PowerPlay-magasinet

                       Sziasztok!

A médiákban oly elterjedt trendeket követve, kaphatott volna az írás hangzatosabb címet is, mint "A nagy leleplezés!", vagy "Górcső alatt a magyar kézilabda". De fordulhattam volna a klasszikusok felé is, például "Az osztályharc fokozódik!", sőt akár belefért volna a "Mennyi a töketlen fecske maximális repülési sebessége?" is, még ha ez utóbbi azért elég vad asszociációkat feltételez.

Végül maradt a fenti, s bizony most elsősorban számokról lesz szó, bár igyekeztem a mennyiséget úgy leredukálni, hogy az emészthető legyen még azoknak is, akik csak szolid érdeklődő szintjén szoktak az ilyen témákban elmélyedni.

6 szezon telt el eddig a kézilabdában. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az eltelt időszak milyen különbségeket hozott létre az egyes ligaszintek között, mennyire is nyílt szélesre az a bizonyos olló. Nos, olykor meglepődtem, nem minden esetben lett az az eredmény, mint amit előzetesen vártam.

Az adatok az április 2-i állapotokat tükrözik két fordulóval a bajnoki rajtot követően. Igazából nem lehet optimális időpontot találni, hiszen minden csapat folyamatosan változik, s a mai információk holnapra már elavulttá válnak. Azért az irányvonalak jól láthatóak, s még némi következtetést is le lehet vonni belőlük.

Az első 3 liga csapatait vizsgáltam, a stadionok, létesítmények, játékosok s maguk a csapatok szempontjából. Elsősorban átlagokról lesz szó, persze néhány kakukktojás is említésre kerül azok közül, amik ezek mögött lapulnak. Na akkor lássuk is!

Stadion

Ez a téma a kutatás legzűrösebb része. Végül úgy döntöttem, hogy kizárólag az aktuális kapacitásokat fogom vizsgálni, nem foglalkozva a már épülőben lévő szektorokkal. A létesítményekkel szemben ugyanis, ahol egyszerre csak egy szintet lehet építeni, itt csak a pénz szab határt, egyik pillanatról a másikra el lehet indítani olyan fejlesztéseket is, amik akár megtöbbszörözik a jelenlegi férőhelyeket. Ugyanígy kimaradtak a lelátó-kiegészítők is, azokat ugyanis csak ideiglenesnek lehet tekinteni minden olyan esetben, mikor nem 3 szintes multifunkciós lelátóra épültek. Ráadásul, valljuk be, 2-3 ezer férőhely esetén eléggé lényegtelen a hatásuk.

A táblázatban a ligák átlagos férőhelye, a stadion-kiegészítők átlagos szintje, az első két forduló átlagos nézőszáma és a lelátók bajnoki kihasználtsága szerepel. Ez utóbbinál szükség volt egy kis bűvészkedésre, mivel akadtak olyan csapatok, akik nem játszottak még hazai meccset.

Sokkal nagyobb különbségre számítottam, s az is meglepő volt, hogy az első osztály átlagos aktuális kapacitása alig haladja meg a maximum negyedét. Durván számolva átlagosan 30-40 milliós költségű a differencia az egyes ligaszintek között. A kiegészítőknél is meglepő, hogy a 3. ligákban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek ezekre. Viszont talán ennek az eredménye, hogy a stadionok kihasználtságában csak minimális eltérés tapasztalható. Ez mindenesetre komoly válaszérv mindazoknak, akik úgy vélik, hogy alsóbb osztályokban nem érdemes a stadiont fejleszteni, mert úgysem fog megtelni. Nos, így a szezon legelején, ez a 90% feletti érték számomra igencsak imponáló.

Ha kicsit belemélyedünk a részletekbe, azért igen nagy az eltérés az egyes ligák között. Viszont még a III.8. ligában is, amely az összes liga között a 3. helyen áll 4575 fős átlagos férőhellyel, még ott is 86% feletti a kihasználtság. Az első liga csak a 2. helyet érte el, a csúcson jelenleg a II.2 áll, 5475 férőhellyel.

Létesítmények

Minden létesítménytípus szerepel, a jelenleg épülő szintek 0,5-el lettek beleszámítva.

