozott, és bár nem kifejezetten fiatal, de kitűnő elegyét alkotja a veteránoknak és az ígéretes ifjoncoknak, utóbbiak közül leginkább Gyula Tímárt és a 77,5 millióért vásárolt 16 éves szupertehetséget, Arnold Bereményit lehet kiemelni.
   A rájátszás alighanem idén is meglesz a Hatker 69ersnek, azonban a célként kitűzött arany megszerzéséhez a bajnokság jelenlegi legnagyobb, 4050 férőhelyes stadionját - az Oktogon Colosseumot - megtöltő szurkolók lankadatlan drukkolása mellett egy jó adag szerencsére is szüksége lesz.

7. Boins Riders
   A korábban kétszeres bajnok és kétszeres ezüstérmes története legrosszabb bajnoki eredményét produkálva 3. helyen futott be a tavalyi szezonban – már csak azért is fura ezt leírni, mert ez az eredmény két csapat kivételével minden magyar gárdának a legjobb teljesítményét jelentené. :D
   A csapat legjobb játékosa az előző szezon második felében, nagyjából 60 millióért vásárolt irányító, Attila Rédely, aki korábbi munkaadója, a Veszprém Dragons színeiben gólpasszok és labdaszerzések tekintetében is a top5-ben végzett az alapszakaszban. A másik erősség Daniel Faflik, a szlovák center, akinek a vezetésével tavaly a kacsintó majmok végeztek az élen labdaszerzésben és blokkolt dobásban is a csapatok rangsorában. Azonban válogatottunk közkedvelt menedzsere, Mamillare szerint csapata gyengeségét is a palánk alatt kell keresni, a harmadik számú center ugyanis szerinte már nem versenyképes…A szóban forgó magas, Claudio Galvis értékelését és teljesítményét elnézve azonban én korántsem tartom ezt kiugró gyengeségnek. Ugyanakkor a csapat bár rendelkezik pár ifijátékossal, - Francisco Llamosas vagy a nem kevés pénzért leigazolt Michail Fail (42 millió) említhető leginkább - ők egyelőre nem nyújtanak kiemelendő teljesítményt.
   Mamillare eddigi eredményeihez viszonyítva szerény célokat tűzött ki maga elé az idei bajnokságra, egyelőre csak a legjobb 8-ba kerülést célozta meg. A csapat és a menedzser történelmét ismerve azonban meglepődnék, ha nem lennének titkon ennél magasztosabb tervei. Véleményem szerint a rájátszásba kerülés nem okozhat problémát a Boins Ridersnek, a playoff viszont már más tészta – jelenleg arra fogadnék, hogy a tavaly legmagasabb hazai átlagnézőszámmal rendelkező majmok nem ismétlik meg korábbi sikereiket, és történelmük során első alkalommal leszorulnak majd a dobogóról.

8. Békéscsabai KK 2014
   A tavalyi 7. helyezett okosan, hiányposztra erősített az uborkaszezonban, így a csapat célkitűzése minden bizonnyal idén is a legjobb 8-ba kerülés lesz, amit az egyre erősödő ligában ennek ellenére nem lesz egyszerű véghezvinni.
   A békéscsabaiaknál remek elegyet alkotnak a harcedzett veteránok a már bőven több mint ígéretes fiatalokkal, egyszerre teremtve meg ezzel a jelenlegi és a jövőbeni sikeres szereplés lehetőségét. Az idősebbek közül leginkább két játékost, Ferenc Bothot, az óriási termetű centert és a bevezetőben már említett erősítést, az 51 millióért vásárolt svéd válogatott dobóhátvédet, Jacob Sjödint lehet kiemelni. Fiatal játékosok tekintetében igazán irigylésre méltó helyzetben van ratland13, hiszen többek közt a csapatában tudhatja Yaroslav Lobanevet, az ukrán válogatott irányítóját, a lett tornyot, Roberts Osvaldsot vagy a saját nevelései közül kiemelkedő Barnabás Pethöt és István Lefkovicsot is – előbbi szintén válogatott tagsággal büszkélkedhet.
   A jó szereplést elősegítheti továbbá az átépítés miatt tavaly a legalacsonyabb átlagos nézőszámot produkáló, idénre azonban a második legtöbb férőhellyel rendelkező Viharsarok Aréna, ennek ellenére idén még nem tippelek hangos sikereket a Békéscsabai KK-nak. Sőt, valószínűleg a rájátszásba kerülésért is rendesen meg kell majd küzdenie az együttesnek, és könnyen előfordulhat, hogy a végén kívül marad majd a legjobb nyolcon, de remek fiataljainak köszönhetően a jövő mindenképpen az övé, és valószínűleg nem kell túl sok szezont várni ahhoz, hogy a csapat túlszárnyalja a klubtörténet eddigi legjobb eredményét, a bajnoki ötödik helyezést.

