PowerPlay Magazin

Egyfajta fejfájásról lesz szó a cikkben, de nincs köze az időjáráshoz.

Néhány csapatnak nem okoz problémát a több frontos küzdelem, említhetjük a Barcát, Realt és főleg a Bayernt. Ők annyira kilógnak hazájuk bajnokságukból, hogy nem jelent problémát hazai környezetben is megfelelni. Az angol bajnokság már más tészta, főleg ha egy olyan kiscsapatról van szó mint a Leicester. Tavaly úgy voltak nyolc között a BL-ben, hogy közben a kiesés ellen küzdöttek hazájuk bajnokságában.

Ahogy a topbajnokságokban, úgy a ppm világában is különböző megoldásokkal próbálják ezt a többlet terhelést átvészelni a csapatok. Van aki az erős kezdőtizenegyben, valaki a hosszú padban bízik. Mindenesetre a ppm magyar elsőosztály jobban hajaz jelen pillanatban az angol elsőosztályra, mint a többi ligára, így aki nemzetközi porondon eredményt akar, az otthon lemondásokkal jár. Tökéletes példa erre domikoo 25. szezonbéli BL címe, de ne szaladjuk ennyire előre.

Itt látjátok 25 idény BL csapatait.

A sorokban a bajnoki helyezéseket látjátok szezononként, alattuk a megelőző szezonhoz képest történt pozíció vesztések értékét. Pirossal vannak jelölve azok az esetek, amikor a BL részvétel bajnoki kieséssel párosult. Zölddel pedig azok amikor osztályozón őrizte meg élvonalbeli tagságát a csapat. Elmondhatjuk, hogy BL résztvevők által megvívott osztályozókon minden esetben az elitligás csapat örülhetett.

A lenti grafikonon pirossal lettek jelölve az addig dobogószűz csapatok, az teljesen normális, hogy az első szezonokban sok új csapat ért el BL-t érő helyezést. Inkább foghíjas részek az érdekesek ( 13-15, 22-24 ), ez nagyjából azt jelenti hogy ebben az időszakban stabilak az első osztályból nemzetközi színtérre lépő alakulatok.

És hogy mennyire így van azt a szürke oszlopok támasztják alá, a 11. és 18. szezon között négy alkalommal fordult elő, hogy legalább két szereplő fentragadt a dobogón két egymást követő alkalommal. A magas szürke arány pedig nagyban frecsinek köszönhető .

És ha már frecsi.  

Az gondoltam, hogy rajta lehetne legjobban bemutatni azt a szinuszt, amelyet a nemzetközi szereplés többlet terhe generál. Itthon tizenhárom szezonból kettő ezüst, a többi arany, mellette BL, ez a Bayern faktor - úgy a 15. szezonig. Aztán milyen gyönyörűen látszik a váltott görbe. Gondolhatnánk, hogy egyik év nemzetközi és utána hazai, de nem. A BOOM minden évben ott van valamilyen nemzetközi kupában. Nem látszik összefüggés, legfeljebb a többi csapat erősödése.

Ha frecsin kevéssé is látszik, nézzük nagy átlagban mit jelent a fronthatás:

Trenden sokat nincs mit elemezni. Már feljebb lévő grafikonon is látszott, hogy a 14-15. szezonokban a dobogós csapatok névsora tökéletesen megegyezett, ezért nullás a pozíció vesztés.  A másik szélsőség a második szezon ahol több mint tíz helyezést rontottak BL csapataink, de a közelmúltból is látszik egy nyolc helyes példa ( 25. szezon ). Az átlag egyébként 4.1, amit frecsi tizenöt szezonon keresztül tartó egyeduralkodása erősen kozmetikáz.

Ez egy közismert és valós probléma amelyet tovább ronthat, egy komolyabb nemzetközi ambíció ( a közelmúltból dokminikoo ), a gyenge bajnokságban játszó erős nemzetközi ellenfelek, az erősödő hazai felhozatal és nem utolsó sorban vakszerencse...

Hatásoktól mentes többfrontot mindenkinek! 😊