PowerPlay περιοδικό

Lassan félidejéhez érkezett a foci hatodik szezonja, így éppen ideje volt, hogy megszólaltassuk az élvonalba frissen feljutott újoncokat, hogy mégis mi a fenét keresnek itt, vannak-e világmegváltó terveik, vagy majd szép lassan visszaszambáznak a másodosztályba, ahogy jól nevelt újoncokhoz illik.

nyugdijas a Nyüzügék menedzsere, a II.4 liga bajnoka

PPM: Béla, a helperek közül te értél fel legkésőbb az élvonalba. Mi tartott ilyen sokáig?

nyugdijas: Azért tartott ilyen sokáig, mert túl sokat foglalkozom az újonnan belépőkkel, és kevesebbet a csapatommal. :) :) Lehet, hogy Ti fordítva csináltátok?:D :D

PPM: A csapatodban 3 válogatott játékos is található, de valahogy mégsem fog el a jeges rémület, ha ránézek a csapaterősségedre. Mi a sikered titka, hogy kis csapatod nem egy nagy durranás, mégis alig lehet agyonverni?

nyugdijas: Igaz, hogy van 3 válogatottam, ám a moldávot csak azért vettem meg, hogy segítsek Arcsinak, és Norbának, az akkori Moldáv válogatott vezetőinek. Mostanra már egész tűrhetően rendbe hoztam. Ezen kívül, csak 1 játékost vásároltam. A többi saját nevelés.

Ebből már ki is lehet találni, hogy viszonylag magas tapasztalattal, és összhanggal rendelkeznek a játékosaim. Az első szezon óta úgy játszatom a játékosaimat, hogy legyen minden posztra megfelelő cserejátékosom, kiállítás, vagy sérülés esetére. Nem is volt gondom eddig, ha cserére kényszerültem! Lehet, hogy nincs igazam, ám úgy gondolom, hogy a tapasztalat számít a játékban. Na meg Iván is fogta a csapatom kezét.(Lábát) :) :) Bizonyára itt kárpótol a hoki csapatom szezonokon keresztüli szívatása miatt.:) :)

PPM: Első élvonalbeli szezonodnak milyen célkitűzéssel vágtál neki, és mennyi valósult eddig meg a tervekből?

nyugdijas: Reálisan nézve a feljutáskor már az volt a tervem, hogy a 2. vonal felett legyek a bajnokság befejeztével. Remélem, ez sikerülni fog.

metallaca a Tromso I.L. menedzsere, a II.1 liga ezüstérmese

PPM: A II.1 liga ezüstérmeseként egy olyan osztályozón jutottál fel az élvonalba, ahol az egyik legerősebb magyar csapatot, az osztályozón már meglehetősen motiválatlan R-Barcát sikerült legyőznöd. Örültél a feljutásnak, vagy szerettél volna inkább még maradni és erősödni egy kicsit a másodosztályban?

metallaca: Egyértelműen a feljutás volt a csapatom célja. A második hely megszerzése is már a "csoda" kategóriába sorolható volt, az osztályozón végképp nem számítottam sikerre (be se léptem egy hétig igazából, csak előre belőttem a taktikát és a sorsra bíztam, mert nem értem rá... :D ). De hasonlóan a jégkorongos csapatomhoz,itt is feladta az ellenfelem a csatát. Az előbb említettek tapasztalataiból, és az eddigi szereplés alapján nem számítok hosszú életű szereplésre az első osztályban, de mindenképp hasznosnak tartom, hogy a legjobbak között is kipróbálhatja a csapatom magát.5 szezon alatt 3 osztályt ugrani...erre minden manager büszke lenne szerintem.

PPM: 20 forduló alatt mindössze 14 gólt szereztél az I.1-ben, úgy tűnik, mintha a támadóid nem nagyon bírnák a gyűrődést az élvonalban. Nyugodtan nevezhetjük minősíthetetlennek csatárjaid produkcióját. Mi áll a gyenge teljesítmény hátterében?

metallaca: Jó meglátás a gólhiány. Talán a konzervatívabb taktikának is köszönhető mindez (vagy a szerencsének?), hiszen a vereségek benne vannak a jobb csapatoktól, nincs több vereségem a többi csapathoz képest az alsóbb régióban, viszont a döntetlenek nem csapnak át győzelmekbe és emiatt tartok ott ahol. Nem kérdés, hogy csatárposzton a többi élvonalbeli csapathoz képest lemaradásom van. Sajnos a 3 alapemberem kiöregedőben van, az ifjú tehetségek pedig csak egy szezon múlva válthatják az öregeket. Ezzel részben a 3. kérdésre is rátérhetünk...

PPM: Számomra nagyon szimpatikus módon csak sajátnevelésű játékosok vannak a keretedben, ez nagyon bátor megközelítés, ugyanakkor a külföldi munkavállalók mellőzése kétélű fegyver, hiszen örökké az akadémia sem dobálja tehetségeket. Tervezel a későbbiekben légiósokat igazolni?

metallaca: Rengeteg ifit dobott az utóbbi szezonokban a gép, akikkel gazdálkodhatok, ezért nem kellett eddig a piacon körülnéznem. A gyengébbek eladásával nem panaszkodhatok, jól kerestem. Hasonló taktikán vagyok a jégkoronggal, de ilyen összegeket nem tapasztaltam ott, pedig jónak mondható játékosokat szoktam feltenni. Jó játékosok leigazolásához idő kell, annyira eddig nem merültem bele a játékba, hogy megfelelő embert találjak. De az összeg gyűlik rá, hogy költekezhessek, a fontos fejlesztéseken túl vagyok, úgy gondolom.