9. Csiperke
   Az elitbe a negyedik vonalból indulva tavaly feljutó Csiperke érdekes szezon elé néz. Az előző szezonban rájátszásba jutott a csapat, ott azonban 1-9-es mérleget produkálva végül 8. helyen zártak, ami az erősítések elmaradásával együtt nem sok jóval kecsegtet. Érdekes szezon elé néznek, hiszen a gárda ennek ellenére egyáltalán nem gyenge, azonban játékerő és játékosállomány tekintetében pont a középmezőny azon részébe sorolható, ahol nüanszok dönthetnek arról, hogy éppen rájátszásba kerül vagy osztályozóra kényszerül a csapat.
   A keret erőssége leginkább a festékben fellelhető bőségből ered, a gárda összérték szerinti három legjobb játékosa is magas poszton szereplő játékos: a tavalyi lepattanókirály, Géza Csermák mellett erőcsatár poszton olyan erős a választék, hogy a bosnyák válogatott Janko Vasin általában a cserepadra szorul András Gelb mögé. Kifejezetten jól áll továbbá a csapat dobóhátvéd poszton, ahol a fiatal, saját nevelésű válogatott Ádám Gerencsér és a rutinos, sok csatát megélt Barna Verebes páros alkot tökéletes kombinációt. Az alakulat gyenge pontja a fizikai kontaktust kerülő játék mellett (legkevesebb dobott büntető tavaly) a hármas pozíció, az itt szereplő József Novai valószínűleg az egész liga leggyengébb kezdő bedobója.
   Nehéz megtippelni, mire lehet jó idén rongyos alakulata, én azt saccolom, hogy kicsivel ugyan, de lemarad a Csiperke a rájátszásról – bár a menedzser minden bizonnyal igyekszik majd rácáfolni erre a jóslatra.

10. BC Cardinals
   Egy szezonnyi száműzetés után, viszonylag simán, 9-1-es rájátszást produkálva tért vissza újra az első osztályba a Cardinals, és a menedzser nem tervezi az ingázás folytatását. Ennek érdekében az előző szezon második felében több mint 160 milliót fektetett játékosvásárlásba David Xix, aki csapata első sorát így már bárki ellen versenyképesnek tartja.
   Nem az elvakultság beszél belőle, pár játékosát bármelyik ellenfele megirigyelhetné, gondolok itt elsősorban a nemrég komoly összegért, 81 millióért vásárolt magyar válogatott irányítóra, a II./1-es liga előző szezonjának gólpasszkirályára, Kevin Rácvölgyire, vagy a saját nevelésű, korábban szintén válogatott erőcsatárra, Sándor Sántára. Rácvölgyinél sokkal kisebb csinnadrattával érkezett a csapathoz, mégis legalább olyan hasznosnak bizonyulhat a brit Isiah Lee, aki a Sándorra nehezedő nyomást igyekszik majd csökkenteni. Arról, hogy az erősítések ellenére nem lehet komoly esélyesként számolni a Cardinalssal - a menedzser aggályait kiváltó gyengébb pad mellett - az ezen a szinten majdhogynem lyukasnak mondható centerposzt tehet: hiába érkezett 55 millióért a venezuelai válogatott tornya, Luis Carlos Pardo, megfelelő alternatívája nem igazán van, a mögötte sorakozó helyetteseket sok rivális nemhogy második, de még talán harmadik számú centernek sem alkalmazná. David Xix érezhetően nem a fiatal játékosokra fekteti a hangsúlyt jelenleg – az infrastruktúrája nem is igazán indokolná ezt – de pár ígéretes suhanc azért fellelhető a csapatban, Zacarías Lista pedig pár szezon múlva egészen biztosan meghatározó játékossá válik – de mivel a menedzser nyíltan a jelen sikereit preferálja a jövő ígéretével szemben, majd meglátjuk, hogy a Cardinalsban, vagy valahol másutt.
   Mint ahogy az is a jövő zenéje, hogy lesznek-e gyors sikerek, mindenesetre a mester idénre nem tűzött ki teljesíthetetlen célokat: a vonal fölé akar kerülni csapatával. Ezt elérheti, de további erősítések nélkül az eddigi legjobb eredményét, a 4. helyezést aligha fogja megdönteni a szezonban.

