PowerPlay Žurnāls

              Sziasztok!

Mielőtt belevágnánk az interjúba, hadd beszéljek egy kicsit róla, személyes élményeimről! Ismeretségünk még a foci kapitányságunk előttre datálódik. Néhanapján konferenciabeszélgetést folytattunk skype-n frecsivel együtt. Már akkor tetszett a stílusa, jó humorú, okos, jó fej embernek gondoltam. Aztán ahogy belevágtunk a foci válogatott irányításába, egyre többször beszéltünk telefonon is. Sokszor zaklattam - zaklatom azóta is - szegényt eredmények után tudakolva. Most meg már csak úgy is, hogy egyáltalán beszéljünk! Azt kell mondjam, hogy nagyon jó együtt dolgozni vele a válogatottnál... Talán nem túlzás, ha barátomnak mondhatom. Majd sikerült személyesen is találkozzunk. Azt sosem felejtem el! Él az emberben egyfajta kép a beszélgetéseinkből adódóan, de mégis a „belépője" egészen brutál lett. A csuklya alól kikandikáló szemüveges pali, huncut szemeivel szinte leírhatatlan... Na persze a csuklya azért kellett, mert hajtalan, kopasz fejtetője vakítóan hat az emberre természetes és mesterséges fénynél egyaránt. Lehet, lakkozza...

Jah! Van a beszélgetéseink során egy igazán fura dolog. Amikor a vége felé járunk, akkor szinte mindig amolyan ásítós stílusba megy át, mintha végtelenül unná már az egészet.  Nem baj, sosem szerettem a normális embereket.

Most is a cikk apropóján hívom.

- Laci, interjút csinálnék veled, küldök pár kérdést, fényezni szeretnélek ugyanis.

- Te engem ne fényezz! (És tényleg, semmi szüksége nincs rá. De ilyen könnyen nem ráz le, mert mégis csak megnyerte a fociban a bajnokságot. Az mégsem járja, hogy erről ne emlékezzünk meg!)

- Pár kérdést tennék fel, szedd össze magad!

- De olyat akkor, amelyre igennel, vagy nemmel lehessen válaszolni.

Akkor íme:

K: Sokan ismernek téged, viszont sokan biztosan nem. Kérlek, mutatkozz be nekünk! Mit csinálsz a való világban?

bredock: Lászlónak hívnak, Budapesten élek, kereskedelmi felmérésekkel foglalkozom, így nem állnak messze tőlem a számok és a táblázatok. A PPM-mel még a kezdetek kezdetén találkoztam, nagyszerű kihívásnak tartottam, s igazán sohasem csalódtam benne. Kisebb-nagyobb szeplők ugyan mindig akadtak rajta, de talán éppen ez teszi „emberivé". (A táncot kifelejtetted Laci! -szerk.)

K: Sokféle témáról lehet kérdezni téged, de ez a cikk mégis annak apropóján készül, hogy az előző idényben letaszítottad a fociban frecsit a trónjáról. Páran persze tudjuk, hogy ez a sok térdeplésnek volt köszönhető, de azért kíváncsiak lennénk, hogy élted ezt meg? Szerencse volt, vagy az ellenfelek szisztematikus feltérképezése eredményeként sikerült ezt elérned?

bredock: Feltehetőleg a legtöbb menedzser egyik célja az, hogy legalább egyszer első osztályú bajnoki címet szerezzen. Nem voltam másképpen én sem, minden szezonban így vágtam neki a bajnokságnak. Persze, hol később, hol korábban kiderült, hogy ez nem az a szezon lesz. Azért így is sikerült odaérnem kétszer-kétszer a dobogó második, illetve harmadik fokára, valamint elhódítani a nemzeti kupát.

Az előző szezonra végre összeállt egy ütőképes csatársorom, ami bizakodásra adhatott okot. Végig sikerült tűzvonalban maradnom, s a végén már csak az kellett, hogy megtartsam a minimális előnyömet. Kissé fura lehet, de nem okozott nagy eufóriát az a tény, hogy bajnok lettem. Az oda vezető út, különösen a szezon végén, nagyobb élményt nyújtott. A bajnoki cím pedig, inkább olyan volt, mint egy jól végzett munka után a megelégedett megkönnyebbülés.

Nagy szerepet játszott a szerencse is, de inkább úgy, hogy nekem kevesebb balszerencsés mérkőzésem volt, mint a többieknek. A legtöbb forduló előtt rááldoztam 1-2 percet a leendő ellenfelemre, bár többnyire a kedvenc felállásaimat, taktikáimat szerepeltettem. Szerencsére az eltiltások, sérülések sem okoztak problémát, a tartalék játékosokkal sem gyengült számottevően a csapat.

