PowerPlay Magazin

A történet jó másfél-két hónappal ezelőtt kezdődött, ha nem régebben... Elkezdtünk beszélgetni... Aztán eszembe jutott, hogy ezt mindenkinek olvasnia kell. Egy nagyon emberi interjú következik...

A GM-mel kapcsolatban lesz valami?

Lovász Laura: Azt írták legyek türelmes, most másik GM kiképzése folyik, aztán az enyém és majd utána lesz feladatom.

És türelmes vagy?

Lovász Laura: ... szófogadó - meg igazából bizonytalan, olyan összegek repkednek, ha véletlenül valami jó játékos piacra kerül - persze nem a drága a kompenzálandó, hanem a gyanúsan egyvalakinek megérő... Meglátjuk mi lesz.

Érzem, ebből cikk lesz! Teljesen más, egy nővel beszélgetni a dolgokról. Folyton nagy labdákat dobnak fel... Sokaknak tetszene ez a "szófogadó".
Ezt meg nem értem... "a gyanúsan egyvalakinek megérő". Tudható, hogy kiről van szó?

Lovász Laura: Nem konkrétan egyvalakire gondoltam, csak tudod sokszor gondolom, hogy a felét se éri a játékos... De ha hárman-négyen licitálgatnak, akkor nekik megéri. Ha egyvalaki kitesz egy játékost, és egyetlen licit van, akkor megnézném, hogyy akár más sportágban nem üzleteltek-e..
...Azért a pasik oly könnyen ugranak

Simán! És szereted őket ugráltatni?

Lovász Laura: Van, akit nem lehet - így aztán jobban is tetszik - bár van, amikor nehéz.

Kihívás? Vagy miért?

Lovász Laura: Hát ez összetett. Mindenben határozott, fel sem merül, hogy bepróbálkozzak az ugráltatással.
Nálatok mi a helyzet, kin van a nadrág?

Most nem én vagyok a téma! Majd egyszer erről is... Na de mesélj magadról valamit! Milyen vagy a való életben? Mik a fontos dolgok számodra?

Lovász Laura: Amilyen egyszerűnek tűnik ez a kérdés, olyan nehéz. Van néhány barát, fontosak. Vannak ugye a háziállatok rokonok, párom, apu, anyu... És voltak korábban karriervágyak, de azoknak ebben az országban éhenhalás lett volna a vége.
Kézilabdáztam - de átküldtek a fiúkhoz, pedig 55 kiló lehettem - na jó, állítólag azért, mert fontos volt, hogy a fiúcsapat ne legyen létszámhiányos. 

Na igen. Egyszerre több kérdés is felmerül bennem... Kíváncsivá tettél... Milyen karriervágyak? És a fiúcsapatban milyen pozíciót szántak neked? Egyébként Te meg olyan nadrághordónak tűnsz eddig... Amolyan szófogadó nadrághordó... Igaz ez?

Lovász Laura: Csak az osztálymeccseken játszottam fiúk között. És persze szélsőt. Beállóban nem jártam volna jól... meg ők se. Bölcsész vágyaim voltak, de elmúlt már. Csak csókosoknak van hely bármiben, amiért fizetnek is - és a szüleim tudták ezt.

És most mivel foglalkozol? Egyébként milyen típusú ember vagy? Olyan aki szeret beszélni magáról, vagy aki inkább mások mondandóját hallgatja szívesen?

Lovász Laura: Lektorálok - ilyen-olyan irodalmi vagy szakmai írásokat-fordításokat. Kevés a meló, így váltani fogok. Meg már régóta érezhető volt a sundabunda a könyvkiadó szakmában, csak meló jött, pénz meg nem. Így aztán volt, hogy kerek-perec nem küldtem át a lektorált munkát, amíg a fizetést nem küldték át. Aztán persze én lettem az utolsó, aki melót kapott. Mondjuk a többieknek így 1-2 millióval tartoznak, nekem meg százezrekkel. Szóval ezért van időm mostanában - de szerintem csak a nyárig.
Egyébként kb. ennyi a max, amit szívesen elmesélek, ezt is csak a tanulság okán.
Befelé forduló vagyok általában.

A nadrághordót még mindig nem nevezted meg! Na de azt mondod, hogy befelé forduló vagy. Ez azt is jelenti, hogy intenzív belső életet élsz? Ha gondjaid adódnak, azt akkor szereted magadban tisztázni?

