PowerPlay Žurnāls

Az előző idény végi világbajnokságon a magyar kézilabda válogatottak olyat tettek, ami szinte egyedülálló a PPM világában. Minden egyes aranyérem, sőt minden egyes érem dicsőség a magyar közösség számára, de amikor egy sportban, egyazon szezonban mind a három korosztályban diadalmaskodik a válogatottunk, az felejthetetlen érzés. Bizton állíthatjuk, hogy ez a triplázás egyhamar nem fog feledésbe merülni, és évek múltán is szívesen emlegetjük majd fel, de nézzük meg, hogyan élték meg az eseményeket a sikerek legfőbb letéteményesei, a szövetségi kapitányok! Az alábbiakban a nagyválogatottat irányító Alan Smith és hzsolt, az U21 élén álló Xel és Tseby, valamint az U19-es csapatot dirigáló Linszki interjúit olvashatjátok.

Kezdjük talán a felnőtt válogatottal: a két szövetségi kapitánynak nem volt könnyű dolga, parázs helyzetben, két konfliktusokkal tarkított szezon után kerültek újra a válogatott élére, azonban az eredménykényszer sem nyomta agyon őket:

1) A selejtezőt és a csoportkört is hihetetlen - korábban nem mindig látott - magabiztossággal vettétek, hiszen a kvalifikáció során egy kivételével minden mérkőzést megnyertetek, és a csoportkörben is veretlenek maradtatok, 4 győzelem mellett mindössze egy, gyakorlatilag tétnélküli találkozón összeszedett döntetlenetek volt. Hogyan emlékeztek vissza ezekre a szakaszokra, mi volt a koncepció?

Alan Smith:A koncepció selejtező során 2 részre volt bontható: egyrészt jussunk ki a vébére, másrészt ejtsük ki Szlovéniát a csoportból, ha lehetséges. Ez utóbbi nem sikerült, sőt még ki is kaptunk tőlük itthon, ami így utólag azért fájó vereség, mert ez volt az egyetlen vereségünk a szezonban. A Vb csoportkörben az volt a cél, hogy jussunk tovább minél hamarabb kevés erőnlét pazarlással, ami szerencsére elég jól sikerült. Csoportelsők lettünk Lengyelországot megelőzve. Aztán jött a neheze…

hzsolt: A sorsolást látva elképzelhetetlennek tűnt, hogy a kijutás veszélyben lenne, így teljes nyugalomban gond nélkül zajlottak a selejtezők. Nem volt különleges koncepciónk, csak a lehető legnagyobb összhang elérésére törekedtünk, úgyis ha ez néhány játékos esetében a kelleténél kicsit több erőnlétvesztéssel járt. Unalmas szakasz volt ez szerencsére, ami abban is megmutatkozott, hogy ebben az időben kevesebbet kommunikáltunk telefonon Lacival, aztán persze minden felpörgött :)

2) A vb-nyolcaddöntő mondhatjuk hogy elég kritikus mérkőzés a felnőtt válogatott életében, a korábbi hat vébén 4 alkalommal is ez a kör jelentette a végállomást a csapatnak. Ráadásul a hazánkat tavaly épp itt, a 16 között búcsúztató Észtország jött szembe most is...volt bennetek némi félsz? Hogyan készültetek a meccsre? Amikor 7 perccel a vége előtt vezettek az észtek, mire gondoltatok?

Alan Smith: Igen ez tényleg a kritikus szakasz a magyar válogatott történetében, amit nem is értek egészen, mivel ez sokkal jobb válogatott annál, minthogy a 16 között búcsúzzon a vb-szerepléstől. Ne is mondd, megint az Észtek! Bennem volt félsz az előző idény miatt. Zsolt nyugodt volt és azt mondta elég oda a magas fontosság is, azzal is simán nyerünk. Én viszont nagyon tartottam a mérkőzéstől ezért nem engedtem és nagyon magas fontossággal mentünk. Mondtam is neki, nézd Mester a csoportkörben sokat tudtunk spórolni, itt meg 1 meccs dönt mindenről ezért minden meccset nagyon magassal fog játszani a válogatott, ha kiesnénk, egy magassal azon bosszankodnánk, mi lett volna, ha nagyon magas fontossággal játsszuk a meccset. Előre megnéztem az összes po meccs eredményét, így tudtam mi lesz a vége a közvetítés alatt. Számolás közbe 16-11 ide mondom, jól van, ez meglehet, aztán 16-16 pillanatok alatt mondom, ezt nem hiszem el ilyen nincs. X a félidő „Szép ez még kemény lesz”. Eljött az 53. perc 29-28 oda tudtam kevés van vissza, ha most elmennek kettővel, akkor vége, ezt éreztem. Aztán szerencsére észbe kapott a csapat és a végén hárommal nyertünk. Picit leizzadtam ez a plusz stressz igazán nem hiányzott a nyolcaddöntőben.

