PowerPlay-magasinet

... a búcsúzásra. A szezon végeztével lezárul egy korszak a válogatottnál is. Az elmúlt négy szezonban fel lett építve és útjára lett indítva Magyarország Labdarúgó válogatottja, engedjétek meg, hogy egy cikk erejéig búcsúzkodjunk most kicsit mi, akik ezt az első sorból néztük.

Kollégámmal, társammal, helyettesemmel, segédemmel, barátommal... Bárhogy is neveztem korábbi írásaim során, sosem tudtam megtalálni a pontos megnevezést, úgy látszik az utolsó cikkemben sem fog sikerülni. Már csak azért sem, mert az elmúlt másfél év közös munkája alatt mindez volt, de valahol egyik sem, mert mindnél több is volt. Ő nem más mint ferrri, vagy ahogy kevesebben ismerik Jurschik Ferenc.

Félreértés ne essék (bár nem lenne véletlen a szóhasználatomat tekintve) de nem temetni jöttem, sőt még hosszú időre sem kell búcsúznunk egymástól, viszont bennem nagyon sok emléket, élményt hagyott a közös munka. Úgy éreztem ennyi mindenképp jár annak az embernek aki többet tett mindannyiunknál ezért a válogatottért, és talán leginkább próbált elbújni a reflektorfény elöl. Éltünk át nagyon jó pillanatokat, és nagyon rosszakat. Mindketten folytatjuk tovább a munkát, kamatoztatjuk a közös tapasztalatokat, még ha külön irányba is. Míg Feri az utánpótlást gondozza a leendő U18-hoz, ami már bizonyítottan megy neki, én frecsivel indulok a következő választásokon, igaz idő hiányában már csak segédként.

Bevallom őszintén eleinte kicsit féltem az effajta közös munkától, mert sok jót s rosszat is hallottam, de a nagy tervek és elképzelések mindkettőnkben eloszlatták az aggodalmakat már az első napokban. No meg a sok segítő. Nem szeretnék mindenkit felsorolni, mert semmiképp sem szeretnék bárkit kihagyni. Nagyon nagy hála, s köszönet mindenkinek aki az elmúlt másfél évben segítségünkre volt! Mert ez nem csak a mi kettőnk munkája volt, hanem első sorban egy összetartó kis közösség kemény csapatmunkája. Tényleg nagy köszönet mindenkinek, és ezt tényleg komolyan gondolom, nem tartana itt a válogatott ha nincs ez a nagy összefogás. Ami még meglepőbb, hogy az elmúlt másfél év alatt ha hiszitek ha nem, egy vitánk sem volt. Eszméletlenül könnyen beszéltünk meg mindent, mert az esetek 90%-ában egy rugóra járt az agyunk, a maradék 10%-ban pedig néhány szó, pár érv elegendő volt, hogy közös nevezőre jussunk.

Egy rakás játékosból összeválogattunk egy csapatnyi tehetséget, akiket eleinte lesajnáltak, mára viszont odáig jutottunk, hogy igenis számolni kell velünk, és nem kell félnünk egy cseh vagy román csapattól, mert igenis le tudjuk őket győzni. Feri rengeteget tett ezért, sokszor elképzelni sem tudtam, hogy honnan van ennyi ideje vagy energiája ennyi háttérmunkára. Pedig nem dolgozik kevesebbet nálam a valóságban...

Nem is szaporítanám tovább a szavakat, a munkája, tettei magukért beszélnek, én mindig hálás leszek neki ezért, bebizonyosodott, hogy jobb társat nem is kívánhattam volna magamnak erre a több mint négy szezonnyi munkához. És van egy olyan érzésem, ezzel a hálával nem vagyok egyedül... November 24-én Moldova válogatottjához utazunk, abban maradtunk, hogy ez lesz az ő búcsúmeccse. Itt állítunk össze közösen utoljára csapatot, gyertek szurkoljatok majd nekünk, még ha csak egy barátságos mérkőzésről is van szó, és ha nem is ez lesz az utolsó. Mert utána is várunk mindenkit a felnőtt meccsekre, és majdan az utánpótlás csapatok meccseire is.

Most pedig jöjjön az a személy, aki tiszteletére ezt a cikket megírtam, megkértem, hogy pár mondatban foglalja össze a válogatott körüli időszakot, meséljen tapasztalatairól és érzéseiről.

"Búcsú a válogatottól

4 szezon után búcsúzom a válogatottól. 71 mérkőzésen lehettem a Magyar Válogatott egyik kapitánya hála a magyar közösség bizalmának. Köszönöm szépen!
Ott voltam kezdeteknél, ahol rengeteg menedzserkolléga segítségével együtt sikerült lerakni a válogatott alapjait. 
Terveim szerint vidámabban szerettem volna búcsúzni, de ismét csak a szerencse hiányzott az EB csoportkörből való továbbjutáshoz. Nem rajtunk múlott, reméljük a jövőbeni kapitányoknál mellénk áll a szerencse is…
Nem szeretnék mérleget vonni, nem hoznék fel példákat, csak így egyszerűen pár mondatban a lényeget írom le:
Mindkét eddigi világversenyre ( VB és EB) kijuttattuk Józsival együtt a csapatot. Súrlódásmentes, jó hangulatú és nem utolsó sorban eredményes közös kapitánykodás volt, köszönöm szépen Neked is Józsi!
Szintén hatalmas köszönet a válogatott játékosokatfoglalkoztató menedzsereknek, hiszen nélkülük nem tudtunk volna eredményesen szerepelni.
Nekem megadatott a megtisztelő feladat hogy vezethettem a nemzeti válogatottunkat, és arra bíztatok mindenkit, hogy szívós munkával bárki elérheti a céljait, így oda lehet kerülni egy ilyen pozícióba is.
Mégegyszer köszönöm szépen mindenkinek a bizalmat, a szurkolást és a bíztatást!
A következő kapitány párosnak sikeres szezont-szezonokat kívánok!
A szombati mérközés után átállok a Szurkolók táborába, akik nélkül nem lehetne a válogatottunk az ami: 
A Magyar Csapat"

Köszönjük Feri, köszönjük magyarok, csak így tovább!