マガジン

Kis hazánk egyik – ha nem a legjobb – legkiválóbb menedzsere. Se szeri se száma a fociban megszerzett bajnoki címeinek! Na meg ő az egyetlen magyar menedzser, aki két sportágban is megszerezte a bajnoki trófeát. (A foci mellett, a jégkorongban is behúzta egyszer az elsőséget.) Azt hiszem, egyszer a közeljövőben meglesz a harmadik sportágban is...

Jó néhány cikk készült már vele. Mégis egy újabb riportot feltétlen szerettem volna. Ugyanis hosszú idő után elbúcsúzott a magyar PPM csapattól. De mielőtt belevágnánk az interjúba, hagy kezdjem személyes élményeimmel! Ő volt az első itt, akivel baráti viszonyba kerültem. Úgy rémlik, hogy valamilyen foci játékos vásárlása kapcsán kezdtünk el beszélgetni a skype-n. Tudni kell róla, hogy nagyon nem egyszerű üzletet kötni vele. Sajátját nagyon felértékeli, másét viszont nagyon leértékeli. Volt olyan eset, amikor cirka 2 hétig alkudoztunk egy játékoson pár millás különbségen. Az istennek sem engedett, ahogy én sem. Azt is azért sikerült nyélbe ütnünk, mert valami bartell által sikerült megállapodnunk. Máskor meg simán rám licitált egy kiszemelt játékos esetében, hogy még több manit húzzon ki a zsebemből, a fene vinné el a dolgát! Aztán a sors úgy hozta, hogy összeálltunk a hoki válogatott irányításakor. Sosem felejtem el, amikor az első VB tétmérkőzésünket leközvetítte telefonon keresztül. "Nem hiszem el, már megint jönnek az argentinok, mi van itt?!" (Végül ezt szétlövésben 2-1-re megnyertük...) Talán egy ilyesmire lesz még alkalmunk a jövőben... Ez idő tájt kezdtem el cikkeket írni, szegényt folyton zaklattam, hogy jenentesse meg az irományaimat. Tulajdonképpen nagy részt neki köszönhetem, hogy szerkesztő lehettem... S amikor már érezhető volt, hogy lankad az érdeklődése, én zaklattam, hogy most már ideje volna valamit csinálni. Emlékszem, amikor megtudtam, hogy kikerül a csapatból, nagyon el voltam keseredve, tiltakozott minden porcikám ellene, de átgondolva, érthető volt az egész, belenyugodtam... Ekkor döntöttem el, hogy egyfajta búcsúzásképpen megkeresem kérdéseimmel... Ez a cikk sem volt egyszerű, tulajdonképpen csak hetek kérdése volt, mire válaszolt mindenre.

K: Mesélj nekem a kezdeti időszakról! Hogyan kerültél kapcsolatba a PPM csapattal? Hogyan lettél a nemzeti támogató csapat tagja (A)? Milyen emlékeket őrzöl erről az időszakról?

frecsi: 2011 elején, amikor még ezer fokon égett a lelkesedésem itt a PPM-ben, Kityusz fordítót keresett, mert épp kivált az aktuális... Páran beadtuk a diploma munkát és szerencsésen rám esett a választása... Mindjárt neki is estünk a fordításnak Huntsabival... A foci live szövege volt akkor terítéken. Akkoriban még minden szép és jó volt, rengeteg új élménnyel lettem gazdagabb. Nyilván a játék varázsa is ott élt mindenkiben. A PPM tagság akkoriban is elit dolog volt és sok új ismerőst ismerhettem meg közelebbről...

