Szurkerségem története III. - csak a csőd biztos
Az alapkoncepció nem különbözik az első cikkétől ( https://ppm.powerplaymanager.com/hu/pp-magazin-cikk.html?data=hu-17781-article-szurkersegem-tortenete-lancinterju ), most Szabaja szurker történeteit olvashatjátok:
Nekem 3 kedvenc csapatom van 1 - Debrecen ott születtem, ott éltem 20 évig, 2 - Fortuna Düsseldorf, 3 - Nottingham Forest.
Első igazi TV-s fociélményem a 80-as EB volt. (amit én sokáig VB-nek hittem ), amikor is nagybátyáméknál voltam és ők a németeknek szurkoltak. Innentől kezdve én is német szurkoló lettem. A 80-as 90-es években a Düsseldorf (szintén D betűs mint a Debrecen ), hasonlóan a Debrecenhez, küzdött az élvonalban maradással. A korosztályom még talán emlékszik ebben az időszakban futott a valamelyik német tv-n a Ran című szombaton és vasárnap is jelentkező német bajnoki összefoglaló, itt kiderült, hogy a Fortuna is piros-fehér, valamint a Lokihoz hasonlóan az összefoglalóban 3 ellenfél helyzetre jutott 1 düsseldorfi . Küzdöttek hajtottak, és amikor pontot szereztek az igazán ünnep volt!
Később a Düsseldorfra is ráköszöntött a sötét időszak visszaestek a 4. vonalba, csőd (csődök). A megmentőjük a Toten Hosen punkegyüttes (egyik kedvenc) volt, az Ő nevük szerepelt reklámként a mezükön, rockbanda szponzorként ez nem túl gyakori. Az utóbbi években visszakapaszkodtak a bundás 1-2 liftezői közé a szokott helyükre.
A Nottingham-et (szintén piros-fehér) akkor kedveltem meg igazán, amikor valamelyik évben 2000 körül, levontak tőlük egy valag pontot, gazdálkodási bénázások miatt Elég szépen küzdöttek is a bennmaradásért ekkor. A pontokat visszakapták, ha jól emlékszem, de végül kipukkadtak és vagy abban az évben vagy 1 év múlva kiestek. Szintén csőd 3. osztály, mostanság a 2-ban szerencsétlenkednek.
Abban az időszakban elgondolkodtam, hogy lehet bérszurkolást kéne vállalnom valamely utált csapatnak, hiszen amelyiknek szurkolok, az tönkremegy.
Nősülés miatt Veszprémbe költöztem, sokáig O-szektoros (veszprémi B közép) voltam a kézicsapatnál, de még - szerencsére - nincs csőd
Szabaja történetét olvasva rengeteg nosztalgikus gondolat tört rám. Ebből a korosztályból melyik focirajongó ne ismerné a Ran című műsort? Gyakorlatilag így jutottunk először Topligás meccsekhez. Aztán itt a Die Toten Hosen. Aki a Zehn kleine jagermaister klippet nem látta, annak kötelező tartalom. Ritka beteg, mindazonáltal fülbemászó dallam
Ezúton köszönöm Szabajának, hogy megosztotta velünk történeteit és külön azt is, hogy nem a piros/gránátvörös-kék a kedvenc színkombója. És bár tudom nem piros-fehér, mindazonáltal figyelmedbe ajánlanék egy bizonyos Real Madrid nevű csapatot! Továbbra is bíztatok mindenkit szurker történetének megosztására. Legközelebb nyugdijas kolléga következik!
Szép napot Nektek!
Partager sur Facebook Partager sur Twitter Partager sur MySpace