hzsolt: Ez a meccs érdekes volt. Én biztosra vettem a sima győzelmet, még a fontossággal is spórolni szerettem volna, Laci viszont úgy érezte baj lehet ellenük és nem engedett a győzködésemnek. Szerencsére, mivel igaza lett, alacsonyabb fontossággal véget ért volna a VB nekünk megint. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a meccsek előre meg lettek nézve, (bár nem szoktuk egyébként) így az élő közvetítéseket már csak saját magam szórakoztatásáért néztem meg. Így nem aggódtam nagyon az Észtek vezetésénél sem :)

3) Két rendkívül nehéz mérkőzéssel folytatódott a vébé: Csehországot egy parádés második félidőnek köszönhetően, 1 góllal sikerült legyőzni, amivel a válogatott történetében először négy közé juttattátok a csapatot. Majd jött a szlovákok elleni elődöntő, és bár talán a torna során első alkalommal találkoztatok a válogatottunknál papíron erősebb ellenféllel, szinte végig vezetve, meglepően könnyedén győztétek le. Mit emelnétek ki e két meccs kapcsán?

Alan Smith: Egy szóval: hihetetlen! Kiemelendő még, hogy a két legerősebb csapatot legyőzni két napon belül parádés teljesítmény. Cseh meccstől tartottam, de úgy voltam vele, őket sikerül legyőznünk akkor Szlovákiát is megverjük. Láss csodát sikerült mindkettő amiért Ivan-nak köszönettel tartozunk, főleg a szlovák meccs kapcsán, ott csúnyán belenéztünk a taktikába, de így is sikerült. Egyszer nekünk is lehet szerencsénk a rossz taktika ellenére. :P Jöhetett a döntő és végre érmet nyer a mi kis válogatottunk!

hzsolt: A Csehek ellen valamiért biztos voltam a győzelemben, persze simábbra számítottam, de szerencsére éppenhogy csak, de sikerült is. A szlovákok elleni mérkőzés már más volt, mert én csak 30% esélyt adtam magunknak a győzelemre, mert nem gondoltam, hogy mind a két nagyhatalmat meg tudjuk verni egymás után. Aztán elég sima lett és kicsit fura is. Azt gondoltam, hogy itt lesz a tánc vége, de legalább végre először éremért megyünk, még ha csak bronz is. Viszont abban is biztos voltam, (ezt néhány barátomnak is mondtam a meccs előtt) ha valami csoda folytán nyerünk a Szlovákok ellen, akkor a döntő már csak formalitás, mert tutira meglesz. Persze csak megérzés volt, de egyértelműen a nehezebb ágon mentünk el a döntőig, így ott mi voltunk a favoritok.

4) A döntőben aztán nagy meglepetésre az a Svédország jött veletek szembe, akik az elmúlt 4 vébéjükön háromszor még a csoportból sem jutottak tovább, és egyértelműen gyengébb erőt képviseltek nálunk. A mérkőzésen bebizonyosodott a papírforma, a 10. perc után már 6 góllal vezetett a csapat, és nagyon sima meccsen nyerte el az aranyérmet. Mit gondoltatok, amikor kiderült, hogy a skandinávokkal játszotok? Mondhatjuk, hogy előre lefutott találkozó volt ez a döntő? Milyen érzés világbajnoknak lenni? 

Alan Smith: Azt gondoltam a meccs előtt, hogy világbajnokok leszünk! :D Na jó nem. Svédországgal találkoztunk a selejtezők során is, ott 2x is legyőztük őket a selejtezős csapattal (32-27, 28-25.), most még erősebb csapatunk van, mint akkor volt ezt meg kell nyernünk. Előre lefutott döntő nincs! Tudom ez sablon szöveg. Tartottam a meccstől nehogy most történjen valami pech (sok kiállítás, kora piros lap) ami megváltoztathatta volna a meccs forgatókönyvét, de szerencsére ez nem következett be és a csapat hozta azt, amit elvártunk tőle. Meccs után első mondatom Zsoltnak. Én mondtam, hogy a Getec-ben nem nyerhet más! :D (ez az én csarnokom ahol Csehországot és Szlovákiát is megvertük.) Szoktam olvasni más országok fórumait is, ott 100%-ig meg voltak győződve a döntő előtt, hogy Magyarország lesz a világbajnok! Igazuk lett nekik is. :) Milyen érzés világbajnoknak lenni? Milyen is lehetne? Felnőtt válogatottnál kapitányként vb-t nyerni szuper érzés és kicsit felfoghatatlan hírtelen… Igazából ezt tényleg nehéz elmondani, ezt át kell élni. Kívánom minél több manager társamnak élje át, amit mi átérezhettünk Zsolttal! Szeretnék gratulálni az U21, U19 válogatottunknak, akik szintén megnyerték a világbajnokságot, ezzel összehoztuk a klasszikus mesterhármast! 