11. DirtyDragons
   Nehéz mindennemű elfogultság nélkül beszélni a saját csapatomról, nem is nagyon szeretnék belemenni az esélyeim taglalásába, de megpróbálom objektíven elemezni az enyéimet is. Kezdjük a száraz tényekkel: a II./3. ligából tökéletes, 9-0-s rájátszást produkálva feljutó sárkányok bombarajttal kezdték a szezont. A kezdeti sikerek okozta lelkesedés fátyla mögött azonban a menedzser tisztában van vele, hogy ligatársai többségétől legalább egyszezonnyi lemaradásban van csapatával: a tervezettnél egy évaddal tovább tartott felverekednie magát az élvonalba a negyedosztályból.
   A csapat a II./3. liga tulajdonképpeni pontkirálya, a bosnyák válogatott dobóhátvédje, Nesnad Nuradinovic köré épül, de az ő tehermentesítése és a lemaradás csökkentése érdekében a gárda komoly erősítéseket eszközölt. Közel 42 millióért érkezett a szlovén Janez Bajec a gárda achilles-sarkának számító irányító posztra, míg a brazil fenegyerek, Tuta Vinhas a Nuradinovic mögött eddig tátongó űrt hivatott betölteni hátvéd poszton. A menedzsment további átigazolásokat is tervez, főleg a magas posztokat érintően, hiszen hiába húzza a csapat szekerét a kezdetektől fogva a Kandó Rudolf – Péter Bertha duó, egyikük sem lesz már fiatalabb, ráadásul a palánk alá összesen négy használható játékost tud delegálni a csapat, tehát egy esetleges sérülés itt tényleg katasztrofális eredménnyel járna – ellentétben Mamillare saját csapatát érintő némiképp megalapozatlan aggályaival szemben. A sárkányok emellett sem létesítményekkel, sem fiatal játékosokkal nem állnak valami fényesen, bár utóbbi kategóriában meg lehet említeni esetleg az észt irányítót, Erik Juurt vagy a görög Alexandros Rigopoulost.
   Összefoglalva: a még mindig hihetetlen rajt ellenére várhatóan nehéz szezon elé néz a DirtyDragons, de töretlenül bízok egy nyugodt szezonban és a biztos bennmaradás elérésében.

12. Budapest Whales
   Bár a bálnák tavaly csak a 11. helyezést érték el a bajnokságban, de az osztályozón megőrizték elsőligás tagságukat, a nemzeti kupában pedig meg sem álltak az ezüstéremig, melynek hatására idén – a csapat történelmében először – nemzetközi kupában is indulhat a csapat.
   A fővárosiak sztárjának egyértelműen a gárda erőcsatára, a válogatott Ádám Szauer számít. Szauer jelenléte elsősorban védekezésben kulcsfontosságú, a tavalyi alapszakasz során ő jegyezte a legtöbb labdalopást és a második legtöbb blokkolt dobást is, de támadásban sem nagyon bírnak vele az ellenfelek, ezt bizonyítja legalábbis, hogy a ligában szereplő játékosok közül ő állhatott legtöbbször a büntetővonalra. Szaueren kívül még két kezdő, a dobóhátvéd Zsolt Haraszti és a bedobó Zoltán Vadas emelhető ki, előbbi a pontlistán, míg utóbbi a labdalopási rangsorban fért fel a dobogó középső fokára tavaly. A második sorral sincs különösebb baj, zömében fiatal, tehetséges játékosok alkotják – mint például Jusztin Czinege vagy Balázs Lőrincz - akik nem sokkal vannak a ligaátlag alatt értékelés alapján. Az igazi gond a gárda centereivel van, ebben a tekintetben egyértelműen a Budapest Whales áll a leggyengébben az első osztályban: az ellenfél centerei úgy jutnak át a védekező középjátékosokon, mint kés a vajon, ráadásul Dávid Miszlay, a kezdőcenter adta el a legtöbb labdát a ligában a tavalyi szezonban. Nem csoda hát, hogy Balna prioritásnak tartja egy jó magas megszerzését, de kérdés, hogy a mostani árak mellett erősít-e végül a kereten, vagy inkább az infrastruktúrát fejleszti?
   A története során idén először három fronton vitézkedő együttes célja a bajnokság tekintetében a felsőházba való bejutás, ami szerintem a terhes KGYK-szereplés nélkül sem lenne könnyű menet, ezzel együtt viszont szinte lehetetlen küldetésnek tartom, véleményem szerint a csapatnak sokkal inkább az újabb osztályozó és a kiesés elkerüléséért kell majd küzdenie, és ez jó eséllyel sikerülni is fog nekik.