K: Negyedik szezonja vagy a válogatottnál... Beszéltük ezt már, hogy ez az idén véget ér. Ennyit vállaltunk. Ezen időszak alatt mi volt a legszebb és a legrosszabb emléked? Szerinted mire leszünk képesek a VB-n?

bredock: Négy szezon sok, nagyon sok. Bár fociban - a többi sporttal ellentétben - ez csak 2 világversenyt takar, ráadásul ez a második még előttünk áll. Nem akarlak fényezni - az úgyis a te reszortod, mármint parkettailag (épp lakásfelújítás közepén állok, erre utalt Laci - szerk.), de nagyon jó volt együtt dolgozni ez idő alatt, s külön örülök, hogy személyesen is megismerhettelek. Valahogy úgy is érzem, ez adja meg a játék igazi lényegét, hogy mindamellett, hogy egymás riválisai, s teljesen különböző személyiségek vagyunk, ez a játék az, ami összeköt bennünket, ami révén haveri, baráti kapcsolatok alakulhatnak ki olyan emberek között is, akik máskülönben soha nem találkozhattak volna. Ráadásul milyen jó egy győzelem után szívni a másik vérét...

A válogatottra visszatérve, számomra a legrosszabb mindig a szezon eleje volt, amikor szembesültem vele, hogy milyen gyenge az utánpótlás. Néhány kivételtől eltekintve, valahogy sohasem akar összejönni, hogy a kiemelkedő minőségek jó karrierhosszal párosuljanak. Hiába terveztük, hogy több fiatalt építünk be a csapatba, nagy a szakadék még a jelenlegi alap játékosok, és az utánpótlás keretekből feltörekvő játékosok között. De talán néhány szezon múlva már jó páran átvehetik a stafétát.

Nagy csalódás volt, hogy nem jutottunk tovább az EB-n a csoportkörből, különösen a bosnyákok elleni vereség. Most a VB-n mindenképpen ennél jobb szereplést várok (a kijutást már biztosra veszem, jelenleg vezetjük a selejtező csoportunkat), nagyon szeretnék az éremért küzdeni.

Azért múlt héten a szerbek elleni 5-1 ott volt a szeren.

K: Beszéljünk egy kicsit más sportágakról is! Mindegyiket játszod, azt gondolom, igen sikeresen szerepelsz. Mennyire mélyedsz bele a különböző sportágakba? Melyiket favorizálod (a focin kívül)?

bredock: Egyiket sem, illetve mindegyiket. Ez a 4 jelenlegi sport már túl sok időt és energiát igényel. Nemrég összeszámoltam, azon a héten 23 tétmeccset játszottam... Egyszerűen képtelenség lenne - számomra - mindre maximálisan odafigyelni. Az emlékeztető funkció nagyon jó szolgálatot tesz, bár még ez mellett is előfordul, hogy csúszok pár napot a táborokkal, építkezésekkel, kimarad néhány megfigyelés, a piacozásról nem is beszélve. Jelenleg talán a kosárlabda a leginkább mostohagyerek, még csak most ismerkedem a különböző pozíciókkal. Mindegyik sportra áll, hogy fel kellene frissítenem a játékosállományt, hol jobban, hol kevésbe, de mivel ez a téma nem annyira a szívem csücske, ezért nagyon nehezen szánom rá az időmet.

Egyébként az a meglátásom, hogy ahogyan jöttek az új sportágak, egyre kifinomultabbá is váltak. Persze ez megint csak ahhoz vezet, hogy több időt kellene fordítani rájuk.

Néhány hónappal ezelőtt a kézilabdával foglalkoztam többet, próbáltam kapaszkodókat találni a meccsmotor megértéséhez. Annyi nyilvánvalóvá vált, hogy a meccs végi összefoglaló - ahogyan a fociban is - néha eléggé csalóka képet mutat a játék valós képéhez képest, illetve nagyon könnyű téves következtetéseket levonni onnan.

