PowerPlay Magazin

Hogy finom legyek és nőies, nem ez volt számunkra a VB-k csúcsa! Kapitánykodásom eddigi legrosszabb eredményét értük el... De én csak ne fintorogjak, nyavalyogjak! Az U18-as csapatunknak ennél még cudarabb sors jutott. Sajnos egy osztállyal lejjebb kell vitézkedniük a következő idényben, s visszajutni az elitbe. Ezen cikknek nem is a sírás-rívásról kell szólnia, így a sikertelenségek okait nem is akarnám boncolgatni... Mégis volt okunk az örömre, hiszen két úriember vezetésével az U20-as csapatunk VB bronzérmes lett. Ez az eredmény az eddigi legjobb a korosztályt tekintve, így talán megér egy misét... milkacsoki97 és Huntsabi barátunkkal beszélgettem...

A hoki válogatottjaink számára nem volt túl sikeres az idény, de általatok mégis van okunk örömre. Pedig a csoportmeccsek nem indultak biztatóan számotokra sem... Hogyan emlékeztek vissza a mérkőzésekre?

milkacsoki97: Igen, nagyon rossz volt látni az U18 kiesését, hihetetlen, hogy ilyen kerettel ennyire szenvedjünk. Nagyon sajnáltam a kapitánypárost, hiszen ők erről mit sem tehettek...
De akkor foglalkozzunk a mi szereplésünkkel! Úgy vágtunk neki a csoportnak, hogy az első két meccset szerettük volna gond nélkül lehozni, és a csehek ellen spórolni. Persze ahogy megszoktuk, ez a koncepció a németek ellen már meg is dőlt, a szétlövéses vereség után pedig még örülhettünk az 1 pontnak. A svédek ellen hoztuk a kötelezőt és ha nem is magabiztosan, de behúztuk a 3 pontot. Ekkor a csoportból való továbbjutás már biztos volt, és úgy döntöttünk, hogy mégiscsak spórolunk egy kicsit a csehek ellen aminek persze sima vereség lett a vége, de a továbbjutás volt a lényeg.

Huntsabi: Való igaz, kicsit döcögősen indult a szekér, a sírból hoztuk vissza a németek elleni meccset, s majdnem csodát tettünk, de aztán a németek csak visszaénekelték a szájukba a sajt 2/3-át. Másnap reggel folytatódott a kálvária, RW1-esünk, Szakály kolléga 10 napra kidőlt a sorból, nagy érvágás volt az egész tornára nézve a kiesése. Innentől csakis a győzelem volt elfogadható eredmény, de a késbe sem akartunk beleszaladni, úgyhogy biztonsági taktikával mentünk, védekezve, és végül, ha nehezen is, de hoztuk a kötelezőt, s így már meg is volt a továbbjutás a kedvező eredményeknek köszönhetően. Ilyenkor jön mindig a nagy kérdőjel, hogy a biztos továbbjutás küszöbén spóroljunk, vagy sem? Érdemes ráhajtani erősebb ellenfél ellen egy bizonytalan 3 pontra, vagy tegyük félre az erőt a középszakaszra, ahol visszahozhatjuk az itt elbukott pontot. Ebből jött ki az a Mátyás király féle taktika, ami látható a csehek elleni meccsen, hogy végül spóroltunk is, meg nem is, de hát nem véletlenül Mátyás is csak Bécsig jutott, s nem Prágáig, nekünk sem sikerült. Szurkoltunk a svédeknek, hogy ők jöjjenek még velünk, mert akkor legalább 3 pontunk lett volna, s nem egy, de ez nem jött össze, így kissé bosszúsan cammogtunk tovább a csoportunkból. Minden kezdet nehéz.

A középszakaszban két győzelemmel sikerült is abszolválni a rájátszást, a lengyelek elleni fura vereség is belefért... Mi volt a koncepciótok ebben a szakaszban?

milkacsoki97: Csekélyke 1 ponttal és az 5. helyen érkeztünk a középszakaszra, de én mindvégig bizakodó voltam, mert a csoport nagyon szoros volt és minden esélyünk megvolt a továbbjutásra. A recept egyszerű volt. Mindent beleadni, és reménykedni, hogy az eredmények kedveznek nekünk. Az oroszok elleni meccsen kapott gól nélkül lehozva magabiztosan nyertük, majd a már biztos továbbjutó spórolósan felálló horvátok ellen sikerült győzelmet aratni. Ekkor már csak nagyon kacifántos módon eshettünk volna ki. Azért kellett izgulni, mert a németek csak megverték az oroszokat szétlövésben, így az utolsó meccsünk előtt 3 csapat állt ugyanannyi ponttal. Végül a lengyelektől vereséget szenvedtünk, de a jobb gólarányunknak köszönhetően a 3.helyen mentünk tovább a rájátszásba.

