マガジン

              Sziasztok!

Hát őt aztán nem lehet újoncnak nevezni, a kezdetek óta tagja a közösségünknek. Kiváló menedzser, aki főleg a jégkorongban jeleskedik. De fociban is szép eredményei vannak. A magyar ppm csapat tagja volt hosszú időn keresztül, aztán vétett egy óriási hibát... Megjárta a poklok bugyrait, majdnem elvesztettük, majd a játék befejezésén is gondolkodott... De hála az égnek, köztünk maradt. S ahogy a mesében illik, minden jóra fordult, és újra a ppm csapat kötelékében láthatjuk. Ennek örömére faggattam kérdéseimmel...

K: Kérlek, mutatkozz be nekünk! Mit csinálsz a való világban?

Kislacko: Lászlónak hívnak, a való életben rendszergazda vagyok, ez a munkám. A hobbym pedig a labdarúgás, amit versenyszerűen űzök is. Megyei I. osztályban játszok, én vagyok a jobb szélen a balf***. Ennek ellenére itt a ppm világában a jégkorongot tekintem elsődleges sportágamnak, mert nagy rajongója vagyok a sportágnak. Szoktam is hoki meccsekre járni, általában a válogatott fellépéseire, de néha egy-egy Volán meccsre is elmegyek.

K: Végre egy gyakorló kolléga, aki nem csak elméletben tudja, hogy mi a dörgés. És mond csak, mit csinál a jobb szélen egy bal***?  Nekem ez így menedzseri hibának tűnik...

Kislacko: Hát a jobb szélen balf***oskodik, bár néha a bal szélen is, merthogy két(bal)lábas vagyok, így mindkét oldalon tudok játszani.
Én inkább edzői hibának mondanám... Már amikor lehetőséget kapok.

K: Nagyon sok ideig a magyar csapat tagja voltál, aztán történt egy kis/nagy baki. Kérlek, mesélj erről! Így 1 év távlatából hogyan élted meg ezt az időszakot? Mit éreztél, amikor kiraktak a csapatból?

Kislacko: Volt az már másfél éve is. Szerintem a legtöbben már ismerik a sztorit, de az újabb játékosok kedvéért megpróbálom tömören elmesélni.

DemonX és én mindketten hoki BL elődöntőre készültünk, előtte való nap épp egymás ellen játszottunk és mindketten spórolni akartunk a BL-re. A bibi ott volt, hogy ezt meg is beszéltük egymással üzenetben. DemonX litván BL ellenfele látván a nagyon alacsony fontosságot feljelentette a bajnoki meccsünket. Erre a fejesek lecsekkolták a levélváltásunkat, engem azonnal kivágtak a ppm csapatból, majd rövid vizsgálódás után mindkettőnk profilját blokkolták „csalásért". Mérhetetlenül csalódott és dühös voltam. Úgy éreztem, hogy hagyom a fenébe veszni az egész eddigi sokévi munkámat, ezzel nekem itt befejeződött a pályafutásom... De értesültem arról az elképesztő összefogásról és tüntetésről, amit a felháborodott magyar közösség és ppm csapat produkált a fórumokon kettőnk érdekében. Láttam is a public account-ról, hogy szinte minden magyar a Huntsabi által kreált közös Demon Flyers & Icegrinders logót vette fel avatarnak és így rohamozza a nemzetközi meg a litván fórumot... Ez keményebb lázadás volt mind a paprikás, amikor a tökéletes pályázatunkra nem kaptuk meg az első VB rendezését. Szenzációs volt! Ezek után nem tehettem meg, hogy feladom, minden követ megmozgattam, hogy visszakerülhessünk mindketten. Pár napon belül aztán hosszas emailezések, megaláztatások és súlyos pénzlevonás árán sikerült úgymond visszakönyörögni magunkat a fő-fő játékmesternél, de a ppm csapatba már nem engedtek vissza. Innentől már nem volt ugyanolyan számomra ez a játék. Elveszett a varázsa.