K: Hosszú időn keresztül tartoztál a Team Hungary kötelékébe. Aztán mintha lanyhult volna az érdeklődés, motiváció. Mi történt veled? Miért mondtál le a tagságodról? Közrejátszott ebben az a bizonyos foci BL döntő?

frecsi: Ahogy múlt az idő, úgy múlt egyre inkább a játék iránti szeretet is... Félreértés ne essék, ma is a kedvenc játékom a PPM, de ezek az online játékok kb. 2-3 évig képesek igazán lázba hozni közönségüket (ez egy felmérés alapján derült ki, nem én találtam ki)
Igen, volt egy bizonyos BL döntő, ami elkeserített és a motivációmat csökkentette rendesen. Igazából kedvem sem volt már cikkeket írni, ezt te is tudod jól, mert állandóan rágtad a fülem... Egyébként pár hete elolvasgattam pár cikkem és még mindig megmosolyogtatott pár interjúalany!

K: Tudom, hogy a foci BL döntő elvesztése nagyon elkedvetlenített... Furcsa eredmény, mondhatni 100-ból egyszer adódik egy ilyen, s hát pont a legfontosabb meccsen. Megdöbbentett sokunkat, s hát még valamiféle lázadó hangulat is kezdett kialakulni az eset kapcsán... Hogyan gondolsz vissza erre a mérkőzésre? Mennyire volt nehéz feldolgozni a vereséget? Motivál még Téged a BL arany megszerzése?

frecsi: Igazából alig hittem a szememnek... Az a sok idő amit a játékkal töltöttem (éjjeli-hajnali licitek, megtervezett átigazolásaim stb..) mind kárba veszni látszottak... Onnantól kezdve már töredékét sem foglalkoztam a játékkal, de ha belegondolok és sikeresen elhódítottuk volna a BL serleget, talán már akkor sem lett volna érdekes a játék olyan szinten, mint azelőtt... Nah de rengeteg pozitív élményt szereztem itt és remélem mások is...
Pár emberrel napi kapcsolatban is vagyok és ez nem jött volna létre, ha nem regisztrálok ide...

K: Sokadik elsőségedet szerezted meg a fociban. Kissé unalmas már. Te hogy látod ezeket a sikereket? Hosszú távon, milyen jövőt szánsz a csapatod számára? Milyen terveid vannak?

frecsi: Nah ezen még elgondolkodom, de ez a legjobb manageres játék és soha nem jutott eszembe, hogy abbahagyjam!

K: Egyedüli magyar menedzserként elérted azt, hogy egyszerre két sportágban lehettél bajnok. Érzésem szerint egyszer meglesz a harmadik sportágban is (kézi). Hogy érzed, van erre sanszod? Milyen motiváció létezik még számodra ebben a játékban?

frecsi: Kézilabda: Itt érzem azt, hogy még sok melóm van és motivált vagyok ebben a sportágban... Meglesz itt is a bajnoki cím, én hiszek benne, csak idő kérdése...

K: A ppm-beli dolgaidról elég sok mindent tudunk, a való világbeli életedről viszont nagyon keveset... Párod, Gabi játszott is játékban, végül sikerült elűznöd innen. Aztán van egy érdekes hobbid is - nem a tankosra gondolok... - már csak lóhátról kéne megtanulnod... Vagy ott van a reality menedzser játék. Hogy adjunk ki albérletet sok bonyodalommal? Mesélj nekünk ezekről!

frecsi: Nah ez most kicsit sok kérdés volt, ezért tolódást alkalmazok... Eltolom a felét későbbre...
Tehát hobbijaim közé tartozik a PPM mellett a Wot/tankos játék/ és az íjászkodás, amit ajánlanék mindenkinek...
Nem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnátok és fizikailag is erősít, nem kicsit...
Kb. 2 éve még Feri javaslatára elkezdtem sorozatokat nézni a párommal, Gabival... Többek között a Walking dead, a 24, és még pár sorozatot követünk...
Nagyon sajnálom, hogy már nem játszik Gabim a PPM-mel, és akárhogy csalogatom, nem bírom visszatérésre bírni. De nem adom fel...
Albérlet?? Nah, az megér egy misét, de inkább egy másik megkeresésnél adnék tanácsokat azoknak, akik szeretnék kiadni a lakásukat...

Köszönöm az interjút! Sok sikert/motivációt kívánok itt és a való életben is!

Köszönöm figyelmeteket, legyen szép napotok!