Lovász Laura: Nem én hordom, ez a tény. Az intenzív belső élet nálam a tizes-huszas évek jellemzője volt. Most akkor jelenik meg, ha van valamilyen nagy változás az életben. Ha lesz nyártól más, valódi kihívást jelentő munka, akkor biztosan lesznek új kapcsolatok is, és akkor felerősödik majd. De olyasmire gondoltam, hogy kevésbé bízok már az emberekben, több barátság ráment arra, hogy azt gondoltam a másik emberről, hogy értékrendben hasonló hozzám, pedig egyáltalán nem. Csak ügyesen viselnek álarcot. Így aztán gyakran valóban jobb, ha egyedül vagy a szűk családi körben vitatom meg az élet dolgait.

Na itt elkezdtünk frecsivel vadászni Laurára. A keresőbe bebodtuk a nevét, és próbáltuk kitalálni ki is ő.

Van facebookod? Dobj át léci egy linket!

Lovász Laura: Átdobnék, de nincs - és nem is tervezem.

Nekem sincs. És valamilyen képet tudsz küldeni?

Lovász Laura: Előszedek egyet - aztán laptop

És akkor várakoztam/várakoztunk, hogy végre küldjön valamit Laura... Persze nem küldött, de nem hagytam magam lerázni...

Valamiről elfeledkeztél...

Lovász Laura: Csak épp elfelejtettem, hogy a tavaly nyári villámkárunk miatt szinte semmilyen normális kép nincs digitálisan... (na persze - szerk. )

Figyusz! Talán az eddigi legjobb riportomat hoztam össze veled, meg akarom jelentetni. Nagyon emberi lett. És ehhez a cikkhez, jó lenne képet betenni hozzá. Szóval, keríts elő párat, és küld el nekem!
Nehogymá' egy szerkesztő kolléga szabotálja a megjelenő cikket!

Lovász Laura: Kizárólag a javítás alatt álló gépen lehetnek jó képek. De megoldottam, mert állítólag átküldik.

Akkor tovább várakozom... Még azért beszélgethetünk... Pár hete nekiálltam, és két sportban megnéztem az össze ligát, lányok után kutatva. 17-en vagytok. Bevallom, terveim vannak ezzel és szándékomban áll őket is kifaggatni. Remélhetőleg ők is ilyen jó riportalanyok lesznek majd, mint Te.
Na szóval, kíváncsi lennék, hogy hogyan éli meg egy leányzó ezt a fiús játékot. Mi az ami megfogott, és mi az ami itt tart. Tartasz-e kapcsolatot "sorstársaiddal"? Vagy inkább fiúk "ostromolnak"? Ki/kik azok a menedzserek, akikkel jóban vagy?

Lovász Laura: Jól elmaradtam a válasszal. Balesetünk volt, kocsi után rohangáltunk, telefonálgattam, satöbbi - igazából rosszkedvem is volt eléggé.

Szóval a válaszok: Dacos vagyok és amikor egyik rokonom annak idején jött a szokásos dumával, hogy a nők rosszabbul vezetnek, stb, akkor regisztráltam a játékba, amin ő is játszott. Néha gondolkodom rajta miért vagyok az oldalon, de igazából arra nem tudnék választ adni, hogy miért ne? Sok minden nem tetszik, így van is 2 olyan sport, amivel keveset vagyis szinte semmit se foglalkozok és azt hiszem egyáltalán nem is értek hozzájuk - a taktikai részéhez. Aztán van ugye a kézi, ami majdnem kimúlt - azt szerettem volna sikeresebben játszani, de akik elléptek a mezőnytől behozhatatlan előnyre tettek szert. Így a kosár az igazi számomra, itt sok minden jól működik. Amikor kikapok - az sem véletlenül van a legtöbb esetben.
A menedzsertársak? Frecsi a menő, Macilaci a nagyon kedves, és szinte a fél első osztályt (kosár) felsorolhatnám, meg Bruce-t és Pittikét, meg még vagy tíz srácot. Annak örülök, hogy legalább 5 olyan menedzser van, aki már szinte befejezte volna, de aztán maradt, mert rábeszéltem - és játszik tovább csak más elánnal és más elvárásokkal.
Lányokat alig ismerek, de pl. az amerikai kosárválogatottat is nő vezeti... Igazából azért a helyzet az, hogy online vagyok sokszor, de általában dolgozok és másik 4-5 oldal is megy (nem játékok).
Szóval sokat is vagyok meg keveset is. A fórumokat olvasom - az emberek reakcióit érdeklődve figyelem - korábban lehetett volna komolyabb tanulmányokat is kreálni, de mostanság kevesebb az élet - és jön a nyár is.

El. Már úgy volt, írok Ferinek, hogy mit érdemel az a kollegina, aki szabotálja a cikket.

