POWERPLAY 雜誌

                                         Sziasztok!

Lezárult a kézilabda világbajnokság, és lezárult egy korszak. Ha tömören akarnám megfogalmazni, csalódás. Megint. Még az előző VB kapcsán beszélgettem talán frecsi barátommal, hogy figyeljünk csak oda rájuk, nagy potenciál rejlik bennük. Akkor a negyeddöntőben Lengyelország (26-33), most a nyolcaddöntőben meg Szlovénia (27-33) törte ketté álmainkat. Papíron jobbak voltunk mindkét alkalommal, mégis tulajdonképpen simán elbuktunk. Fájdalmasak ezek a vereségek...

A válogatott élén négy idényt eltöltő kapitánypárosunk búcsúzik. Nagy munkát végeztek a csapattal, kiváló, erős gárdát építettek, mégis egyfajta hiányérzetünk van az eredményeket tekintve. Zsolttal és Lacival beszégettem ezen időszakról.

Négy szezon után felálltok a válogatott "kispadjáról". Azt gondolom, hogy közösség és főleg ti magatok is többet vártatok a válogatott szereplésétől. De mintha meg lennétek átkozva, hiszen a fontos meccseken elbukott a csapat. Hogyan éltétek meg ezeket a "kudarcokat"?

hzsolt: Először is szeretném megköszönni mindenkinek ezt az elmúlt 4 szezont. A válogatott játékosokkal rendelkező menedzsereknek az odafigyelést és együttműködést, a többieknek pedig a ránk fordított bizalmat és a folyamatos bátorítást, buzdítást. Igen, többet vártunk a csapattól, személy szerint én a 4 szezon alatt mindenképpen számítottam legalább egy „valamilyen” éremre. A kezdetekben a csapatot jól sikerült összerakni, csapaterőben és a nemzetközi helyezési listán is végig előkelő helyen tudtunk szerepelni. Most már tudjuk, ez semmit sem ért. Ettől a csapattól legalább egy elődöntő minimum elvárható lett volna. A szezon általában könnyen ment, viszonylag kevés vereségünk volt, de a VB egyenes ágán a 4 vereség nagyon fájt. Sajnos nem voltunk sikeresek, bánt, de ez van. Remélem, velünk együtt az átok is távozik és a következő páros sikeres lesz.

Alan Smith: Az első két kiesést nagyon nehezen éltem meg főleg a Portugália elleni negyedöntőt, ahol az utolsó 3 percben buktunk. Lengyelország elleni kiesést nem értettem, csak meredtem a monitor előtt és kínomban mosolyogtam, hogy tönkreverik a csapatunkat. Szlovénia ellen meg se lepődtem, mivel egész nap azt éreztem, bármilyen taktikát is állítanánk, úgy is kiesünk. Utólag persze lehet arra gondolni, hogy okoskodok, de sajnos Zsolt ezt tudja igazolni. Meccs előtt beszéltünk telefonon, mi legyen és neki ezt mondtam. Megérzéseim általában jók szoktak lenni a ppm-en.


Sokan tanakodnak/tanakodunk, hogy miért nem sikerül átlépni árnyékunkat. Szerintetek mi lehetett a probléma? Taktikai hibák, játékosaink viszonylagos tapasztalatlansága vagy nem megfelelő edzésük, random?

hzsolt: Őszintén szólva, nem tudom. Az edzésarányokat megfelelőnek tartom, hiszen a saját csapatoknál működik és a menedzser társak jó arányban be is tartották. Köszönet érte. Mivel nem igazán fiatalokkal játszottunk, így sem a tapasztalat sem az összhang nem lehet ok. Persze a taktikában mi is volt, hogy belenéztünk, de a sorsdöntő meccsekre ez sem igazán igaz. Szerintem egyszerűen csak nem volt szerencsénk, sőt inkább pechünk volt.

