POWERPLAY 雜誌

Hát nem ezt a mostani válogatottat tartom a legjobbnak azok közül, akik az A csoportban szerepeltek. Meghatározó játkosaink nem tudtak a csapattal tartani ezen a VB-n (Bartalis István, Sebők Balázs, Varga Balázs vagy éppen a két évvel ezelőtti, tamperei elit-világbajnokság legjobb magyar játékosa, Sofron István sem tarthatott ilyen-olyan okból a csapattal Dániába). De minden fanyalgásom ellenére a mostani keretnek sikerült az, ami eddig még semelyiknem sem. Története során először maradt meg az A csoportos elit tagságunk. A kazahok legyőzése elegendőnek bizonyult a sikerhez. Nekem a norvégok elleni 0-1 a legfájóbb. Azt a meccset hozni lehetett volna... Ami viszont szembeötlő, hogy még mindig fényévekre vagyunk az elittől. Amelyet az erdeményeink is jól szemléltetnek...

Mérkőzéseink:

Németország–Magyarország 6–1

Egyesült Államok–Magyarország 6–0

Magyarország–Kazahsztán 4–2

Csehország–Magyarország 6–1

Dánia–Magyarország 8–2

Magyarország–Svájc 0–10

Magyarország–Norvégia 0–1

Az elithez tartozó válogatottak ellen (Németország, USA, Csehország, Svájc) 2 lőtt és 28 kapott gól. A dánok elleni 2-8 szomorú, a svájciak elleni 0-10 meg kiábrándító.

De a lényeg, hogy soha nem történt olyan, hogy a magyar férfi jégkorong-válogatott az elitben, a legjobbak között szerepelt, és kivívta a bennmaradás jogát – eddig. Különösen értékes ez a siker, ha figyelembe vesszük, hogy a válogatott irányítását csupán egy éve vette át a szinte teljesen magyar szakemberekből álló Majoross Gergely szövetségi kapitány által vezetett stáb (egyedül a kapusedző külföldi), és azóta változatlan összetételben, de a feladatokat megosztva fejleszti, formálja a mieink játékát.