hzsolt: Kicsit cáfolom az előző kérdésre adott válaszomat, hiszen itt nincs olyan meccs, hogy lefutott. Estünk már ki hasonlóan :( De tudtam, hogy nem lehet gond, nagyon csalódott lettem volna, ha nem nyerünk, de még a szoros győzelem is bántott volna. Ennek már akkor így kellett lennie. 5 éve játszom ezzel a játékkal és a kézi válogatottnál is, így vagy úgy de az 5. szezonom volt ez. Sok munkám van már benne, ezért persze, hogy határtalan volt az örömöm. Sorba jöttek a gratuláló levelek és üzenetek, illetve késő estig folyamatosan csörgött a telefonom és gratuláltak a barátok. Hihetetlenül jó érzés volt. Lacival a VB ideje alatt szinte végig online voltunk egymással. Úgy érzem, a sikerben egyértelműen van részem, és már kijárt ez nekünk, Magyaroknak! Nem csak Lacinak és nekem, hiszen mások is voltak kapitányok közben, (ez nekik is a sikerük és mindenkié, aki kivette a részét benne, például tehetségkutatás, hazai rendezés, stb.) de ha konkrétan ezt a VB győztes szezont nézem, akkor kimondottan Lacié az érdem! Egész szezonban Ő végezte a munka döntő részét! Ezért itt is gratulálok és köszönöm neki a plecsnit a profilomon:) Ezúton pedig szeretnék gratulálni a korosztályos válogatottaknak is, hiszen nem csak, hogy elsőre világbajnokok lettek, de ez a triplázás egyszerűen hihetetlen siker!

A sorban a "középső válogatottunk", az U21 következik, ahol két kapitányunk már az első korosztályos tornán szállítani tudta a sikert:

1) Remekül kezdtetek a válogatott élén, megnyertétek a selejtezőcsoportot, csak Svédországtól kaptatok ki, igaz, tőlük oda-vissza. A csoportkörben is folytatódott a jó szereplés, bár a skandinávok ismét keresztezték a csapat útját, és ismét diadalmaskodtak, sőt, a vereség utáni meccsen egy nagyon szoros találkozón, 8 gólos hátrányból felállva nyertetek Lettország ellen. Azért ha az a meccs elveszik, elég nehéz helyzetbe kerültetek volna. Hogyan emlékeztek vissza erre a két szakaszra?

Xel: A selejtezőkben gyakorlatilag a csapatépítésen és az erőbeosztáson volt a hangsúly. Az nem volt kérdés, hogy továbbjutunk-e, ilyen csapattal ez a minimális elvárás volt. Miután megvolt a továbbjutás, a tartalékok is szerepet kaptak, miközben a kezdőcsapat rápihent a vb-re. A svédek elleni visszavágón még az is belefért, hogy rosszul lett beállítva a csapat, így a támadósor játszott végig. Katasztrófális vereség lett, de felhívta a figyelmünket rá, hogy mindig kétszer is leellenőrizzük mit állítunk be a következő meccsre. Az egész vb elég rázós volt, mert Csabinak rengeteg dolga volt a való életben, és én is elutaztam 2 napra, így elég keveset tudtunk egyszerre gép előtt lenni és kommunikálni, de azt hiszem nagyon jól kiegészítettük egymást, hol ő, hol én dobtunk be valami ötletet. A csoportmeccsek rettenetesen kezdődtek, egy nyögvenyelős győzelem a spanyolok ellen, majd sima vereség a svédektől. A két meccsen 5 hetesből egyet dobtunk be. A lettek elleni mérkőzés volt számomra a legnehezebb, mert aznap alig voltam gép előtt, nem is láttam mit fogunk játszani, és az eredményt is csak későn este néztem meg, az a győzelem egy az egyben Csabi érdeme. Nagyon kellett, mert kicsit el voltam már kedvetlenedve az "eredménytelenség" miatt.