13. Fireball Team
   A szezont egy nem túl impozáns, 0-8-as mérleggel kezdő Fireball Team járt már korábban az elitligában, sok köszönet viszont nem volt abban a kirándulásában, feljutása után rögtön, ligautolsóként végezve kiesett. A kiesés következményeként a csapat megvált legnagyobb értékétől, Róbert Rétitől, de az érte kapott pénzből ügyes fiatalításba kezdett, melynek hatására egy sikeresen megvívott osztályozó után újra az élvonal tagjai közé tartozik macilaci69 együttese.
   A csapat tulajdonképpen két veteránra épül: a feljutást eredményező rájátszás során legtöbb gólpasszt kiosztó István Mihályi irányító, míg a válogatott András Vámbéry bedobó poszton húzza a csapat szekerét. A többi pozíciót kisajátította a József Kozma és Sebastian Studnicki vezette fiatalság, de ők többségükben jelenleg még nem érik el értékelésben a ligaátlagot, ami különösen magas posztokon jelenthet gondot: a 75 millióért vásárolt Andrey Bolotnikovnak és társainak még bele kell szokniuk új szerepükbe, hogy felvehessék a versenyt riválisaikkal. További probléma, hogy elhagyta a csapatot a rájátszásbeli menetelés és a feljutás egyik kulcsfigurája, Patrik Tisza, így összességében a jelenre fókuszálva inkább gyengült a csapat, semmint erősödött.
   A legfiatalabb csapattal rendelkező Fireball Team célja a bennmaradás, de a csapat háza táján egy esetleges kieséstől sem esnének kétségbe, hiszen ez a fiatal csapat majd 1-2 szezon múlva válik igazán ütős alakulattá. Mondhatnám úgy is, hogy a gárda jelenleg még csak egy távolban pislákoló fénypont, de pár szezonon belül izzó tűzlabdaként világíthat majd a magyar ppm-kosárlabda egén.

14. Fődetrá
   A tavalyi bajnokság kilencedik helyén záró együttes helyzete számomra nagyon érdekes. Bár nála játszik a magyar válogatott, sőt az egész ppm-kosárvilág egyik legjobb játékosa Péter Tar személyében, a centeren kívül nem hogy sztárja, de még átlagon felüli játékosa is csak elvétve akad asdofnak, ráadásul a svájci irányítót, a 20 esztendős Antoine Maillardot leszámítva még igazán ígéretes fiatalok sem pattogtatnak az együttesben – ennek is köszönhetően a Fődetrá rendelkezik a ligában toronymagasan a legrosszabb ÁSM mutatóval.
   Persze a helyzet nem annyira katasztrofális, mint az a bevezetőből tűnhet, hiszen Tar estéről-estére bizonyítja, hogy mire is képes egy kiemelkedő center ebben a sportágban. Vezetésével a Fődetrá értékesítette tavaly a legtöbb 2 pontos mezőnykosarat, ráadásul a második legjobb százalékkal tették mindezt. Emellett Tar a védekezésből is jelentősen kivette a részét, az alapszakasz végén a labdacsenések és a prakkerek listájának is az élén csücsült. Bár akadnak még rajta kívül is jó játékosok – az említett svájcin kívül a kanadai légiós, Teddy Walker emelhető ki elsősorban – az egyjátékos üzemmód valamint az eddig és a menedzser nyilatkozata alapján a közeljövőben is elmaradó erősítések miatt nem teljesen indokolatlan a csapat bevezetőjében írt letargikus hangvétel.
   A héten aztán bombaként robbant a hír: a Fődetrá és legjobb játékosának útjai a szezon végén különválnak – ez valószínűleg másodosztályú szereplést von majd maga után. Előtte azonban még egy jó szezonban és egy rájátszást érő hely elcsípésében reménykedik a menedzser. A kérdés adott: mire lehet elég a teljes mértékben Tar köré épülő együttes a jól igazoló és jelentősen erősödő ligatársakkal szemben? Érzésem szerint asdof egy kicsit túl magas elvárásokkal fut neki a szezonnak, a tavalyi békés és sikeres évad után azt tippelem, hogy idén az osztályozó vagy akár a kiesés elkerüléséért kell majd élethalál-harcot folytatnia a Fődetrá együttesének.

