PowerPlay Magazin

Régebb óta érett bennem egy olyan cikk, amely a kapitányok munkájával foglalkozik. A játék ezen része jelentősen eltér a klasszikus menedzseri feladatoktól, aki nem töltött még be ilyen szerepet rengeteg jogos(nak tűnő) kérdéssel szemlélheti az éppen regnáló vezetők döntéseit. Ezért is kiküldtem mind a négy sport 3-3 kapitányának egy levelet, néhány indító témával, megadva a szabadságot, hogy ettől akár el is térjenek:

Kérlek mutasd be a Te szemszögedből az utánpótlás jelenlegi helyzetét!
Mik a csapatod szempontjából az általános hiányposztok?
Mik az elsődleges válogatási szempontjaid?
Milyen válogatottat érintő egyéb problémákra hívnád fel a figyelmet?
Kérlek mutasd be a csapat stratégiáját ( legalábbis azon részét amivel nem rontod a versenyképességedet, de a menedzser Kollégák megértik a válogatott működését )!"

Valahogy úgy képzeltem, hogy a magvas gondolatokat témakörönként összegyúrom egy cikkbe, de Xel ( a felnőtt kézikapitány ) az ilyesfajta terveimet felülírta 😊. Kaptam Tőle egy rendkívül részletes interjút (a címben szereplő mondat kíséretében 😊), amelyet most változtatás nélkül olvashattok, amely akár beharangozóként is szolgálhat a ma kezdődő világbajnokság vonatkozásában. Egy lélegzetre lehet, hogy sok lesz, javaslom többszöri átolvasását:

„A felnőtt kézilabda csapat az egyik legeredményesebb válogatottunk, az utóbbi 10 VB-n 8-szor játszottunk döntőt, és hétszer nyertünk. Hogy mi kell ehhez? Egyrészt nagyon jó játékosok, másrészt egy jól működő, előrenéző szisztéma, aminek eredménye, hogy folyamatosan a legjobbak játszhatnak a VB-ken.
Az általam használt rendszer, a selejtezők, a VB lebonyolítása, a barátságos meccsek lényege, a szemlélet, szerintem elég sokban különbözik a többi sportétól, és magától a kézilabda ifiválogatottakétól is (igaz a focihoz, kosárhoz nem értek, hokiban próbálkoztam eddig csak korábban, úgyhogy lehet nincs akkora difi, csak én gondolom így).
A stratégia lényege, hogy meg kell nyerni a VB-t 😊. Nem vicc. A győztest bőkezűen jutalmazza a rendszer, előnyösebb helyzetből várja a folytatást.

