Revista PowerPlay

Síugrás:

A síugrás olyan sport, amelyben síelők lesiklanak a sáncon, majd a végén, a "sáncasztalon" elrugaszkodnak és megpróbálnak olyan messzire repülni, amennyire csak lehetséges. Az ugrás hosszára kapott ponthoz hozzáadódik az ugrás stílusára kapott pont, amit öt versenybíró oszt ki. A síugráshoz hosszú és széles sílécet használnak.

Története

A síugrás Norvégiából származik, azon belül is a Telemark megyei Morgedalból ered, de az első rendes versenyt 1862-ben Tyrsilben tartották.

Versenyek

Ma a síugró versenyeket háromféle sáncon tartják. A sáncok besorolást a leérkező lejtő kialakítása szerint osztályozzák. A legmeredekebb szakasz a lejtő inflexiós pontja, ez alatt van a K (kritikus) pont, amelyen még az ugró leérkezése lágy, a röppálya és a lejtő hegyes szögben találkozik, ez alatt van a kifutó lejtő. A sáncasztal alsó éle és a K pont közötti távolsággal osztályozzák a sáncok méretét.

• "Nomál sánc" vagy K90- K110-ig,
• "Nagysánc" vagy K120- K140-ig Ezen a sáncon csapatversenyeket is rendeznek.
• "Óriássánc", amin a K 240 méter is lehet.

Az egyéni olimpiai verseny egy tréning-ugrásból és két pontozott, "éles" ugrásból áll. A csapatversenyben egy nemzetből négy versenyző vesz részt, akik szintén két sorozatot ugranak.

Pontozás

Győztest a síugrásban az ugrás hosszából és a stílusából kiszámított pontok alapján hirdetnek.

Minden sánc alján van egy K-pont (Kalkulációs pont, Kritikus pont). Ezt a pontot a K-vonal jelöli. A K90 és K120-as versenyeken a K-vonal 90 és 120 méteren van. A versenyzők hatvan pontot kapnak, ha erre a vonalra érkeznek. Ahány méterrel távolabb/közelebb érnek földet, az méterenként 1,8 pont hozzáadást/levonást jelent.

Emellett öt bíró egy, a sánc mellett lévő toronyból pontozza az ugrás szépségét, stílusát. Maximum 20 pontot adhatnak a stílusra: szilárdan álltak-e a lécek repülés közben, egyensúlyban volt-e a versenyző, a jó testtartásra és a landolásra, amikor is telemark pozícióba kell megérkezni.

Az összpontszám a távolságra adott pontok és a bírói pontszámok összege (a legnagyobb és a legkisebb kiesik). Az egyéni versenyben az győz, akinek az összpontszáma a legmagasabb.

Technika

A modern V-technikát a svéd Jan Boklöv dolgozta ki 1985-ben. Az ugrások ezzel kb. 10%-kal lettek hosszabbak, mint a párhuzamos léctartással. Az aerodinamikának is fontos szerepe van a modern síugrásban. A versenyzők ezért viselnek szűk ruhát.

A korábbi technikák közül említsük meg a Kongsberger-technikát, amit két norvég síelő, Jacob Thullin Thams és Sigmund Ruud tökéletesített az I. világháború alatt. Eszerint a technika szerint a felsőtestet előre kell hajtani, a karokat pedig előrenyújtani a lécek mentén, párhuzamosan. Ennek köszönhetően a világrekord 45-50 méterről 100 méter fölé került. Az 1950-es években a svájci Andreas Daescher módosította a Kongsbergert: ez is maradt a standard technika a V-stílusig, 1985-ig.

Népszerűség

A síugrás elsősorban Skandináviában és Közép-Európában népszerű. Csaknem minden világklasszis síugró innen származik, vagy Japánból. A legerősebb síugrónemzetek Finnország, Norvégia, Németország és Ausztria.

Úgynevezett sírepülőversenyek is vannak, hatalmas sáncokon (mint például a planicai (Szlovénia), vagy a "Kulm", (Bad Mitterndorf, Ausztria). A jelenlegi világrekordot 2005. március 20-án Planicán ugrotta Bjørn Einar Romøren (239 méter)

Az előző Olimpia érmesei:

Esélyesek:

Egyéni: Simon Ammann (Svájc), Gregor Schlierenzauer (Ausztria), Anders Jakobsen (Norvégia), Janne Ahonen (Finnország), Adam Malysz (Lengyelország)

Csapat: Ausztria, Finnország, Norvégia, Németország

Akikre még érdemes figyelni: Andreas Kofler, Wolfgang Loitzl, Thomas Morgenstern (Ausztria), Martin Schmitt, Michael Neumayer (Németország), Harri Olli (Finnország)

Program:

2010. február 13. - normál sánc
2010. február 20. - nagysánc
2010. február 22. - csapatverseny

Magyar induló nincs.