15. Blue Wizards B C
   A Kék Varázslók a bajnokokon (Tirpák, Boins) kívül az egyetlen olyan csapat, amely története során mindig az első ligában szerepelt - sőt bajnoki bronzérme is van a harmadik szezonból - bár ezt a szereplést többször is a kiesés veszélyének sötét fenyegetése árnyékolta be. Különösen közel került a kihulláshoz az együttes tavaly, amikoris a tagságát csak osztályozón tudta megőrizni – igaz, ezt a megmérettetést meglehetősen könnyen vette.
   A csapat zömében fiatal, saját nevelésű játékosból áll, három kivételtől eltekintve: az együttes arculatát még mindig a Farkas Bakics – Zoltán Korponay által alkotott irányító-center tandem szabja meg, akik egyedüli hírmondói a gárda alapcsapatának, az egyetlen „importárú” pedig Yurij Balaban, akiben óriási potenciált láthat a menedzser, ha feladta érte a sportcsapataira jellemző igazolásmentes politikáját. A legígéretesebb fiatal azonban nem az ukrán, hanem a csapatkapitányi karszalagot viselő Ákos Ábrahám, aki bedobó poszton zsenge kora ellenére már most a ligaátlag feletti teljesítményt hoz. Ábrahám mellett Izsák Ágostont és Vendel Artalit lehet még kiemelni, de a nagy fiatalítás közben elveszett a csapatból az átütő erő: a varázslóknak jelenleg nincs igazi sztárjátékosa, a fiatalok nagyrésze pedig még tapasztalatlan – ez eredményezhette tavaly a kirívóan sok eladott labdát. Az ifjaknak mindenképp fejlődniük kell még ahhoz, hogy komoly teljesítményt tudjanak letenni az asztalra.
   A menedzsert, bokonon33-at sajnos nem sikerült mikrofonvégre kapni, így csak tippelhetünk a szezonbéli céljait illetően, mindenesetre a sok ígéretes fiatalra tekintve az az ember érzése, hogy ha a Blue Wizards túléli ezt a szezont, és meghosszabbítja elsőligás tagságát, akkor akár már jövőre komoly tényező lehet majd az élvonalban. A túlélés azonban rendkívül nehéznek ígérkezik, lehetséges, hogy elkél majd egy kis varázslat. (badum tsss :D)

16. Csepeli Kakeszmakeszok
   Csapatomhoz, a DirtyDragonshoz hasonlóan jutott el az első osztályig a Kakeszmakeszok alakulata is, tehát a negyedik vonalból rajtolt, majd két feljutást eredményező szezon után ugyanennyi időre megragadt a második ligában, ahonnan némi szerencsével a múlt szezonban sikerült kitörnie. Azonban a csepeliek nem folyamatos erősítéssel érték el ezt a bravúrt, hanem hamar elkezdett fiatalítással.
   A csapatban mindössze három 20 éven felüli játékos található, közülük az irányító Balázs Kürtösi még az élvonalban is húzóember lehet, de a másodosztályban lubickoló, a rájátszásban pontkirályi címet szerző dobóhátvéd, Gáspár Gomba, illetve a center Hubert Talmácsi ezen a szinten már nem számít igazán komoly játékosnak. A csapat rajtuk kívül kizárólag fiatalokkal operál, és bár a saját nevelésű Viktor Göröcs és Gergely Rappai, vagy a majdnem 30 millióért vásárolt tehetség, Dániel Szűcs már most jó játékosok, igazán hasznosak csak 1-2 szezon múlva lesznek.
   Tudja ezt a HOKrl menedzser is, aki minden egyes győzelmet külön trófeaként él meg, és saját bevallása szerint egy osztályozón kivívott bennmaradással már maradéktalanul meg lenne elégedve. Ez elsőre reális célkitűzésnek tűnik, de még ezt sem lesz könnyű elérni ebben az erős mezőnyben, és véleményem szerint komolyabb erősítések nélkül a Csepeli Kakeszmakeszok csak vért izzadva és a szerencsével sem hadilábon állva lehetnek képesek kivívni esetleg a bennmaradást.

A cikk végére érve nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem a menedzsereknek a feltett kérdésekre adott érdekes és minden részletre kiterjedő válaszaikat, valamint hogy mindenkinek sok sikert kívánjak a szezonra: köszönöm és sok sikert! (zengjen-zúgjon a hajrá DirtyDragons!)