PowerPlay Magazin

Nemrégiben ért véget a jégkorong világbajnokság, ahol csapataink igen szépen szerepeltek (talán csak az U20-as csapatunknál volt hiányérzetünk, de szegények rettentő pechesek voltak). Mindhárom korosztályos csapatunk derekasan helyt állt, bejutott a középszakaszba. A felnőtt csapat végül 4. lett, az U18-as csapatunk pedig bronzérmet szerzett. Volt már rosszabb is, így megbecsülendő ez a teljesítmény, főleg ha a hazai állapotokat nézzük. De ezt majd egy későbbi cikkben részletezem...

Véget ért egy VB, s kezdődött egy új, méghozzá az IRL-ben. Sokan vártuk, sokan néztük. Igaz, a magyar csapat végül kiesett a Div. 1/A osztályába, de abszolút nem vallottunk szégyent. Sőt, 1939 óta újra meccset nyertünk, 5-2-re legyőzve a fehérorosz válogatottat. És nemcsak a magyar csapat hősies helytállása tűnt fel a jégkorongot szeretők közösségének, a magyar szurkolók is kitettek magukért. A fórumon már részleteztük ezt, de azok számára, akik nem értesültek róla, hagy ajánljak két olvasnivalót!

http://www.fehervarav19.hu/a-nap-amikor-megszolalt-a-zene-is

http://www.jegkorongblog.hu/2016/05/18/magyarorszag-a-vb-legszenvedelyesebb-csapata/#post-170952

Itt, nálunk is volt aki részt vehetett ezen a hihetetlen sporttörténeti eseményen. mikelaury írta nekem pár napja, hogy most esett haza Szentpétervárról. Megkértem, hogy írjon nekünk egy kis szösszenetet az élményeiről.

Érdemes elolvasni.

mikelaury beszámolója:

Kicsit megfáztam a nagy szurkolásba és sör vedelésbe, de itt egy kis összefoglaló.

Hangulatjelentés:

Facebook profilom, itt találsz rengeteg képet, videot az egész 10 nap eseményeiről.
https://www.facebook.com/mihaly.laurinyecz.7

Ha nem látnád, akkor jelölj be ismerősnek!

Szóval a kis történetem...

Én a kisebb szurkolói maghoz tartoztam, biztosan olvastál illetve láttál tévében egy vezérszurkolót, akit Bárd-nak hívnak. Én velük voltam (nekem ez volt az első külföldi hoki vb-s kiruccanásom velük.)

Az az 1000-1500 emberke már minden riugmsut, dalt tudott kívülről, amiket ti is hallottatok, kivéve egyet az "Érik a szőlőt..".
Ezt mi találtuk ki és nagyon bevállt. Amikor a srácok kijöttek a faluba, akkor is előadtuk velük együtt, nagyon nagyot ütött szerintem.

Hihetetlen hangulatot sikerült csinálnunk. A belorusz meccsen pl. 10-15 belorusz a mi szektorunkba jött és próbálkoztak szurkolni, de hamar rájöttek, hogy ott nem fognak labdába rúgni és el is mentek máshová. Nem is volt ellenfelünk, esetleg a finnek, őket lehetett még hallani más meccseken. Mondjuk nekik nem volt messze a vb, így sokan is voltak. Az egyik kis kocsmában még meccs után velük is ittunk.

Egyetlen egy negatív élményem sem volt egész végig, csak pozitívumokat tudok mondani. Szurkolói összezörrenések nem voltak, de még nézetkülönbégek sem. Olyanok voltunk, mint egy nagy család, akik a világ minden részéről összejöttek egy nagy családi fesztiválra. Azt kell mondjam, ezt minden hokit szerető emberkének ki kell egyszer próbálnia. Az élmény megfizethetetlen. Főleg, amikor lépten nyomon meg akarnak állítani, hogy csináljanak velünk egy közös képet. Rengeteg ilyen volt. Mondjuk sokat segített a piros/fehér/zöld színű szalmakalap, erről lehetett minket megismerni. Nagyon jó érzés volt, amikor a városban barangolva a legtöbb ember mosolyogva, integetve fogadott minket.

A szurkolói faluban a szinpadon szünetben és meccsek között általában koncertek mentek, de néha mi szurkolók is szerepet kaptunk egy-egy szurkolói dal erejéig. Ott sem akadt ellenfelünk. Egy alkalommal a szlovákok próbálkoztak, de szegényeknek csak egy nótájuk van, az sem üt, így nem jártak szerencsével.

A játékra rátérve nehezen vettük fel a ritmust, így Szlovákia, Kanada és Franciaország ellen még lassúak voltunk, de később már a finnek ellen hihetetlen jól ment a játék. Az utolsó két meccs meg szerintem óriási volt, még ha a német meccs nem is jött össze a végén. Összességében ismét közelebb jutottunk és látszik, hogy jó irányba halad a magyar jégkorong. A cél az, hogy minél több tehetséges fiatalt tudjunk beépíteni a csapatba, mint a Galló (Az egyik meccset az ő apukájával néztem végig. ), vagy Sebők. És akkor az import kanadai játékosokat idővel el tudjuk felejteni, mert lassan már nem jelentenek erősítést.

Titkon a végére reménykedtünk a bentmaradásban, de így utólag semmilyen hiányérzetünk nincs, mivel mindent megtettünk egy olyan tornán, ahol csak erősebb csapatok játszottak.

Talán a legjobb élményem a belorusz meccsen volt, amikor szerintem teljesen együtt éltünk a csapattal. Az utolsó gólt szinte mi húztuk be a kapuba, óriási élmény volt. Csak azért a pillanatért érdemes volt kimenni.

Üdv.:
Mikelaury

Köszönjük Mikelaurynak, hogy megosztotta velünk élményeit!

Hát igen, a franciák nem lettek szimpatikusabbak az utolsó mérkőzésükön, de nem baj. Hiszem azt, hogy igenis képes lesz ez a csapat önerőből is bennmaradni az elit mezőnyében. Szerintem, most nincs olyan egy kicsit is hozzáértő ember, aki ne hinné, hogy 2 év múlva újra az elitben leszünk. Megnyerjük a Div. 1/A-t és visszajutunk. Addig is egyre több tehetséget kell a csapatba építeni, és remélhetőleg Chernomaz kapitányunk is kitart mellettünk, aki szerintem új, eddig nem tapasztalt impulzosokat hozott a válogatotthoz. Na meg a VB-n pár tehetségünk felkeltette nagy nemzetek klubcsapatainak is a figyelmét. Vay Ádám fantasztikus védései a finnek ellen NHL-es csapatok megfigyelőit is meglepte. Szerződtette is a Minnesota Wild. Remélhetőleg neki sikerül, ami Szuper Leventének nem adatott meg! Sok sikert Ádám! És akkor hallani KHL-es érdeklődésról is...

Mit is mondhatnék itt a végén?! Szép volt, jó volt, és újra jó lesz!

Szép napot Mindenkinek!