K: A napokban egy érdekes képletet ismertettél meg pár emberrel a kosárlabda csapaterő számításával kapcsolatban. Kifejtenéd ezt a nagyközönség számára is?

bredock: Annyit nyaggattál, hogy kénytelen voltam gyorsan kitalálni valamit. Az köztudott, reményeim szerint, hogy ebben a sportban egészen másképpen működik a csapaterő számítása. Igazából nem is nevezném ezt csapaterőnek, inkább összesített képességeknek. Sőt, jelenleg még azt sem tudom, hogy mire jó ez egyáltalán. Szóval - neked köszönhetően - összedobtam pár képletet, ami a csapatomra nézve működőképesnek tűnik. Természetesen más csapatokra ezt nem tudtam leellenőrizni, hiszen nem látom a játékosaikat, úgyhogy akit érdekel, esetleg megnézheti, hogy nála is helyes eredményeket mutatnak-e. Legalább kiderül, hogy jó-e, vagy sem.

Dobás: (DOB + 0,66xTCH + 0,33xUGR) / 20
Átadás: (ÁTA + GYOR) / 20

Lepattanó: (UGR + AGR + 0,33xTCH) / 26,6
Védekezés: (BLK + 0,33xAGR + 0,33TCH + 0,33xGYOR) / 20

(A rövidítések a kezdőcsapatban szereplő játékosok adott képességeinek összegét jelentik.)

A kosárlabda egyébként is eléggé eltér a többi sporttól, nincs főképesség, illetve pluszban megjelent a magasság is, mint az egyes posztokhoz tartozó „különleges képesség". A magasság annyiban is érdekes, hogy ahhoz, hogy egy játékosról eldönthessük, vajon melyik posztra lenne a legalkalmasabb, nem elég csak a szükséges képességek minőségeit vizsgálnunk, illetve optimalizálnunk, arra is kell ügyelni, hogy magasságilag is a kívánt tartományon belül tartózkodjon. Ha ez nem jön össze, akkor rajtunk áll, hogy beletörődünk a „magasság miatti büntetésbe", vagy egy másik posztra eddzük, még ha minőségileg nem is a legelőnyösebb. Jó lenne, ha segítene a döntésben az, hogy tisztában legyünk ennek a „büntetésnek" a mértékével, ami vélhetően a játékos teljesítményének bizonyos százalékú csökkenését okozza, de ennek még a becslésére sem vállalkoznék. Azt valószínűnek tartom, hogy az eltérés mértékével arányos lehet, lefelé és felfelé egyaránt.

K: Nagyon régóta (mióta is?) tevékenykedsz helperként a közösségünk érdekében. Mesélj, milyen ez a munka! Mennyi idődet foglalja le? Milyen pozitívumokkal, illetve negatívumokkal jár ez a tevékenység?

bredock: Nem akarok utána számolni, maradjunk annyiban, hogy elég régen. Nem igazán fogom fel munkának, örülök, ha tudok segíteni. Arra törekszem, hogy inkább tanítsak, ne pedig mások helyett megtegyek valamit. Persze ehhez partnernek kell lenni a másik oldalon is. Nem igazán szeretek kéz lenni, ami elvégez valamit, sem mankó, amire támaszkodni lehet, inkább útjelző, ami megmutatja az irányokat, hogy hol lehet információt találni, hol vannak az esetleges buktatók. Úgy szép ez a játék, ha saját magunk fedezünk fel apróságokat, finomságokat, s a kudarcokból is nagyon sokat lehet tanulni. A kérdés persze az, hogy hajlandóak vagyunk-e rá, s nagyon fontos, hogy céljaink legyenek, figyelembe véve a vágyak és lehetőségek szinkronitását...

Az sem könnyű dolog, hogy többnyire egy rövidke levélből - néha csak pár szó - kell eldönteni, hogy vajon mit is szeretne a kérdező, s megtalálni azt az optimális információ-mennyiséget, amennyit igényel, illetve amennyi még nem untatja, vagy riasztja el. Nem vagyok benne biztos, hogy ez minden esetben sikerül.

Persze többnyire teljesen kezdők fordulnak hozzám, néhány szokásos problémával, s csak egy rövid kérdés-válasz a kommunikáció. Ugyanakkor előfordulnak hosszabb levélváltások is, s olyanok is, amikor „tépkedem a hajamat" (ami nincs, ugye - szerk. ). Időben teljesen rapszodikus a megoszlás, arra számítottam, a kosárlabda bevezetésével megnövekszik majd a levelek száma, de inkább csökkenést tapasztaltam... Hiába, no, nagyszerű menedzserek vannak kis hazánkban.

Valóban így van. De talán a sok nagyszerű menedzser közül Te vagy az egyik legjobb, legkülönlegesebb Laci! Köszönöm az interjút! Sok sikert Neked!

Köszönöm figyelmeteket! Tartsatok velünk legközelebb is, szép napot Mindenkinek!