K: Minden jó, ha vége jó. A megújuló ppm csapatba újra jelentkeztél. Miért is? Hiányzott a társaság, a munka? Milyen érzések keringtek benned a visszatérésedkor?

Kislacko: Mindig is vissza akartam kerülni mióta kiraktak a fejesek, és úgy éreztem a csapattagok megnyilvánulásiból is, hogy töretlen a bizalom, mert többször is tudtomra adtátok, hogy vártok vissza. Aztán az is az oka, hogy ettől azt reméltem, újra odafigyelek majd a játékra, mert az utóbbi időben egyre jobban elhanyagoltam. És tényleg jobban odafigyelek...

Természetesen nagyon jó érzés volt. Főleg, hogy az eltelt másfél év alatt már lemondtam róla, hogy valaha is visszakerülök. Első nap rögtön kicsit nosztalgiáztam, és visszaolvastam pár oldalt abból a 7000+ kommentből, amit termeltetek az adminban, míg nem voltam... Olyan volt mintha tegnap lett volna.

K: Kis híján abbahagytad a játékot... Ez volt az oka? Vagy a jégkorongcsapatod akkori "sikertelensége" miatt gondolkodtál a befejezésen? Mi volt az, ami mégis a maradás bírt téged?

Kislacko: Igen, ez után pár szezonnal volt még egy mélypontom, amikor majdnem abbahagytam, de akkor már egészen más okból... Több régi nagy ellenfél eltűnt vagy lemorzsolódott a hoki magyar élmezőnyéből, én pedig beragadtam az örök második szerepébe a világ legjobb csapatává fejlődő Flyers mögött. Hiába nyertem sorra az alapszakaszokat, a legnagyobb célom elérésére, amiért elkezdtem ezt a játékot, a magyar bajnoki címre esélyem se volt. Amikor meg egy tökéletes szezon végén végre esélyesnek éreztem a csapatot, akkor két óriási random meccsen buktam el az első playoff körben. Elveszett a motivációm, időm is egyre kevesebb volt a játékkal foglalkozni.... Aztán jött a legutóbbi szezon, amikor megint döntőbe kerültem és már el is könyveltem a szokásos ezüstöt, de valami isteni csoda folytán legyőztem a Flyerst és bajnok lettem. Ez és még egy fontos dolog tartott játékban. Az, hogy Kityusz is reaktiválta magát és nem hagyta abba...

K: A fociban sok szezon óta a skótok körül forgolódsz. Meddig fog tartani még ez a szerelem? Nem fordult meg a fejedben, hogy máshol vállalj hasonló megbízatást? Mondjuk a magyar jégkorong válogatottak környékén?

Kislacko: Szerintem ez már nem fog változni. Gyakorlatilag a foci válogatottak indulása óta a skótoknál tevékenykedek, és bevallom, jobban izgulok szombatonként, mint a saját focicsapatom meccsei miatt az NB1-ben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkoztam a hoki válogatott irányításán... Nagyon is sokszor eszembe jutott. De mint azt már egy korábbi cikkben is mondtam, ez teljes embert kíván, teljes odafigyeléssel. Ezt én jelenleg nem tudnám biztosítani, és nem szeretnék csalódást okozni a közösségnek. Egyébként örülök, hogy most egy alacsonyabb osztályban játszó tehetséges menedzsernek is lehetősége van bizonyítani a válogatott élén.

K: Mi a helyzet a többi sportággal? Kosárlabda csapatod nincs. Miért is nincs? Először én is szkeptikus voltam ezzel a játékkal, de egyre jobban tetszik... Ideje lenne Neked is belevágni, Laci!

Kislacko: Csináltam egy kosárcsapatot az induláskor, de kb. összesen 10 percet foglalkoztam vele, aztán egyik nap azt vettem észre, hogy volt csapat, nincs csapat.
Sok ez a négy sportág már nekem, meg nem is igazán értek a kosárhoz. De ettől még előfordulhat, hogy megint generálok egy brigádot ebben a sportban is.

Köszönöm az interjút! Sok sikert kívánok Neked itt és az való világban is!

Köszönöm megtisztelő figyelmeteket! Szép napot Mindenkinek!