Huntsabi: Nyerni, nyerni, nyerni, ez lett volna a terv. Vesztenivalónk igazán nem volt, szóval azt mondtuk, hogy „all-in”, az oroszok ellen jöhet a Barbarossa-terv, a festőnek bejött 1941-ben, akkor mi is lerohanjuk az oroszokat, Moszkváig meg sem álltunk. A következő körben már sejtettük, hogy a horvátok ellen nem lesz nehéz dolgunk, lévén már továbbjutottak, s nem is csalódtunk, nem vették komolyan a meccset. A gyanúnk miatt picit levettük a terhelést a legjobbakról, ők kaptak jégidőt bőven az oroszok elleni kulcsmeccsen, de a fontosságból nem mertünk engedni, nehogy mégis meglepjenek a horvátok. Biztonságira a háromsoros játék is be volt állítva. Ezzel kvázi meg is volt a továbbjutás, de még mindig ott volt az a játékelem, amitől azóta rettegek, hogy Lacival így estünk ki az A-csoportból annak idején… Ha nem nyerünk a lengyelek ellen, akkor egyféleképpen eshetünk ki, a németek hosszabbításban verik az oroszokat, hármas pontegyenlőség, és ha nagyon elvernek minket, akkor gólkülönbséggel szépen magukkal rántanak minket is. Mivel gyakorlatilag 1% esély volt a bukásra, picit spórolni akartunk. Abban nem bíztunk, hogy a horvátok után a lengyelek is leadják a meccset, nekik nem volt hová spórolni, csak a szép búcsú maradt. A fagyist is lecseréltük erre a meccsre, mert zsinórban 5 meccs még neki is sok. A másik meccsen tökéletesen jött az Iván-faktor, döntetlen, szétlövés, német siker, puff. Közben pedig szép csendben a lengyelek megvertek minket…de csak eggyel, még a kettő is belefért volna. Viszont így is megcsíptük a csoport 3. helyét, ami a lettek érkezését jelentette a rájátszásban, bár én valamiért a szlovákokat vizionáltam előre pár percig, aztán a kapitány úr helyre tett.

A rájátszás első mérkőzése Lettország ellen kiválóan sikerült, a finnek elleni döntőbe jutásért vívott viszont nagy csalódás. Jobbak voltunk, mégis a gólokat ők lőtték... A horvátok elleni győzelemmel az u20 válogattunk legnagyobb sikerét arattátok. Kijárt már ez nektek, bár úgy érzem, kis szerencsével a döntőben kellett volna bizonyítanotok... Mi a véleményetek erről? Illetve, hogyan éltétek meg a bronzért vívott csatát?

milkacsoki97: Kicsit mérgesek voltunk, hogy nem sikerült a győzelem a lengyelek ellen, így ugyanis az USA-nál jóval erősebb Lettország válogatottját kaptuk a 8 között. Végül is meglepően könnyen vertük őket, köszönhetően a fantasztikus 1.negyednek ahol 4-0-al fordultunk. Itt még egy kis spórolásra is volt lehetőség...
Az elődöntőben a nagyon hasonló erőt képviselő házigazda Finnország volt, akik egy hihetetlen kapusnapot kifogva, még a teljesen jól eltalált taktika ellenére is sikerült kikapnunk. Nagyon csalódottak és mérgesek voltunk, hiszen éreztük, hogy ez egy nyerhető meccs volt. Ezután kicsit megtörve úgy döntöttünk, hogy minden mindegy alapon nekimegyünk a horvátoknak a bronzmeccsen. Kicsit erre a meccsre is tartalékolva bevetettük az eddig 1 meccsen szereplő Petró kapust, aki szenzációs teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat, kapott gól nélkül lehozta a meccset és elhódítottuk a 3.helyet.
Ezután feledve az elődöntőt, mindketten kiegyeztünk abban, hogy ez egy fantasztikus eredmény, ezzel a kerettel nem számítottuk erre, főleg az elsőszámú szélsőnk korai sérülése után...

