PowerPlay περιοδικό

Az alapkoncepció nem különbözik az első cikkétől ( https://ppm.powerplaymanager.com/hu/pp-magazin-cikk.html?data=hu-17781-article-szurkersegem-tortenete-lancinterju ), most zoltank8 szurker történeteit olvashatjátok:

Nekem Csepel drukkerként indult a karrierem, valószínűleg lakhely szerint választottam annak idején, mert apu MTK drukker volt, nagybátyám FTC. '87-99 között nem sok meccset hagytam ki élőben a hazaiak közül. Aztán ahogy a szakágakat szépen sorjában elnyelte a sötétség, a focit is bekebelezte. Azóta nincs kit szeretni ott. Bár valami utódféleség még ma is van, már csak egy kifakult negatívja annak, ami a Csepel SC idején volt a foci szakosztály.

A 90-es években rengeteg levelezőpartnerem volt külföldi zenekarok rajongói klubjaiból. Az egyik Therapy? rajongó egy Wolverhamptonból származó Wolves fan lány volt. '98-ban elvitt egy meccsre - ez volt az az időszak, mikor a 18 éves Robbie Keane színre lépett...egy garnitúra mezzel/short-tal tértem vissza a kispályás csapatomhoz. Onnantól kezdve csak Wolves mezben játszottunk és Wolves néven minden bajnokságban/kupán, és oda datálódik a Wolverhampton szurkolóságom, illetve a barátaimé is, akikkel együtt öregbítettük a nevet vagy 15-20 éven át. A kolléganő csak Wolfies-nak hívott minket, innen való a PPM-en is a csapataim neve. Szóval '98 óta követem őket, az utóbbi 4-5 évben szinte minden meccset megnéztem a neten, minden cikket elolvasok, interjút megnézek, napi szinten követem a csapat életét. Kicsit már sok is néha a meccsekből, bevallom, de azért még ki nem nagyon marad egy sem. Ha meccs van, megértő családtagjaim (1 nagy + 2 pici) tudják, a fürdetésben nem vehetek részt, válaszaim megkésve érkezhetnek...meg sorolhatnám. Wolves ay we! 

Annyiban mégis változott a koncepció, hogy a láncinterjús agyszüleményem megbukott, de ez nem zavar meg Minket  Legközelebb Szabaja Düsseldorfos kalandjait olvashatjátok és továbbra is bíztatok mindenkit saját történetének megosztására 

Szép napot!