A különbségek itt is szinte teljesen szabályosak Létesítményenként nagyjából 0,5-1, összesen pedig 5 szint a különbség a ligák között. De mivel sok esetben már igen magas szintek épülnek, költségekben ez jóval többet jelent, mint a stadion esetében, durván 150-180 millió környékén lehet.

Az első három helyezett az I.1., II.3, II.2. A III.8 ligának itt is sikerült megelőznie egy második ligás csoportot, így ő a 4.

A maximumot még senkinek sem sikerült elérnie egyik létesítménynél sem, jelenleg egy első és egy második ligás gárda építi az utolsó szintet az edzőközpontból, illetve 2 harmadik ligás csapatnál készül a fullos sportakadémia.

A legnépszerűbb az edzőközpont, sportakadémia, gazdasági központ hármas. Nem éppen meglepő módon, ennél a sportnál azért már látszanak az eddigiekben megszerzett tapasztalatok. Amennyit szapuljuk a fórumokon az ifihúzásokat, azért a többség bízik a főnyereményben... vagy csak a megszokás, ki tudja.

A fentieket szorosan követi a regenerációs központ, az orvosi, az oktatási, s utolsó helyre szorult a karbantartó részleg, aminek a fontossága azért a közeljövőben vélhetően nőni fog, ahogy a stadionok is egyre bővülni fognak.

Általában semmi meglepőt nem tapasztalhatunk, bár itt is nagyobb különbségekre számítottam.  Ha idevesszük a stadionokat is, az mondható el, hogy a fejlesztéseket tekintve a 6 szezon nem hozott jelentős különbségeket, egészen kiegyenlítettek a csapatok. Nagyjából fél szezon szponzori bevétele az, amivel a magasabb ligák többet fordítottak a fejlesztésekre. De hova tűnik akkor a sok bevételük? A dunyhában rejtegetik?

Játékosok

Csak néhány szempontot ragadnék ki ebből a témából. A csapatonkénti válogatott játékosok száma, a legjobb 14 átlagos összértéke, valamint az átlagos minőségek szerepelnek a táblázatban.

Itt azért kiderül, hogy hol is az a bevétel, amit az imént hiányoltam. Már markánsak a különbségek, jól látszik, hogy minél magasabb szinten szerepel egy csapat, annál nagyobb a szüksége a minőségi játékosokra. Alsóbb ligákban elégségesek a közepes játékosok is az elfogadható szerepléshez, az így felszabaduló összegekkel viszont viszonylag lépést lehet tartani a fentebb játszókkal. Az átlagos minőségeket tekintve eléggé együtt vannak a ligák, feltételezhető, hogy ezt a jó ifik okozhatják.

A sorrend itt a várható volt, I.1, II.3, II.1, II.2, azaz nem sikerült beverekednie magát egyik alacsonyabb ligának sem.

Csapatok

Végezetül néhány szó a csapatokról is. Itt csak az átlagos csapat-összértékeket és csapaterőket vizsgáltam.

A csapaterők állapota teljesen egybecseng a játékosoknál tapasztaltakkal.  A ligák sorrendje is hasonló, az első liga után a három második liga következik.

Ugyanitt az is megállapítható, hogy majd másfélszeres a különbség az 1. és 2., mint a 2. és 3. liga között.

Összességében nem érezek marginális különbségeket az egyes ligaszintek között. Gondolkodtam, hogy mi is lehet ennek az oka, persze ezek csak feltételezések. Az egyik az lehet, hogy a többi sporthoz képest alacsony az egyes ligákban résztvevő csapatok száma, s megeshet, hogy egy csoportnak akár a fele is lecserélődhet egyik szezonról a másikra. Ez a nagyfokú mozgás bizony megkeverheti a ligákat, sokkal kiegyensúlyozottabbá teheti a szinteket. Ugyanakkor meglehetősen sok tapasztalat halmozódhatott fel a többi sportág kapcsán, ami itt is megnyilvánul a csapatok menedzseléseiben. Attól, hogy valaki alacsonyabb osztályban játszik, nem egyértelműen jelenti azt, hogy kevésbé jól űzi ezt a játékot. A rövid távú célok nyilván nagyon különbözőek lehetnek, de a hosszú távú a többségnél biztosan az, hogy a magasba emelhesse az első osztály bajnoki serlegét. A fentiekből számomra az látszik, hogy ez senkinek sem lehetetlen.

Ennek eléréséhez mindenkinek sok sikert kívánok!