PowerPlay Magazine

Lezárult egy szakasz… hogy megértsétek miről is van szó, kezdjük a cikket egy nyílt levéllel, ezt a levelet hosszabb gondolkodás után írtam a csapattagoknak vasárnap.

„Kedves játékostársaim!

Fordulópont elé érkeztem. Hosszabb gondolkodás eredményeképp úgy döntöttem, hogy befejezem a játékot.

Döntésem mögött csak az áll, hogy már egyáltalán nem motivál a ppm. Ez a döntés már régebb óta húzódik, halasztódik. Az egyetlen motivációm az utóbbi félévben a szerkesztőség volt már csak. Ezt szívesen csináltam, csinálhatnám továbbra is, de így nem érzem már értelmét, hogy egy sportág sem érdekel igazán.  Így több mint 5 és fél év PPM-ezés után most elköszönök a játéktól. Ezzel párhuzamosan pedig le is mondok a főszerkesztői pozícióról. Jó volt, szép volt, elmehetnék szó nélkül is, de az nem az én stílusom. Köszönöm szépen, hogy veletek „dolgozhattam” és játszhattam ezt a játékot. Meghatározó időszak volt ez az életemben, örülök, hogy megismerhettelek titeket.

További jó játékot kívánok mindenkinek”

A búcsú a csapattól megvolt, de nem mehettem el szó nélkül a közösségtől sem. Stílusos búcsút akartam, és hát mivel is búcsúzzon egy főszerkesztő, ha nem egy utolsó cikkel, az interjúban és a cikk megírásában segítségemre Gottesz volt. Jöjjön hát az ő cikke.

A főszerkesztő leteszi a tollat, marcyh abbahagyja a PPM-et

Van egy ember, akit a legtöbben ismertek itt a PPM-világában. Lehet, hogy még sosem beszéltetek vele, esetleg rá sem néztetek egyetlen csapatára sem, mégis bújtátok a szavait. Ő a magyar PP Magazin főszerkesztője, Marcyh. Időt és energiát nem spórolva szállította nektek a híreket a legtöbb sportágból, holott csak a jégkoronggal foglalkozott. Most azonban úgy tűnik, hogy leteszi a klaviatúrát és abbahagyja a játékot. A magyar PP Magazin első emberével beszélgettem.

Még csak két hete futott a játék, amikor belevágtál a jégkorongba. Hogyan emlékszel vissza, mit vártál a játéktól?

Az egész úgy kezdődött, hogy valamiért elkapott a foci láz, és focicsapatot akartam. A PPM-nél kötöttem ki, és nagy reményeket fűztem a dologhoz. Erre kiderül, hogy foci az bizony nincs. No mindegy, gondoltam én, megvárom, biztos lesz hamarosan. Aztán megtetszett, hogy még azonkívül is sok sportágat terveznek. Egész sok fantáziát láttam az oldalban. Csináltam hát egy jégkorongcsapatot, de őszintén szólva elsősorban a focit vártam, aztán a dolgok változtak.

Ha annyira a focit vártad, akkor miért ragadtál le végül a jégkorongnál?

Először nem tudtam, hogy mit csinálok, de akkor még elég türelmes voltam, ki akartam tanulni a dolgot, tetszett a rendszer, ahogy kialakították. Két évvel később a focit is megpróbáltam, de tényleg nincs oka, hogy miért, de az annyira nekem nem tetszett.

Hogyan kerültél bele a magyar PPM-csapatba, és miért pont az írást választottad?

Eleinte voltak jó cikkek, tetszett a magazin. Akkor még Codric, később pedig Josh írt, aztán a magazin "leállt." Az még egy másik időszak volt. Sok ideig nem jött egy cikk sem, csak akkor még nem csináltak ebből akkora gondot. Én ekkoriban fórumoztam, amatőr kupákban indultam. Kicsit kezdett is kifáradni nekem a játék, majd jött egy incidens. Ez visszarántott és jött az ötlet is, csináljunk cikksorozatot az elit ligáról. Mint egy összefoglaló a fordulók végén. Eleinte megkértem a szerkesztőket és Kityuszt, hogy jelentessék meg a cikkeket, de mivel nekik volt más dolguk, így egyszerűbbnek tűnt, ha én magam jelentetem meg a cikkeim. Így lettem én szerkesztő.

Melyik cikk állt a legközelebb a szívedhez, illetve volt-e olyan, aminek a megírásához már kifejezetten erőlködnöd kellett?