Tseby: Igen a svédek tavaly mondhatni a mumusaink voltak, de szerencsére mondhatni mindegyik vereség jókor jött, és utána mindig jött egy győztes sorozat. A lettek elleni első meccsen az első félidőben hiába magasoztunk az ő nagyon alacsonyuk!! ellen, a taktikát beneztuk es elhúztak, aztan szerencsére fontosságot emeltek ahogy mi is, de a lényeg hogy a taktikát is megváltoztatták és talán ez volt a siker kulcsa.
 
2) A továbbjutás után nagyon belelendültetek, a bosnyákokat nagyon simán vertétek a nyolcaddöntőben, és tulajdonképpen Lengyelországon is magabiztosan léptetek át a negyeddöntőben. Az elődöntőben Lettország jött, de ellentétben a csoportmeccsel, itt rajtuk is ellentmondást nem tűrően gázoltatok át. Hogyan emlékeztek ezekre a meccsekre? Mikor kezdtétek elhinni, hogy éremmel, sőt talán arannyal térhettek majd haza az eseményről?

Xel: A bosnyákoktól én tartottam egy kicsit. mert végig ugyanazt a taktikát játszották, féltem, hogy váltani fognak, de ismét Csabinak lett igaza, simán hoztuk. Frissítettünk a csapaton, kicsit megbolygattuk és a lengyelek ellen végre sikerült "élőben" agyalnunk egy sort, rendesen kielemeztük őket, és sikerült a fejükbe látni. A legjobb négy már olyan eredmény volt amivel elégedett voltam, előzetesen ide vártam a csapatot, így a többi már csak hab volt a tortán. A letteket ismét Csabi intézte el, aznap vidéken voltam, én csak az eredményt láttam.

Tseby: Olyan volt mintha álmodnank, mindenki ellen vagy eltalátuk a taktikát, vagy kapusnapunk volt, esetleg ivan fogta a kezünket. Igazábol mikor a négy közé jutottunk akkor ott már ha nem szerzünk érmet csalódottak lettünk volna. Remekül kiegészitettük egymást Petivel, mindig remekül ráéreztünk hogy mikor ki állitson taktikát.

3) A döntőben a papíron nagyobb erőt képviselő Szlovákia jött veletek szembe, mondhatjuk, hogy északi szomszédaink voltak az egyértelmű favoritok. Ennek ellenére legyőztétek őket, és nem is akárhogy, gyakorlatilag már a félidőre eldöntve a meccset. Minek köszönhető a siker, és milyen érzés világbajnoknak lenni? 

Xel: Érdekes, de számomra a döntő volt az egyik legkönnyebb meccs. Taktikailag sokkal nagyobb repertoárral rendelkeztünk, gyakorlatilag tudtuk mit fognak játszani, állítottam egy taktikát, Csabi rábólintott, és a vége nagyon sima lett. Nagyon motiváló volt végig, hogy a másik két csapat is szépen menetelt, és menetközben sikerült egymást is buzdítani a másik 3 kapitánnyal (van egy közös chatfelületünk a többiekkel), jó dolog világbajnoknak lenni, de ez a hármasgyőzelem még fantasztikusabb. Hihetetlen. Nézegettem a külföldi fórumokat, még Argentínában is erről beszéltek, nagyon büszke vagyok rá. Remélem idén hasonló élményekben lesz részünk. Hajrá magyarok!

Tseby: Igazából nagyon pesszimistán álltunk a döntőhöz, mindketten úgy éreztük, hogy mindhárom csapatunk nem nyerhet, és nekünk volt a legnehezebb ellenfelünk is. Aztán csak megnyertük mi is. Sokat dolgoztunk érte, rengeteg játékos került megfigyelésre, ellenfeleket elemeztünk órákonnapokon át. Ezúton is köszönöm azt a sok segítséget amit kaptunk, és a sok bíztatást, a kritikákat is, mert azok is kellettek a sikerhez.

Végül, de nem utolsósorban az U19-es csapatot egyedül vezető, a poszt elnyeréséért nagyot küzdő Linszkivel is beszéltünk:

1, Új, mondhatni tapasztalatlan szövetségi kapitányként mindenki izgatottan várta, mit tudsz kihozni majd az u19-es válogatottból. A kezdetekkel kapcsolatban két dolog érdekelne: miért döntöttél úgy, hogy segítő nélkül vágsz neki a szezonnak, és mi volt az előzetes célkitűzésed a selejtezővel, majd a vébével kapcsolatban?