Lovász Laura: Hát lehet, hogy jobb lelkiállapotban viccesebb dolgokat írtam volna, de arra most hiába várok - úgy tűnik. De remélem húsvétra már minden rendben lesz.

A lényeg, hogy ti jól vagytok... A biztosítója fizet legalább?

Lovász Laura: Az rendben lesz. Volt már korábban kisebb léptékben ilyesmi, de az nem hagyott nyomot. Most viszont tényleg más autóban ülni. Tudod olyan "nem szívesen".

Ja, küldtem képet is - de nem ér kinevetni - viszont itthon apjuk' azt mondta csak olyat küldhetek, ami nem igazolványkép. Hát ez nem az - Anyu nem ismerne fel rajta csak a második perc közepén. Rajtam van egy kiló smink. Találtam egy kicsit régebbi - 2 éves képet, ami elég vicces, de vállalható. Halloween buli volt - és boszorkány voltam. Más nincs, és erre se tudom, hogy vettél rá, hogy elküldjem.

Simán. Kéne még minimum egy kép Te boszi! A cikk jobban nézne ki, szinesebb lenne.

Lovász Laura: Nem biztatlak - fogalmam sincs honnan kerítsek hirtelen. A gépen volt vagy ezer, de szerintem sose lesz kész. Azért majd rákérdezek.

Ennek a fejezetnek a címe az lehetne, hogy Laura kéretteti magát...

Újabb 1 hét után...Feri cseszegteti a szerkesztőket...

Lenne nekem is még egy cikk, csak a szerkesztőkollegina szabotálja.

Lovász Laura: De miért? Még fotót is küldtem (igaz csak egyet).

Keríts már még párat! Egy jó cikkhez több jó kép illik... Na meg amit küldtél nem az igazi. Nem az illetővel van baj, hanem a képminőséggel.

Lovász Laura: Gondolom, nem jó a felbontás, webcamtoy alkalmazásos volt. De azóta sincs gépem - most már kellene venni inkább újat (csak épp ugye autóra megy el) - és most 3 napig még laptop se lesz, csak tablet. De majd csinálok akkor (milyen egy rámenős alak vagy!

Az lenne a legjobb, ha csinálnál magadról egy párat. Mindenfajta jöhet. Pároddal is akár... De túlöltözni sem kell.

Lovász Laura: Hová keveredtem!

Telnek a napok...

... a képeket küldhetnéd...

Lovász Laura: A felbontás jobb lesz, de az alany meg öregebb...

Mondjuk azt, hogy tapasztalt.

Lovász Laura: A marketing az tényleg fontos.

(A kedves olvasó hiába is várja, nem küldött többet Laura... Volt olyan időszak, amikor mégcsak nem is válaszolt...)

Mi a helyzet veled?

Lovász Laura: Nekiálltunk rendbe tenni a kertet és másnapra olyan derék-fájdalmaim lettek, hogy azt elképzelni se tudtam korábban. Jövő hétre van időpontom orvoshoz. Fekszek az ágyban és őszintén mondom nincs erőm leülni az asztali géphez. 5 perc után jajgatok. Eddig csak nevettem, ha valaki azt mondta isiásza vagy lumbágója van... Lassan 10 nap a pokol tornácán.

Jobbulást!

Hát, csak az utolsó 3 hét Re van eü ok, a többi max a depresszió. Meg a 3 válogatott. Kell majd kéziben valaki az U19-nél helyettem jövőre.

Milyen depresszió? Talán a zenekar?

Lovász Laura: Az nem a kompresszió?

Azt nem ismerem. De mit mondott a doki? Mitől van ez a fájdalom? Ettől vagy depressziós?

Lovász Laura: A depi azért van, mert semmi nem sikerül(t). Vagyis annak ellenére így érzem, hogy ez így nem igaz.. de voltak komoly kudarcok - egzisztencia, emberi kapcsolatok, stb.. remélem ha máshogy állok a dolgokhoz, akkor javul a dolog.
Se így se úgy nem látott orvos - dilidokihoz talán nem kell mennem, a hátfájás pedig az életmód - a rengeteg gépezés miatt lett, a lektorálás is gépen, napi 6-8-10 óra, a ppm is - minden egy anatómiailag alkalmatlan széken ment, kb. 2 éven át.
Járok kezelésre és nagyon szépen halad a dolog.

Remélhetőleg, most már jobban vagy Laura! Hát több kép nincs, viszont van játékmesterünk. Gratulálok Laura a kinevezésedhez!

Köszönöm, hogy megtiszteltél bizalmaddal!