PowerPlay žurnalas

Amint vártam az adatbázis kiaknázására záporozó ötletekre eszembe jutott egy többször felmerülő fórum téma. Mégpedig, hogy mennyire öljük egymást mi magyarok? Be kell látni, hogy nem mi vagyunk a legpozitívabb nemzet, sokkal többet foglalkozunk egymással mint kellene és ritkán bánjuk ha pl megdöglik a szomszéd tehene. Aki tartósan élt már tőlünk nyugatabbra az tudja ott más a mentalitás... Azzal a reménnyel fogtam a cikk írásába, hogy majd itt, ez a közösség szerintem bebizonyítja, hogy másképp vagyunk bekötve.

Hogyan is öljük egymást? A vád a meccs fontosság indokolatlan túltolása. Az indíték különböző bent maradások, kupa és bajnoki győzelmek, esetleges személyes ellentétek 😊. A végkimenetel: gyengébb nemzetközi vagy épp hazai szereplés. No, járjunk utána.

Letöltöttem a 25-26dik szezon statisztikáit a legerősebb és legnépesebb bajnokságokra, a magyaron túl a szlovák, lengyel és cseh ligákra. Az értékelés a rendszer által alkalmazott Nagyon alacsony 0,1 ... Nagyon magas 1,5 szerint történt. Az eredmény lehangoló volt, toronymagasan mi égettük a legtöbb erőforrást. Aztán, hogy itt jártunk a szezon végén gondoltam kivárom a 27. adatait is. Tisztelt Hölgyek és Urak! Tessék leszámolni az előítéletekkel! Hajszál híján élre ugrottunk, a lengyelek nyertek kevesebb mint egy százalékkal.

És a nagy örömben, hogy leszámoltunk egy közhellyel sosem szabad elfelejteni, hogy ez továbbra is leginkább egy játék, különböző személyes motivációkkal. Ha valaki legyalulva akar ráfordulni a bajnoki hajrára, akkor lelke rajta vagy épp lehet spórolva háromszáznegyvenakárhánnyal megérkezni egy BL döntőre.

Zárszóként hajrá dominik, hajrá frecsi, hajrá magyarok!