PowerPlay περιοδικό

Az alapkoncepció nem különbözik az első cikkétől ( https://ppm.powerplaymanager.com/hu/pp-magazin-cikk.html?data=hu-17781-article-szurkersegem-tortenete-lancinterju ), most Szabaja szurker történeteit olvashatjátok: 

Nekem 3 kedvenc csapatom van 1 - Debrecen ott születtem, ott éltem 20 évig, 2 - Fortuna Düsseldorf, 3 - Nottingham Forest.
Első igazi TV-s fociélményem a 80-as EB volt. (amit én sokáig VB-nek hittem ), amikor is nagybátyáméknál voltam és ők a németeknek szurkoltak. Innentől kezdve én is német szurkoló lettem. A 80-as 90-es években a Düsseldorf (szintén D betűs mint a Debrecen  ), hasonlóan a Debrecenhez, küzdött az élvonalban maradással. A korosztályom még talán emlékszik ebben az időszakban futott a valamelyik német tv-n a Ran című szombaton és vasárnap is jelentkező német bajnoki összefoglaló, itt kiderült, hogy a Fortuna is piros-fehér, valamint a Lokihoz hasonlóan az összefoglalóban 3 ellenfél helyzetre jutott 1 düsseldorfi . Küzdöttek hajtottak, és amikor pontot szereztek az igazán ünnep volt!
Később a Düsseldorfra is ráköszöntött a sötét időszak visszaestek a 4. vonalba, csőd (csődök). A megmentőjük a Toten Hosen punkegyüttes (egyik kedvenc) volt, az Ő nevük szerepelt reklámként a mezükön, rockbanda szponzorként ez nem túl gyakori. Az utóbbi években visszakapaszkodtak a bundás 1-2 liftezői közé a szokott helyükre.
A Nottingham-et (szintén piros-fehér) akkor kedveltem meg igazán, amikor valamelyik évben 2000 körül, levontak tőlük egy valag pontot, gazdálkodási bénázások miatt Elég szépen küzdöttek is a bennmaradásért ekkor. A pontokat visszakapták, ha jól emlékszem, de végül kipukkadtak és vagy abban az évben vagy 1 év múlva kiestek. Szintén csőd 3. osztály, mostanság a 2-ban szerencsétlenkednek.
Abban az időszakban elgondolkodtam, hogy lehet bérszurkolást kéne vállalnom valamely utált csapatnak, hiszen amelyiknek szurkolok, az tönkremegy. 
Nősülés miatt Veszprémbe költöztem, sokáig O-szektoros (veszprémi B közép) voltam a kézicsapatnál, de még - szerencsére - nincs csőd 

Szabaja történetét olvasva rengeteg nosztalgikus gondolat tört rám. Ebből a korosztályból melyik focirajongó ne ismerné a Ran című műsort? Gyakorlatilag így jutottunk először Topligás meccsekhez. Aztán itt a Die Toten Hosen.  Aki a Zehn kleine jagermaister klippet nem látta, annak kötelező tartalom. Ritka beteg, mindazonáltal fülbemászó dallam  

Ezúton köszönöm Szabajának, hogy megosztotta velünk történeteit és külön azt is, hogy nem a piros/gránátvörös-kék a kedvenc színkombója. És bár tudom nem piros-fehér, mindazonáltal figyelmedbe ajánlanék egy bizonyos Real Madrid nevű csapatot!  Továbbra is bíztatok mindenkit szurker történetének megosztására. Legközelebb nyugdijas kolléga következik!

Szép napot Nektek!