PowerPlay περιοδικό

Nem jó mostanában Vasas szurkolónak lenni. De ha jobban belegondolok 77 óta nem az igazi... Nem tudom ki-mennyire van képben, de jelenleg annyi zsetont pumpálnak ebbe a csapatba, amivel magyar viszonylatban kb. a Fradi-Vidi páros versenyezhet csak. Van itt az elmúlt három évből négy nb1-es vagy nb2-es gólkirály: Balajti, Birtalan, Feczesin, Radó, utóbbi kettő a válogatottságról mondott le az nb2-vel. Ezen kívül holmi névtelen Vernes, Pekár, Jova nevű gyerekek, meg néhány u21-es válogatott ( Tóth Bence, Hinora, Hidi M, Kleisz Márk). És ez a csapat hét karika után 11. a Másodligában!
Elgondolkodtam, hogy jutottam én ide? Egy törzsgyökeres ferencvárosi család rendes Fradi szurkolójából, hogy lettem én piros-kék vérű és miért megyek minden héten önszántamból pofonért? De jól emlékszem, hogy általános iskolásként a Vasas szurkoló barátaimmal mentem buliból a Fáy utcába. Eltelt néhány év - konkrétan 1994-et írtunk - és nem tudom mi történt, de azon kaptam magam, hogy az aktuális Vasas-Fradi meccsen már a hazaiak sikeréért szorítok.
Nem szokásos, de nem is cifra sztori. Viszont elkezdte mozgatni a fantáziámat, hogy lesz valakiből Villa vagy éppen Southampton fan. Ez ihletett egy interjúsorozatot, ahol mindenki elmesélheti bármelyik sportklubhoz fűződő - az enyémnél biztos jobb   - történetét.

Ezért is kértem meg Tónit, hogy meséljen „Villaságáról", majd jelöljön meg egy Kollégát, akinek szívesen olvasná hasonló történetét.

És akkor Tóni (arkrektor) története:

Villa? Hülyén hangzik, de már nem tudom...  Arra emlékszem, hogy miért szerettem anno 10-11 évesen az Újpestet... Az Aberdeennel játszottak (1984-ben) az akkor KEK-ben az elődöntőbe jutásért. Itthon 2-0. Az idegenbeli meccset a rádióban hallgattam, sajna hosszabbításban elbukott a csapat. Olyanok játszottak ott, mint Szendrei, Kardos, Fekete vagy Törőcsik! Gyűröttebb fejűek biztosan emlékeznek rá, hogy mekkora játékosok voltak ők. Jó 16-18 éves koromig szorítottam még nekik, de folyamatosan jöttek a gyalázatok. Mindig azt gondoltam, hogy ennél lejjebb már nincs, de mindig sikerült erre rácáfolniuk.  Most legszívesebben beszántanám a Megyeri utat, és kukoricával vetném be, mert abban is több az öröm, mint amit a belga szarházi tulaj vezetésével csinálnak... 
Szóval régóta nincs magyar kedvenc, de azért a nemzetközi kupákban lévőknek szorítok, bárki legyen is ott, mert hátha... 
Aston Villa, Barca maradt meg. A Villa a BL elődjét (BEK) is megnyerte a a 80-as évek elején. Akkoriban még nem voltak meccsközvetítések az átkosban, asszem csak szimplán megtetszett a nevük.  A Barca más történet. Asszem Cruyff korszakkal kezdődött, akkor nyertek először BEK-et, azzal a Koeman-nal, akit most edzőnek akarnak, és az ő szabadrúgás góljával nyertek... Az első igazi kedvenc Rivaldo volt a ballábas zseni. És sorolhatnám a sikereket, de Messi az nem evilági... Bármit is mondanak most rá. Ő már annyit tett le az asztalra, ha 90 percet elsétálgat a gyepen, akkor is ő a legnagyobb. 

És a lánc frecsivel folytatódik:

Nem tudom ki mennyi idősen ébred öntudatára, de én olyan 6-7 éves koromra teszem ezt az időpontot, már ami a sportot illeti...Ekkor 2 év versenyszerű torna jött az életembe. Ezután kezdtem el focizni egyesületekben és kezdtem szúrkolni is...
Első mérkőzés amit végignéztem eldöntötte hovatartozásom a hazai élvonalban...

Ferencváros - Újpest 7:1 - 1979. 09. 22.
Innentől kezdve a zöld-fehérekért szorítok és rengeteg élményem volt a meccseken és a rádió előtt ülve, amint hallgattam a körkapcsolást bajnoki labdarúgó mérkőzésekről...Édesapámmal szinte minden kettős rangadón kinn ültünk a Stadionban, pedig ő MTK-VM es volt... Örök hála neki ezért is!  De az igazi szerelem a Southampton FC és ennek a története kicsit sem szokványos....

Tehát Southampton...Javában szurkoltam a Fradinak és fociztam az MTK-ban...1981 -et írtunk, amikor is kezembe került Tandori Dezső fantasztikus könyve a Nagy gombfocikönyv. A történet röviden annyi, h lejátszik egy angol 1. osztályú bajnokságot gombfocikkal, persze ennél sokkal mélyebb és érzelmekkel teli...
Innentől kezdve elkezdtem gyűjteni a gombfocikat és ami a lényeg beleszerettem az angol fociba... 300 db gombfocim volt és szerettem minden angol klubot...
Ekkor vagyis 11 évesen eljött az idő, h kedvencet válasszak... Érdekes döntést hoztam: sok lejátszott gombfoci bajnokság után azt találtam ki, h a bajnokságot megnyerő csapat lesz az én kedvencem...De ki akartam zárni a részrehajlásom, ezért fogtam 2 db dobokockát és 1. nek az első csapatnak dobtam, utána a másiknak ...A gombfocikból pedig random kihúztam a gólszerzőket a lefelé fektetett játékosokból... Ekkorra már pár perc alatt tudtam sorsolást készíteni a 42 fordulóra... Ez a bajnokság kb. 2 hétig tartott és csakis a véletlen szerencse döntött.. Márcsak 3 forduló volt hátra és a matek szerint csak az Arsenal-West Ham United- Southampton hármas volt versenyben a bajnoki címért... Picit ugyan szúrkoltam, h az Ágyusok legyenek a befutók, de a SZENTEK nyertek és azóta más csapat nem létezik számomra az angol ligában... "When the saints go marching in..." )) Hát tömören ennyi volt de azok az izgalmak amik abban a 2 hétben értek felbecsülhetetlen emlékek maradnak!!!  SOUTHAMPTON forever...)

Én azt kaptam amit vártam, szurkolásban nincsenek sablonos hétköznapi történetek.  Remélhetőleg ennek a láncnak köszönhetően majd' mindenki sorra kerül, de ha megszólítás nélkül is szívesen megosztanátok a sajátotokat, küldjétek el nekem priviben vagy kommentek közé írjátok le bátran.

Legyen szép napotok! Hajrá VASAS!