Huntsabi: A legjobb meccsünk a vb-n a lettek elleni volt, pont előtte számolgattam, hogy U20-as tétmeccsen még sosem vertük meg őket korábban, de gondoltam, most itt az esély. Nem nagyon kímélték a játékosaikat a vb-n, úgy sejtettük, hogy erőnlétileg biztosan jobbak vagyunk, úgyhogy bedarálhatjuk őket. Aztán olyan jól hajráztunk az első harmad végén, hogy utána már le is vehettük a lábunkat a gázpedálról, spórolhattunk az érmes meccsekre. Az elődöntő után mi is nagyon szomorúak voltunk. Eltaláltuk a taktikát egy az egyben, de ez valahogy nem jött ki a meccsen, semmi nem jött össze. A hazai pályára gyanakszunk, mert végül a döntőt is behúzták, pedig a szlovákok jóval erősebbek voltak. Külön fájdalom, hogy így buktam az új-zélandi repülőjegyet, amit a kapitány úr az aranyérem megszerzésének esetére kilátásba helyezett prémiumképpen.
Annak viszont nagyon örülünk, hogy a horvátokat újra, immár egyenlő feltételek mellett is meg tudtuk verni, Bagaméri klasszis teljesítményt nyújtott a kapuban. Keserves volt a bronzmeccs is, egy gólos előny az mindig kiszámíthatatlan. Aztán amikor lefújták, hatalmas megkönnyebbülést és elégtételt éreztünk. Negyediknek lenni a legrosszabb, ha már idáig eljutsz, és ezt pont sikerült is már egyszer átélnem, nem akartam újra. Büszke vagyok a csapatra, hogy idáig eljutottunk, előzetesen nem reméltük, hogy ilyen messzire juthatunk ezzel az állománnyal.

Behívtátok az újabb generációt a válogatottba. Hogyan látjátok, képes lehet ez a gárda újabb nagy sikerek elérésére? Milyen az idei felhozatal az előző idényhez képest?

milkacsoki97: Először amikor rápillantottam a behívható srácokra, már éreztem, és Csabi is mondta, hogy ez a garnitúra jobb lesz mint az előző. A védő posztot leszámítva mindenhol erősödtünk, és ebben a szezonban már 2 kapussal számolhatunk, akik képességeiket nézve szinte egyformák. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a 2. számú kapusunknak is adunk összhangot, így betettük szegényt a 4. sorba vegetálni...
A legerősebbnek egyértelműen a szélsők tűnnek, akik között ott van a már előző szezonban 19 évesen is kezdőbe került Hesz és Mizda is.
Én nem szeretném titkolni, hogy ezzel a kerettel bármire képesek vagyunk, én aranyéremért megyek a VB-re.

Huntsabi: Optimisták vagyunk az új szezonnal kapcsolatban, és hát ugye evés közben jön meg az étvágy, szóval szeretnénk valami nagyot dobbantani az idei kerettel is. Összehasonlítva a legutóbbi állománnyal, a mostani szinte minden poszton ráver egy kört az előző garnitúrára. Most van 3 hasonló kapusunk, az előző csapat egykapusos volt, szegény Bagaméri maga kellett mérje az egész világbajnokságon a fagyit, mert még fáradtan is többre volt képes a kollégáinál. Aztán ott van két jobbszélsőnk, akik már 19 évesen húzóemberei voltak a csapatnak, mostanra nagyon kiforrott játékosokká váltak. A felkészülés alatt nekik nem is kell játszaniuk, 100-as összhangjuk van, szóval ha a csapaterő miatt aggódna valaki, akkor megnyugodhat, bőven van még bennünk tartalék. A negyedik sorban így viszont tudunk extra összhangot adni a cserekapusunknak a barátságos meccseken. Szóval, minden adott egy újabb remek szerepléshez, reméljük tudunk élni a lehetőséggel.