Linszki: Valóban tapasztalatlan voltam a klubszinten kívüli világban, és csapatommal sem alkottam maradandót, de azért bíztam benne, hogy irányíthatok egyszer egy utánpótlás válogatottat. Nem igazán voltam részese a fórumozók körének, féltem is hogy esélytelen leszek a választásokon, de mikor elindult az U19-es fórum, akkor döbbentem rá igazán, hogy ez összejöhet . Nagyon sokan támogattak és ez nagyon jól esett. Amikor jelentkeztem szövetségi kapitánynak nem úgy terveztem, hogy egyedül fogom irányítani a válogatottat. Több menedzsertársamat is megkerestem, akikkel szívesen dolgoztam volna együtt, de nem így alakult. Utólag nem is igazán bántam a dolgot, ment egyedül is, bár a felnőtt és az U21-es párosoktól, illetve volt kapitányoktól bármikor számíthattam segítségre. Az előzetes tervek alapján a célom az volt, hogy minél jobb vb-helyezést érjek el. Bíztam benne, hogy lehetek az első menedzser, aki éremmel tér haza egy kézilabda világbajnokságról (ez nem jött össze, a másik két válogatott menedzser megelőzött :D). 

2, A selejtezősorozatot és a csoportkört is egy szoros győzelemmel kezdted, és bár mindkét sorozatban voltak további izgalmas mérkőzéseink is, végül nagyon magabiztosan, mindössze 1-1 vereséggel (az olaszok, majd a csehek ellen) zárta a csapat ezt a két kört. Mennyire izgultál a szorosabb találkozókon, és mire emlékszel vissza, mit emelnél ki leginkább ebből a két szakaszból?

Linszki: A selejtezőt könnyen vették a srácok, de ez el is vártam, erősebb volt a csapatunk, mint a többi nemzeté. Sajnos az olaszok ellen elszenvedtem az első vereséget, nem jól állítottam be a taktikát, pedig nyerhető lett volna ez a meccs, még normál fontosság mellett is. Majd jött a csoportkör, a cél az 1. vagy 2. hely megszerzése volt. A britek ellen valamit szintén nagyon elronthattam, mert nem kellett volna ilyen szorosnak lennie (32-31). A csehek elleni vereség volt a legfájóbb, mivel az utolsó percben fordították meg a meccs eredményét, de a mérkőzés alatt/után minden megváltozott. Rájöttem, mi a legjobb taktika, (4-2-beálló) ezzel pedig megállíthatatlanok voltak a fiúk. A következő csoportmérkőzéseken hengereltünk. 
 
3, Az egyenes kieséses szakaszban aztán nagyon összeállt a gárda, a brazilokat, az oroszokat és a szlovákokat is ellentmondást nem tűrően, szinte végig vezetve győzted le. Melyik volt ezek közül a legnehezebb találkozó, mennyire nehezen hoztad meg a taktikai döntéseket, és mikor kezdted elhinni, hogy érmet, sőt talán aranyat is nyerhet a gárda?

Linszki: A kieséses szakasz első sorsolása kedvezően alakult számunkra. A brazilokat meglepően könnyedén vertük, de ezután jöttek az oroszok. Sajnos csak másnap reggel tudtam meg az eredményt, de nagy kő esett le a szívemről a győzelem láttán. Elérkeztünk a szlovákok elleni elődöntő mérkőzéshez. Ekkortájt ők voltak a legerősebb csapat, így tartottam tőlük. Talán ez volt így utólag belegondolva a legnehezebb mérkőzés. A taktikát nem is igazán variáltam túl, tippem se volt mit forral a szlovák kapitány. Jött a jól bevált taktika és NYERTÜNK. Ez után a mérkőzés után gondoltam, most meglehet az első arany, de még vissza volt a döntő. 
 
4, A döntőben végül a magyar csapat ellen egyszer már diadalmaskodó Csehországgal kerültünk szembe. A mérkőzés a várakozásoknak megfelelően szorosan alakult, de a döntetlen első játékrészt követően a második félidőben - talán a taktikai változtatásoknak is köszönhetően - végül elhúztunk a csehektől. Mennyire tartottál előzetesen a finálétól? Mutasd be kérlek a taktikai váltás mögötti gondolatmeneted! Milyen érzés világbajnoknak lenni? 

Linszki: Előzetesen a cseh kapitánnyal váltottunk pár levelet, az előző mérkőzés eredményét az orrom alá dörgölve :S... A döntőről nem is igazán tudok mit mondani. Egy álom volt. Az első félidei döntetlen után bedobtam a "nyerő" taktikát és happy end lett a vége. A mérkőzés után felrobbantak a válogatott fórumai, eszméletlen volt! Még egyszer köszönöm mindenkinek a sok-sok támogatást.

Én pedig köszönöm a kapitányoknak a válaszokat, és még egyszer óriási gratuláció mindegyik válogatottnak! Köszönjük fiúk, csak így tovább!