Alan Smith: Ez egy nagyon jó kérdés! Őszintén szólva nem igazán tudom. Azért vegyük sorba mindegyiket, hátha rájövök mi lehetett.
Edzésarányra nem fognám mivel mind a 4 szezonban a top 3-ban szerepelt a csapatunk csapaterőben.
Randomban nem hiszek, tehát ez sem.
Marad a taktikai hiba és az összhang hiány.. A kulcs biztos a kettő valamelyike vagy mindkettő, mert ha itt minden stimmel, akkor sokkal jobban szerepeltünk volna. Akkor meg is találtuk, mi volt a gond.
Mindent összevetve kudarcnak könyvelem el a kapitánykodásomat az eredmények tükrében, de egyszer még szeretnék visszatérni, ha a közösség is jónak látja.

A nem túl kellemes élmények után, beszéljünk kicsit a másik oldalról! Milyen pozitívumok értek téged/benneteket ezek alatt az idények alatt?

hzsolt: Rengeteg! Felsorolni is nehéz lenne. A sok győzelem mindig jó érzéssel tölti el az embert. A komoly harcok megnyerése, az ellenfél fórumain ilyenkor olvasott commentek, vagy külföldi kapitányok gratulációja is nagyon jóleső érzés tud lenni. Persze legjobban a magyar közösség pozitív hozzánk állása – még vereség esetén is, ezt szintén köszönöm, ami olyan élményt ad, amit nem is lehet igazán kifejezni. Csak azok tudják, akik voltak, vagy vannak ilyen helyzetben. Erről Te is tudnál szerintem mesélni.

Alan Smith: Mivel maximalista és örök elégedetlen vagyok, ezért ez egy nehéz kérdés, de megteszem ami tőlem telik...
Szereztem egy barátot Zsolt személyében. Mind a 4 szezonban sikerült a legjobb csapatok között lennünk csapaterőben. Minden vb-re kijutottunk és ott a csoportból is mindig volt tovább...
A legfontosabb dolgot Zsoltnak és a közösségnek köszönhetem, hogy teljesülhetett az egyik álmom itt a ppm-en belül. Kapitány lehettem! Nagyon jó érzés volt látni a nevem mellett, hogy Magyarország nemzeti csapatának kapitánya és hetente megküzdeni a címerért és a közösségért amire nagyon büszke vagyok!


Lassan közeledik az idő, amikor a korosztályos válogatottak szereplése is elindul. Tervezed/tervezitek indulni valamely csapat vezetéséért?

hzsolt: Csak a saját nevemben tudok most nyilatkozni, én nem tervezem az utánpótlás csapatok valamelyikének vezetését. Biztos vagyok benne, hogy lesznek rá alkalmas jelentkezők, hiszen mi magyarok szerencsére rendelkezünk jó menedzserekkel. A felnőtt válogatott esetleges későbbi irányításának gondolatát nem vetettem el teljesen, de kell most néhány szezonnyi pihenés, aztán majd kiderül.

Alan Smith: Beszélgettünk róla, hogyan tovább! Arra jutottunk, mindkettőnknek kell egy kis pihenés. U-s csapatnál nem tervezek szerepet vállalni jelenleg, Jöjjenek a fiatalok és akik nem kevés erőt fektetnek a játékosok felkutatásába szezonok óta! Viszont, ha nem lesz érdemi jelentkező akkor valahogy megpróbálom meggyőzni Zsoltot, hogy vállalja be ezt a szép feladatot.


Két-két idényt felváltva kapitány-segéd szerepben irányítottátok a válogatottat. Külsőleg megítélve korrekt munkamegosztásnak tűnik a dolog. Miért alakult ez így? Illetve milyen kapcsolat alakult ki köztetek? Voltak összeveszések, véleménykülönbségek köztetek? Egyáltalán mit gondolsz a társadról, milyen embert ismertél meg benne? Folytatódhat később valamely korcsoportban együtt a munkátok?