Egy szezonra mindenképpen maradtok még... Nincs nagy tolongás a választáson, és ha van is, akkor sem tűnnek alkalmasnak a jelöltek. Viszont Ti elkötelezettek vagytok, minden idényben bizonyítotok, szóval miért is ne maradhatnátok még a következő idényekben?

milkacsoki97: Sajnos már megszokhattuk, hogy nincs nagy tolongás a hoki válogatottak körül, azt az 1-1 jelentkezőt is úgy kell noszogatni, hogy induljon már...
Elsősorban nekem köszönhető, hogy nem szeretnénk folytatni (bár nem tudom Csabi hogy van ezzel), mivel új sportágakban is szeretném kipróbálni magam mint szövetségi kapitány. Hajt a kalandvágy, hogy így fogalmazzak.

Huntsabi: Nos, ami a Kapitány Urat illeti, vannak egyéb tervei, ezekről nem tudom ő mesél-e, de én nem veszem el a kenyerét e tekintetben. Ami engem illet, elgondolkoztam azon, hogy ha Milán nem szeretne kapitány maradni, akkor egy helycserés támadással oldjuk meg a helyzetet, és én jelöltetem magamat a követező alkalommal, ha pedig segédként lenne kedve maradni, akkor boldogan folytatnám a közös munkát. Messze még a január, meglátjuk, hol tartunk majd akkor.

Még meséljetek nekünk magatokról! Milyen a munkamegosztás köztetek? Kinek mi a feladata? Kié az utolsó szó egy döntés kapcsán?

milkacsoki97: Csabival nagyon jó a kapcsolatunk, mondhatni kiegészítjük egymást. A felkészülési időszakot általában én dominálom, de a VB-re ő is teljes vállszélességgel bekapcsolódik és maximálisan figyel.
Amikor a taktika megbeszélésére kerül sor, általában egyezik a véleményünk, de amikor nem, akkor is az egyik fél mindig maximálisan meg tudja győzni a másikat, hogy neki van igaza.
Magam részéről nem tudok róla rosszat mondani, és már nem csak a segédet látom benne, hanem egy barátot, akivel a száraz taktikai megbeszéléseken kívül is tudunk beszélgetni. Remélem ő is így látja ezt...

Huntsabi: Ami azt illeti, az új szezonos keret megfigyelésében én vittem a prímet, folyamatos megfigyelés alatt állnak nálam a válogatott esélyes játékosok, így az adatbázist is én frissítettem most a keret összehívása előtt. Szezon közben nem túl nagy a nyüzsgés, volt olyan időszak az előző szezonban, hogy egy hónapig nem volt alkalmam a csapattal foglalkozni, mert mindig voltam valahol. Igazából utolsó szó nincs nagyon, mikor kié, ha éppen a másik másképp lát valamit, akkor meg tudjuk győzni egymást arról, hogy miért lenne jobb a „B” dolgot csinálni az „A” helyett, vagy fordítva, de nagyon gyakran azonos hullámhosszon vagyunk, s így nincsenek viták, ez főleg most a vb-n jött ki. PPM-nyelven szólva, az összhang majdnem 100%-on van és a tapasztalattal is egyre jobban állunk. Ami a személyes megismerést illeti, arra két hét múlva sort kerítünk, akkor még több minden kiderül majd egymásról. (Kiderült? - szerk.) Amit megtudtam, hogy egy erdő mellett lakik, lelkes BL-rajongó, szereti a macskákat (ez az egyik pont, ahol nincs meg köztünk az összhang), nem tudja, hogy mit jelent a 42, megtanultuk, hogy finnül a játéktördelés az „pelin rikkominen”, az ellentámadások pedig „Vastahyökkäykset”, a szobájába berepülő (utóbb likvidált) rovar egy „lett lepke volt, ami volt lepke lett”, és, hogy ő a „Talking Dead”. Mit mondhatnék még? Sokan ismerjük a fórumról is a fiút, remek, szórakoztató társaság, üdítő színfoltja a közösségnek, s a fiatalabb korosztály azon fogyó egyedei közé tartozik, akik még képesek intelligensen és kulturáltan viselkedni, kommunikálni, s ezért nagyon tisztelem őt.

Remek interjúalanyok vagytok! Köszönöm a válaszokat! Remélhetőleg tövább írjátok az U20-as csapatunk történelmét, sok sikert Nektek!

Nekem még van pár adósságom az érmek keresése terén... Remélhetőleg hamarosan ezekkel jelentkezhetem. Tartsatok velünk akkor is! Szép napot Mindenkinek!