Huhúú erős kérdés, van miből válogatni szerencsére. Kedvenc cikk? Volt egy pár. Mindig az, amiben sikerült kitalálni valami újítást. Nem szerettem hasonló sémára cikket írni, csak sokszor elfogytak az ötletek. Ha mégis kedvencet keresünk, akkor volt egyszer régen egy karácsonyi és utána egy szilveszteri cikk. A szilveszteri cikkben volt egy kis baki parádé, ahol a szerencsétlen elírásaim is előkerültek. Nos, azt a cikket szerettem. Illetve voltak cikkek is, amiknek egy bizonyos része volt üdítő számomra is.

Javíts ki, ha tévedek, de ő volt az első cikked (http://ppm.powerplaymanager.com/hu/pp-magazin-cikk.html?data=hu-2620-article-ni-jatekosok-a-ppm-en-1-resz). Mit vártál ezután? Folyamatosan frissítgetted a komment részt, mint én szoktam? :D Mit éreztél, miután először publikálhattál a nagyérdeműnek?

TÉÉÉÉÉÉÉNYLEG! Ez iszonyatosan nosztalgikus. :D Ezt a cikket már szinte el is felejtettem. Ez egy nagyon jó ötlet volt. A játékot nagy részt férfiak játsszák, akkoriban ez még inkább így volt. Így a téma jó volt nagyon, az emberek szerették. Gyorsan írtam is a következőt, majd a harmadikat is, de már ekkor is akadályokba ütköztem. Az első publikálás jó érzés volt nagyon, büszkévé tett. Voltam kb. 16 vagy 17 éves és naná, hogy folyamatosan a cikket figyeltem, voltak is kommentek, ezek sajnos már nincsenek itt.:) Ekkor még nem voltam ugye szerkesztő, hogy mit vártam tőle? Igazából el sem tudtam volna képzelni, hogy én később majd főszerkesztő leszek.

Nagyon sok időt töltöttél a PPM-világában. Mi a legszebb emléked a játékról, illetve mi legrosszabb, ha van ilyen?

A legszebb az, nem is olyan régen történt. Kislacko és DemonX ügyében álltunk ki egy jó páran. Ebben konkrétan és elég aktívan részt vettem. Szép emlék, és utólag visszagondolva teljes siker, hisz nem csak visszaengedték őket, de később Kislacko ismét visszakerülhetett a csapatba is.

Ahol van jó, ott mindig van rossz is. Egyszer régen jelentkeztem egy amatőr kupába. Le is játszottam benne 4-5 szezont, egész szép eredményeket értem el benne. Már szerkesztő voltam, amikor jelentkeztem egy kredit kupára mellette. Gondoltam a két dolgot majd összeszervezem, ám a kredit kupa sorsolására az utolsó nap hajnalában került sor, így az amatőr kupás ellenfelem meccs nélkül maradt. Ztboy, ha jól emlékszem, ezen vérig sértődött, az ifj. Ocskay Gábor emlékkupából pedig kizártak. Akkor csalódtam egy nagyot Ballaballban, mivel ő volt a főszervező és kb. mindenkinek megengedte, hogy pótolja a meccseit néha hetekkel később is, csak nekem nem. Nyilván utána én sem hagytam magam és megmondtam a magamét, mint egy jó párszor azon kívül. Mégis azt hiszem ez az, ami a legkellemetlenebb emlékem a játékról.

Jó párszor megmondtad már a magadét. Ezek szerint gyakran voltak összetűzéseid a játékban?

Amikor még fórumoztam megesett, hogy nem mindenkivel sikerült könnyen és gyorsan megbeszélni a dolgokat. Később már szerkesztőként, pedig a magazint kellett védeni. Néha túl sok az elvárás és egy játékhoz mérten még nagyok is. Még is azt mondom a magazinért megérte húzni-halasztani ezt a mai döntést.

A mai döntést, ami szerintem mindenkit foglalkoztat. Miért hagyod abba a játékot, illetve van-e arra esély, hogy valamikor újrakezded majd? Mi lesz a csapataiddal?

A motiváció hiánya miatt hagyom abba. Már csak reflexből csináltam a játékot az utóbbi időben. A magazint még csináltam, de a játék már csak egy két kattintás volt. Le is maradtam egy pár dologról. A magazint jó volt csinálni, de így már az sem az igazi.

Az újrakezdésre mindig van esély, én is látok rá, de most kell egy kis pihenő. 1 hónap? 1 év? Nem tudom. A csapataimról még nem döntöttem, bár igazából csak egy csapatról kell dönteni. A törlésen gondolkodom egyébként.

Szeretnél még valamit hozzáfűzni az interjúhoz?

Igazából annyi, hogy egy hatalmas nagy köszönet mindenkinek. A csapattagoknak egytől-egyig, az olvasóknak, azoknak, akik szerették, amit írok, és a kritikusoknak is. Értetek csináltam, remélem eleget tudtam letenni az asztalra.

Köszönünk mindent marcyh! Sok sikert a való életben és várunk vissza!