hzsolt: Igen, tényleg korrekt munkamegosztás és teljes összhang volt köztünk. Mindig mindent megbeszéltünk és a kérdéses ügyekben próbáltuk meggyőzni egymást. Mindig sikerrel, sosem volt köztünk vita. Persze mi sem látunk mindent ugyanúgy és voltak különböző véleményeink, de ezeket mindig alaposan megvitattuk. Hozzátartozik, hogy nagyjából ez alatt a másfél év alatt több mint 100 órát beszéltünk telefonon, és szinte mindennap chat-eltünk egymással. Először én jelentkeztem kapitánynak és Laci a segítőm lett. Mivel nem volt ebben a formában szerencsénk és féltem, hogy a munkám miatt nem tudnám 100%-ban csinálni ezért a csere mellett döntöttünk. Sajnos szerencsénk így sem lett, de legalább így teljesen korrekt a dolog, fejenként két negyed- és két nyolcaddöntő. 41 meccs/koponya. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, Laci egyértelműen már régóta nem csak egy menedzsertárs, hanem a Barátom! A játékhoz is nagyon jó érzéke van, az látszik a saját csapata eredményein is, és emberileg is remek fickó. Ha másért nem, ezért biztosan megérte! Ha később esetleg folytatnám ezt a dolgot, azt jelenleg csak vele tudom elképzelni.

Alan Smith: Az élet úgy hozta, hogy Zsoltnak több munkája lett és még szívesen vittük volna a csapatot, ezért cseréltünk. Utólag visszagondolva eredményesség szempontjából nem jött be.
Nyugodtan mondhatom baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Ezért is volt jó ez a kapitánykodás. Zsolt kicsit lazábban és megfontoltabban veszi ezt a játékot mint én. Nincs benne hirtelen felindulás és haragszom az egész világra és nem érdekel semmi, akkor is lemondok stb... Ezért jól kiegészítettük egymást, ő volt a nyugodt, megfontolt én meg a heves tüzes. Összeveszések sose voltak, nem is lett volna miért, mivel 85%-90% egyezett a véleményünk. Véleménykülönbségek voltak, amit mindig sikerült átbeszélnünk, amit a ppm találkozón néhányan megtapasztalhattak.

Két rövid dolog erről. Találkozó idején kezdődött a világbajnokság, ahol az első meccsünket Spanyolország ellen játszottuk. Meg is kaptam a kérdést mi lesz ma Laci, nyerünk? Lazán annyit válaszoltam, Zsolt állította a taktikát, én nyugodt vagyok. Másik az én kapitánykodásom alatt volt. Beszélgettünk milyen taktika lenne jó erre a meccsre, egyszer csak közbeszólok: "Figyelj Zsolt, tökmindegy mit mondasz, én vagyok a kapitány, ez lesz és kész – érkezett is a válasz nagy nevetés formájában.
Tehát mindent összevetve remek embert ismertem meg Zsoltban! Valamikor biztos lesz folytatás, és azt csak Zsolttal tudom elképzelni.

Köszönöm a közösségnek és Zsoltnak, hogy segítő majd utána kapitány lehettem!

Milyen tanácsot adnál/adnátok az utódaitoknak? Szerintetek mire kell a közeljövőben figyelniük?

hzsolt: Tanácsot sikeres kapitányok szoktak adni Én csak kívánni tudok sok szerencsét! Szeretném megköszönni még egyszer mindenkinek a kitartást és Lacinak pedig a teljes 4 szezont.

Alan Smith: Bukott kapitány nem ad tanácsot, csak sok szerencsét kíván!

Összebeszéltetek Laci?

Alan Smith: Ma még nem beszéltem vele. Gondoltam, hogy valami hasonlót írt, mindketten így látjuk ezt a dolgot.

Nagyon nagy az összhang köztetek. Sajnálom, hogy ez egy nagy eredményben nem mutatkozott meg. De ami késik, nem múlik... Köszönöm nektek a beszélgetést! Remélem, egyszer a jövőben újra a válogatott élén láthatunk benneteket.

Köszönöm figyelmeteket! Legyen szép napotok!