Egyrészt, mivel több mérkőzést játszik a csapat így a megszerezhető összhang is nagyobb lesz a szezon végére (itt fontos megjegyeznem, nálam a VB első meccsén 80% összhanggal játszik a csapat, és csak a döntőre éri el a 100%-ot, így a barimeccseken, selejtezőkön megszerezhető összhangot a jövő generációjának beépítésére lehet fordítani.)
Másrészt a jó helyezés világranglista pontokat ér, ami azért fontos, mert ez alapján sorsolja a gép a kövi szezon ellenfeleit. Minél feljebb vagyunk, annál kisebb az esélye, hogy keményebb csapatokkal kell megküzdeni a különböző csoportmeccseken.
A válogatott keret gyakorlatilag 2 csapatból áll, az egyiket a VB-n szereplő, a mindenkori aktuálisan legjobb játékosok alkotják. A másik a selejtezőkön játszó vegyesfelvágott, itt játszanak a jövő reménységei, akik minimális összhanggal érkeznek, valamint az A csapatból már kiöregedett, de még nagyon combos veteránok. Utóbbiak a B csapat összhangjának emelését biztosítják, hiszen a selejtezőkön is eredménykényszer van. Így fordulhat elő, hogy pl olyan öreg játékosok, mint Catomio, vagy Medgyesi még mindig kerettagok, pedig ők már nem fognak játszani a VBken, de a selejtezőkön az ő összhangjuk húzza felfelé a csapatét, és nem kell egy teljesen újonc brigáddal kiállni.
Egy játékos beépítése a VBre utazó "A" csapatba 2-3 szezont is magába foglal, általában 1-2 játékos beépítésére van lehetőség egy szezonban. Tehát hiába van mondjuk 3 remek szélsőnk és 3 ígéretes fiatal átlövőnk, csak az az 1-2 fér be a csapatba, aki teljesen biztosan kerettag lehet a VB-n 2-3 szezon múlva. Azok akik nem fognak odaérni ennyi idő alatt,( hiába jobbak kicsivel, mint Catomio, vagy Medgyesi),nem játszanak, mert nincs összhangjuk, és felesleges is adni nekik. Előre kell gondolkozni, amikor összerakjuk a keretet, ez nem könnyű, de rengeteg megfigyelés, és adatbányászat áll a csapat mögött, így elég jól sikerül belőni. Az adatbázist az első szezonok óta építjük, jelenleg csaknem 300 db 21 évesnél idősebb játékos pályafutását követem figyelemmel és legalább ennyi kikerült már belőle, mert nem érték el a válogatottságot.
Ami szintén nagy előnyünk szerintem, hogy a külföldi managerek még nem jöttek rá a barimeccsek legideálisabb kihasználására,s mivel nem akarok nekik tippeket adni, maradjunk annyiban, hogy nagyon alacsonyon pörgetni a csapatot teljesen haszontalan, de nagyon jól teszik, hogy ők ezt csinálják. 😊
Annyiból más helyzetben vagyok, mint a többi sport felnőtt kapitánya, hogy ez a "legfiatalabb" sport, hiszen a kosárlabda ugyan később indult, de a szezonok rövidsége miatt előrébb jár. Ez azt jelenti, hogy jelenleg még az első nagy EK-val rendelkező generációs nagy öregek, nagy tapival adják a csapat gerincét, akikből 1-2 veterán pótlását kell szezononként megoldani, amire ez a szisztéma alkalmas. Azt el tudom képzelni, hogy lesznek olyan időszakok amikor lehetnek problémák egy-egy sztár pótlásával (pl a 4 VB kerettag támadó átlövőnk a világ legjobbjai közé tartozik, és egyelőre nem nagyon látom ki fogja őket pótolni, de ez még odébb van szerencsére.)
Aki figyeli a külföldi példákat a lengyeleknél, cseheknél is volt olyan kapitányi elképzelés, hogy lecserélték a nagy öregeket, és a helyükre fiatal titánokat próbáltak behozni. Nem jártak sikerrel. Hogy miért? Véleményem szerint a tapasztalatnak óriási szerepe van a teljesítményben. A mai veteránjaink bőven 120-130 vagy még extrémebb tapival rendelkeznek, míg a fiatalabb generáció 60-80 körüli értéknél jár. Tapasztalatom szerint két játékos összehasonlításánál a tapi különbségét kettővel nyugodtan megszorozhatjuk, és ezt az összeget hozzáadhatjuk a nagyobb tapival rendelkező játékos összértékéhez.

Ami tehát fontos, az mindenképpen a megfelelő mértékű edzettség, + a tapasztalat. Félreedzett, lyukas skilles játékossal nem kísérletezem (Pl a jelenlegi legnagyobb összértékű támadó beállónk Abaházi (https://handball.powerplaymanager.com/hu/jatekosprofil.html?data=2762030-laszlo-abahazi), de mivel az átadás skillje 12-13% körül van, így sosem lesz válogatott). Az ideális edzésarányokról rengeteg sajtóközleményt lehet olvasni korábbi és jelenlegi kapitányoktól, aki azt követi az nagyjából jó úton jár.
A PRO csomag nálam nem előny, nyilván megkönnyíti a dolgom, de úgy gondolom minden kommunikáció kérdése, több olyan válogatott játékost nevelő managerrel is kapcsolatban vagyok, akik nem PROsok, megfogadják a tanácsaimat, kéréseimet, időnként ránézek ezekre a játékosokra, és ha valami kezd félremenni, szólok nekik, különösebb probléma ezzel nincs, ha vita van köztünk az ideális arányokról, akkor általában sikerül kompromisszumra jutni. Ha valaki makacs és önfejű, az meg úgyis félreedzi a játékosát ha van PROja, ha nincs. Jó példa erre Bodó a jelenlegi keretben, akinek a managere fűt fát ígért , de mivel semmit sem váltott be, páros lábbal rúgom ki a srácot amint lehet. Ha valamelyik játékost úgy érzem odaérhet, akkor már 1-2 szezonnal előtte felveszem a kapcsolatot a managerrel 4/6,3/6-nál még lehet korrigálni az arányosságot, lehet egyeztetni az edzéstervekről, aztán ha megfogadja a tanácsot, akkor jöhet, ha nem, keresek mást.
Amiben én más utat választottam, mint az általános vélekedés, az a keret létszáma. Mindig feltöltöm a keretet, nem hagyok helyet mentegetésre. Eleinte hagytam, de annyira ritkán kellett használni, hogy inkább feltöltöm a keretet, több lehetőséget adva a játékra. Az az igazság, hogy az U19 és U21 után hatalmas "üresjárat" van a felnőtt válogatottságig. Lehet valaki zseniális U21-es játékos, de ha 24-25 éves korában mondjuk 2 szezon után dobja a 4/6 vagy 3/6 karrierhosszt, akkor megy a levesbe, nem látom értelmét ezeket a játékosokat pátyolgatni. Bármikor előfordulhat, hogy egy kimentett játékos rossz helyre kerül. Lehárt például, ha nem hozza el Frecsi az előző szezonban a dán csapattól, akkor aligha lenne ma VB kerettag, pedig még soksok szezonon keresztül számítunk rá.
Szóval egyszerűen nem érzem, hogy megtérülne az, hogy üresen hagyok helyeket a csapatban. Ezeken a helyeken játékosok gyűjtögetik a tapikat, összhangokat, edzésbónuszokat, nagyobb haszna van, mint várni, hogy valakit ki kelljen menteni. 10 szezonnyi kapitányságom alatt összesen 2 olyan játékos volt, aki beérhetett volna, és ez is csak feltételes mód.
Ami az utánpótlást illeti, azzal nagyjából 1,5-2 évente szoktam komolyabban foglalkozni, olyankor végigböngészem az elmúlt 4-5 szezon termését, nem-e maradt ki valaki a látómezőből, de tökéletesen megbízom Tsebyben, közös adatbázist használunk, ő viszi az U21-es ifiket, amikor onnan kiöregednek, akkor átkerülnek hozzám. És nem győzöm hangsúlyozni, attól, hogy valaki zseniális U21es még nem biztos, hogy eléri a nagyválogatottságot. Éppen ezért nem is szoktam azon keseregni, hogy ha valamelyik posztunk lyukas (egyébként egy ilyen van a támadó szélső, gyakorlatilag a kezdetek óta, de felesleges most elkezdeni szélsőket gyártani, emberi évek mire eljutnak a nagycsapatig.)

