PowerPlay Magazin

Mielőtt belekezdenénk a cikk eredeti témájába, engedjetek meg egy kis kitekintőt. Hokilázban égett a honi sporttársadalom. A magyar jégkorong válogatott nagyszerű teljesítménnyel előrukkolva a I/A divízió 2. helyén végzett, így feljutott az A csoportba. Sapporói csoda után átélhettük a krakkói csodát. Hatalmas gratula a játékosoknak! És egy kis visszatekintő a VB utolsó mérkőzésére:

https://www.youtube.com/watch?v=xCYeI-heuyk&feature=youtu.be

Ezt nem hagyhattam ki.

Nézzünk körül, mi történt itthon a ppm világában! A PO küzdelmek javában zajlanak, nagy csoda ezúttal sem történt. Demon Flyers, Liget Utcai Bitangok, HC Sopron és Icepig csapatai küzdhetnek a bajnoki címért. A nemzetközi kupákban is derekasan helyt álltak a csapataink. A csoportkörből az összes magyar résztvevő továbbjutott a rájátszás körébe – ilyen az eddig eltelt 20 idényben egyszer sem fordult elő. Gratula mindenkinek! A rájátszás sorozatában legsikeresebben Demon Flyers (ki hitte volna ) és HC Sopron szerepelt, akik bejutottak a BL illetve a KGYK elődöntőjébe. Már csak egy kicsi hiányzik srácok! Hajrá!

A nemzeti kupa döntőjét a hazai hokimezőny két legerősebbje Demon Flyers és Liget Utcai Bitangok vívta, amelyet 3-1-re nyert meg DemonX csapata. Gratula ezúton is!

De ez a cikk nem is ezek apropóján készült, hanem egy menedzsert akartam szóra bírni, hiszen egyedülálló tettet hajtott végre. A kezdetektől a napjainkig minden idényben az I. ligában szerepelt. Erre senki más – még a fociban sem – nem volt képes. Ő nem más, mint csomagolo a Hungary Kings menedzsere. Volt ő már bajnoki ezüstérmes a 3. szezonban, illetve sgédkezett is nekem egy idényen keresztül a válogatott irányításában... De minden sorozat egyszer megszakad, ebben az idényben sajnos nem sikerült megkapaszkodnia legjobbak között, így utolsó mohikánként kiesik a II. ligába. Lacival beszélgettem múltról, jelenről, jövőről…

Kérlek, mutatkozz be nekünk! Ki vagy, mit csinálsz? Mi az életfilozófiád?

csomagolo: Tóth László vagyok, 39 éves, nős. Csomagolásfejlesztőként dolgozom a Dometic Zrt.-ben.
Életünk mindig úgy alakul, ahogy mi alakítjuk. (Kínai közmondás.) Ez az én életfilozófiám. Ennyi elég is lesz rólam.

Egyedülálló a Te eseted a PPM világában, hazai szinten biztosan. 20 idényen keresztül – a játék kezdetétől voltál tagja a hoki I. osztályának. Ennyi időn keresztül tartani a színvonalat nagyon nehéz. Hogyan volt ez lehetséges Laci?

csomagolo: Elsősorban szisztematikus munkával. Elárulok egy apróságot az első szezonból. Valaki - már nem tudom ki - azt írta nekem, hogy könnyű az első osztályban kezdeni. (Lényegében már akkor megjelent az a siránkozás, ami most is időnként felbukkan, hogy nem lehet ledolgozni a különbségeket. Ez persze így nem igaz, de most ebbe nem megyek bele.) Remélem, hogy az akkori válaszomat sikerült alátámasztanom a szereplésemmel, hiszen csak én maradtam itt eddig és még most is maradhattam volna, ha nem lettem volna ennyire elfoglalt a szezonban.
Én a kezdetektől a nehezebb utat választottam, és mint mindig a saját nevelésű játékosokra építettem a csapatomat. Nem az akadémiát kell csodálni, mert nekem sem jöttek szuper játékosok, abból főztem, amit kaptam.
Ez nagyon nem egyszerű, precíz edzést és alaposan átgondolt csapatösszeállítást igényel, hogy eredményes lehessen az ember. Hát, valahogy így lehetséges.

Csapatod majd teljes egészében saját nevelésű játékosokból áll. Azt hiszem, hogy az utolsó igazolásod ez a magyar fiú, Jancsó volt 7 szezonnal ezelőtt, s utána semmi.

csomagolo: Mint, ahogy az előző kérdésnél már említettem, nem vagyok szerencsésebb másoknál az akadémia terén. Ellenben felneveltem néhány olyan játékost, akit mások kidobtak volna (lyukas skill, nem tökéletes KH).
Fontos, hogy tudjuk, mit akarunk elérni és azt is, hogy ezt hogyan akarjuk kivitelezni. (Más managerjátékban megcsináltam már, hogy V. osztályból feljutottam az I.-be, majd újrakezdtem a VI. osztályban és ismét lépegettem felfelé.) Ez nem rövid távú folyamat, valós években is sok évet vesz igénybe.
Ezért van az, hogy a nagy nekibuzdulás után sokan abbahagyják, mert nem nyerik meg gyorsan az I.1-et.
Ha valaki a saját nevelésben gondolkodik, az pedig még hosszadalmasabb, mert kezdetben mások elroboghatnak mellette, de aki ezt csinálja, az még akkor is játszik, amikor a mellette elrobogók már rég abbahagyták.
Egyébként annyit módosítanák, hogy a csapatom teljes egészében saját nevelésű játékosokból áll, hiszen én nem vettem kész játékosokat, mindet magam neveltem fel a csapatomban.

