PowerPlay-magasinet

Van egy topic ami szinte mindenkit foglalkoztat, mindenesetre rendszeres téma a fórumokon: a fontosság kérdésköre. Néha úgy beszélünk a magasozásról mintha az valamiféle csalás lenne, de általában megvannak ennek is a hátulütői, ez is a játék része. Magam részéről semleges vagyok a kérdésben, de mint a játék minden elemét, ezt is megpróbálom a való életre átfordítani. Mi is ez a fontosság? Amit fogyaszt az fizikai vagy mentális erő, a koncentráció vagy az állóképesség fogy el a szezon végére? Én az elsőre szavazok.

Rendkívül fontos tudomány lett mára sportpszichológia, miután rendkívül sok pénz van a sportban. És az a döbbenetes, hogy ez már serdülő korban kezdődik. Önbizalom növelése, a győzelemmel és vereséggel járó terhek csökkentése. Nüanszok vannak a játékosok között edzés szituációban. A különbséget az jelenti, hogy meccs helyzetben ki hogyan teljesít. És ha terhet raksz a játékosodra, - hogy ez egy magas fontosságú mérkőzés -, néhányukból görcsösséget válthat ki, amely természetesen az egész csapat teljesítményére hatással van. Meggyőződésem, hogy ez a fajta mentális felkészülés fontossága mára a taktikáéval vetekszik.

Az ügy felderítése már-már szokványos, a 26. szezon azonos csapaterős félidőre vetített adatai alapján történik. Mindkét csapat normál fontosságához tartozó kapura lövés átlaghoz képest vizsgálom az eltérést, azokban az esetekben, ahol az egyik csapat más fontosságot használt. A nagyon magas és nagyon alacsony fontosság statisztikai alapon kimaradt, mert rendkívül kevés a merítés így ez torzíthat.

Sorokban a hazai csapat játékstílusát, oszlopokban a vendégcsapat játékstílusát találjátok ( Ho - Hosszú labda, Lt - Labdatartó, No - Normál ). Az egynél magasabb számok a hazai csapat számára kedvező változást mutatják, míg az egy alattiak a vendégek számára kedvezőek.

Első esetünkben hazai csapat normál fontossága mellett a vendég csapat alacsony fontosságot használt ( 21 félidő ). Összességében látszik, hogy ez a szituáció a hazai csapatnak fekszik, kivételt képez ha hosszú labdás játékstílusban játszik, és szintén kivételnek tűnik a vendég csapat labdatartó játéka.

Második esetben hazai csapat normál fontossága mellett a vendég csapat magasat használt ( 42 félidő ). Itt szintén látszik a fontosság szerepe, egyértelműen nőnek a vendég esélyek, ez halmozottan akkor érvényes, amikor a hazai csapat hosszú labdával játszik.

Ebben az esetben a vendég normál mellett a hazai csapat alacsony fontosságot használt ( 27 félidő ). Ezen nincs mit magyarázni, ez minden variációban jelentős vendég előnyt eredményez.

Nem véletlenül hagytam ezt az esetet a végére ( vendég: normál, hazai: magas, 42 félidő ). Statisztikai alapon itt jelenik meg „a nagy akarásnak nyögés a vége" koncepció és leginkább azonos játékstílus alkalmazása esetén domborodik ki.

A végére érve őszintén azt gondolom, hogy fenti elemzésnek részleteibe merülve nem sok értelme van. Viszont egy olyan általános képet adhat, hogy a fontosságnak a játékban - vízióinkhoz képest - kisebb szerepe van. Mentornak azért nem nevezném, de a játékom kezdetén többször kértem tanácsot kitsilatzi kollégától, aki jelentős elemzés nélkül is erre jutott, talán ez volt az egyik legfontosabb útravalója. És ha ebből a cikkből még valamit meríteni szeretnétek, hát hazai pályán ne használjatok alacsonyat

és magasat se,

mert annak könnyen nyögés lesz a vége...

Szép napot!