Majd az idő eldönt mindent. A top 60-ban benn maradni (1-2.o. közepe) örömteli lenne a jövőben is és hasonló kérdésekre is bármikor válaszolnék. Nagyobb visszaesés nyilván a játékidő csökkenését vonná magával, de a kitartás mindig megmarad, mint a névadó csapatnál! :)

Josh34, a Nerazzurri menedzsere,  a II.2 liga ezüstérmese

PPM: Ismét az élvonalban köszönthetjük szövetségi kapitányunk félelmetes csapatát, miután gigászi küzdelemben lenyomta az osztályozón a Büdös Bölényeket. Milyen érzés újra legjobbak között lenni, mennyire változott meg legutóbbi ittléted óta az élvonal?

Josh34: Jó érzés újra itt lenni, bár bevallom őszintén még nem akartam feljutni. Egyrészt azért, mert büszkeségből megfogadtam, végre bajnokként jutok feljebb, nem osztályozón, mert eddig minden feljutásom egy utolsó pillanatban jött második hellyel jött, ráadásul eddig a rosszabb gólkülönbség miatt estem vissza egy helyet az utolsó forduló után. Másrészt ebben a szezonban szerettem volna beépíteni legalább 2-3 ifit, viszont NB1-ben kevés tapasztalat és összhang nagy hendikep. Arról nem is beszélve, hogy az előző szezonom is így indult, hogy fordulókon át nem tudtam nyerni, és a legvégén értem oda az osztályozót jelentő második helyre, amikor már a legjobbjaim táboroztak. De többek közt ferrri tanácsát megfogadva mégis komolyan vettem, B csapatból kihoztam mindent ami benne volt, és végül meglett, bár újabb őszinteségi rohamom részeként el kell ismernem, nem nagyon bíztam benne. De jól jött a jutalom pénz, kicsit fel tudok vele zárkózni, mert nem lett gyengébb az NB1 az előző ittlétemhez képest. Jó látni, hogy akik itt voltak eléggé megerősödtek, ügyesebbek lettek, így még nehezebb összeszedni feljutóként a bent maradáshoz szükséges pontokat, bár egy jól összeérett csapat képes rá. Azt hittem az enyém is beleférhet ebbe a kategóriába a fiatalítás ellenére, sajnos úgy tűnik nem, de jó érzés látni, hogy nem lehetetlen, Tomo-nak pl. nagyon jól megy eddig.

PPM: Átmenetileg állomásozol nálunk vagy hosszútávra rendezkedtél be?

Josh34: Szeretnék sokáig maradni, egyértelműen itt képzelem el a jövőmet, de ez most még nem fog összejönni. Mostanra lett kész a keretem, már ami a kort és a tehetséget illeti. Ha létesítményekben is le tudnám dolgozni a kezdeti kísérletezéseim miatti lemaradásom, ha most ki is esek, a következő visszatérésemmel talán már berendezkedhetek hosszú távra, hiszen a legjobbjaim átlag életkora most 17 év. Ezt érzem igazi erősségnek, a védelmem mellett. A jövő csapatában már a támadó szekcióm is rendben lesz, de egyenlőre csak a védekezésem az ami elegendő az NB1-be. Következő nekifutásra egyértelműen a dobogó lesz a célom, de most már a bent maradást is nagy sikernek élném meg, főleg úgy, hogy első sorban a kupára próbálok koncentrálni.

PPM: Kicsit mintha beragadtál volna a rajtnál, hiszen elég rendesen döcögött a gépezet az elején, de aztán mindenki nagy örömére frecsi ellen feltámadtál, és azóta sorra húzod be a győzelmeket, és öles léptekkel közeledsz a vonal felé. Vehetjük úgy, hogy altattál eddig, és megkezded a felzárkózást?

Josh34: Jó kérdés. :) Annyi biztos, hogy eddig nem altattam, tényleg nem ment. Vagy csak az új "reálisabb motornál" nem működtek azok a dolgok, amiket eddig teszteltünk. A tesztek során megtudtuk, hogy 60% bizonyossággal milyen taktika mi ellen lehet hatásos, ezt 90%-ban el is találtam az ellenfeleim ellen, mégis kikaptam. Eleinte spóroltam az erőnléttel, mert előző szezonban is ennek köszönhetően tudtam elindulni felfelé, elhittem, hogy a csapatom így is bent maradhat. Őszintén szólva kb. 10 forduló után már lemondtam a bent maradásról, erősen igazságtalannak éreztem, hogy mindig egy góllal kaptam ki olyan meccseken, amiket ha nem is biztosan, de nyernem kellett volna. Ezért a 13. forduló után, ameddig 4 döntetlent sikerült elérnem, összeraktam azokat a játékosokat, akikre a jövő csapatát építeném, had gyűjtsék az összhangot és a tapasztalatot. Ezzel egyrészt elkönyveltem a kiesésem, de másrészt következő szezonra kész leszek a csapatépítéssel, és csak az eredményekre kell figyelnem, így ezért most a válogatottra is több figyelmet tudok fordítani.

Frecsi ellen gondoltam azért megmutatom, hogy igenis jó csapatom van, és tudok úgy taktikázni, hogy bárkit legyőzzek. Ez amolyan utolsó, mondhatni kétségbeesett roham volt. Kellett hozzá egy kis szerencse is, de lévén eddig nem volt (ideje volt:) és az eddigi állandó kiállítások is elkerültek, így nyertem. Kíváncsi vagyok meddig tart még a lendület, mert a háromban volt egy keresztes csapat is, de az erőnlét még nagyon jó, edzésben is lassan jók lesznek az ifjoncok, hátha produkálnak egy jó "második félidőt" a szezonban, és bent maradunk. De egyenlőre realistán nézve a 19-20. hely az amit biztos elérek, utána kelleni fog még kis szerencse is, ami eddig messze volt tőlem, de amíg élek remélek... :)