Revista PowerPlay

Nem kell erőltetni ezeket az Albánia elleni selejtezőket... Mi igazi óriásölőknek születtünk.  Az a hely, ahol ezt meg tudjuk mutatni egy világesemény vagy épp ez a csodálatos Nemzetek Ligája, amit a többiek a hátuk közepére sem kívánnak, így a végén még meg is nyerhetjük.  Olvashattatok tőlem már hasonló optimista kijelentéseket, de ezt most én sem gondolom komolyan. De azt, hogy motiválatlan nagyvadakra vadászunk azt teljes mértékben. Ahogy az EB-n, most is csak Nekik van vesztenivalójuk és láthatólag a terhet gyönyörűen leveszi a mester a játékosaink válláról. Lehet a végén én jobban izgultam, mint egyesek a pályán... 

És azok a SZURKOLÓK. Nem gondoltam, hogy egy zártkapus meccsből ilyet is ki lehet hozni  Két év covidos antifutball hangulatra alapozva, kicsit félve ültem tv elé. Tudom, hogy nem ugyanaz. Kicsit olyan volt a hangulat, mint a 2010-es VB végtelen vuvuzelázása. Na meg a végén a közös himnuszéneklésen is van mit gyakorolni... De apaként engedjétek meg az elfogultságom. Gyermekeim első teljes meccse ( természetesen a gyerek szurkerek vonzották be Őket  ). És ha valami jó reklám a jövő nemzedékének, azok az ilyen meccsek.   

Egy forduló után három ponttal többünk van, mint a teljes sorozatra gondolhattuk és meg is dolgoztunk érte. Csak így tovább, hajrá magyarok!