Ami a legnagyobb hátrány a kéziben, az a gazdasági oldala a játéknak. Nagyon nehéz jól gazdálkodni, az ideális az lenne, ha az ifineveldékből a 21-24 éves játékosaink olyan csapatokhoz kerülnének ahol folyamatosan kapnak játéklehetőséget, de ezek a játékosok azonban rettenetesen drágák, és ha valaki KEK-et BEKet, vagy elsőosztályt akar nyerni, ahhoz viszont kevesek. Amit tudok javasolni, és ami miatt szerintem jó az utánpótlás helyzetünk, az a teljes fiatalítás, úgy hogy az illető végigviszi a csapatot. Több ilyen klub is működik, van akinek már beért a dolog és az élmezőnyben van, van aki most kezdi. Amíg vannak ilyen klubjaink, addig szerintem nem lesz gond.
A másik dolog amit a gazdasági nehézség okoz, az az univerzális játékos kérdése (azok kedvéért, akik most kezdik a játékot, az univerzális játékos az, akinek lövést és blokkot is edzenek, és támadásban és védekezésben is pályán vannak, mivel két pozíciót is lefednek, ezért olcsóbbak).
Az univerzális játékos akármilyen jó is, és akármilyen tapasztalt, a felnőtt válogatottban nem ér fel azokkal, akik csak egy pozícióra vannak edzve. A válogatott szempontjából unikat nevelni kifejezetten káros, de mivel az olcsóságuk hozzájárulhat az egyes managerek játékélményének fennmaradásához, ezért ezt kénytelen vagyok elfogadni, hiszen, ha nincsenek managerek, játék sincs. Mindenesetre ha kérhetem a szupersztár ifiket inkább adjuk el, mintsem uninak kezdjük el edzeni.
Végezetül, ha valaki válogatott játékosok neveléséről álmodik, annak három tanácsot tudok adni: 1. Amíg nincsenek meg a szükséges fullos létesítmények, alkalmazottak, addig sztárjelölteket ne vásároljunk.
2. Játszon az a játékos, gyűjtse a tapit, amíg nem játszik tétmeccsen, addig barimeccsen mehet neki nyugodtan a nagyon magas.
3. Az edzésarányok tekintetében hallgasson a kapitányokra, nem rosszat akarunk ha változtatást kérünk, és van akkora tapasztalatunk, hogy nem beszélünk hülyeségeket."

Remélem hasznosnak ítéltétek a kapitányi elgondolások ilyenfajta megosztását. Ahogy a címből is látszik ennyivel nem ér véget a topik. A legközelebb theatus ( hoki u18 ) gondolatait olvashatjátok.

Szép hétvégét!