Te aztán láttál mindent. Részese lehettél jó és rossz korszakoknak egyaránt. Ha így visszatekintesz a múltba, melyek voltak a legszebb és ellenben a legrosszabb emlékek?

csomagolo: Való igaz. Mindent láttam. Mondhatom, inkább pozitív élmények értek.
Ezért, kezdem a legrosszabb emlékkel, ami az, hogy nem nyertem meg az I.1-et. Ott voltam a kapujában, de nem volt szerencsém belépni a kapun. Más szempontból szép emlék is, mert akkoriban vívhattam a címért, amikor még minden csapat azonos erőt képviselt, így pedig sokkal nehezebb odajutni. (Egyébként pedig el kell fogadni, hogy a manager tudása itt csak a játékosok nevelésében és a csapat összeállításában merülhet ki, a többi már az IVÁN faktoron múlik, amire nincs hatásunk.)
A legszebb emlék egyértelműen az, hogy sok olyan emberrel ismerkedtem meg a játék által (remélem nem csak én mondom, hogy barátokra leltem), akikkel egyébként valószínűleg soha nem találkoztunk volna. Neveket nem mondok, mert senkit sem akarok kihagyni és ezzel esetleg megsérteni.
Itt jut eszembe, hogy rossz emléknek számít, hogy az első találkozó óta nem tudtam eljutni egy találkozóra sem.
Szép emlék még a paprika forradalma, amit még külföldre is sikerült kiterjeszteni. Ez jellemezte a magyar közösség erejét és összetartását.
Mondhatom, vegyes emlék a számomra a jégkorong válogatott mellett végzett munka. Kezdetben sok-sok éven keresztül rengeteg játékost figyeltem meg, hozzám tartoztak az akkori idők legsikeresebb válogatottjának a Cseheknek a játékosai. Aztán megtisztelő volt számomra Tóni felkérése a válogatott segítői posztjára (bár már akkor is igen elfoglalt voltam, próbáltam a legjobb tudásom szerint segíteni a csapatot). Akkor jött egymás után néhány olyan meccs, amit álmunkban sem gondoltuk volna, hogy így megtörténhet. Ugye, Tóni! Vezetünk, az ellenfél lehozza a kapusát, majd az egyetlen támadásából gólt lő. A hosszabbításban pedig megnyerik a meccset. (A fene egye meg! Úgy látom ezt Te sem tudod elfelejteni Laci! - szerk.)
Még rengeteg dolog történt az eltelt 20 szezon alatt, de ezt lehetetlen lenne ide besűríteni.

Most megtörtént az, ami eddig nem. De ha jól látom, ebben neked is nagy szereped volt... Hogyan élted meg ezt az idényt és a sikertelenséget?

csomagolo: Mint fentebb már említettem, csak a játékosok edzésére és a csapat összeállítására van hatásunk, a többi szerencsejáték. Volt olyan szezon, ahol semmi sem akart összejönni, bármit változtattam nem működött. A végén aztán osztályozón bennmaradtam.
Volt olyan idény, amikor keveset tudtam foglalkozni a játékkal (a teljes gyárat átköltöztettük), de jobb passzban volt a csapat, így sikerült a 8. helyet elérni.
Az idén megint olyan szezon volt, amikor nem tudtam az elfoglaltságom miatt foglalkozni a játékkal. Akadtak olyan hetek, amikor nem tudtam eddzést állítani. Ez nagy hátrány. Mivel nem vagyok támogató, így nem csak eddzést, taktikát sem tudok előre állítani. Ez pedig olyan problémát okozott, hogy játszottam bajnokit a tartalék csapattal, nagyon alacsony fontossággal. A legutolsót épp a bennmaradás szempontjából kulcsmeccsen, ahol, ha nyerek bennmaradtam volna.
Nem örülök nyilván a sikertelenségnek, de nem szokásom semmit feladni, így újra nekivágok.


Új utakat kell végigjárnod, ezúttal a II. ligában. Milyen terveid vannak a jövőt tekintve? Mennyi motivációd maradt? Most aztán újra megmutatod, és visszatérsz az elitbe?

csomagolo: Mivel én nem a mások által felnevelt játékosokra építem a csapatomat, tudtam, hogy esélyem sem lesz az élmezőnybe kerülni az I.1-ben. Most a II. osztályban sem gondolom, hogy egyből visszajutok, bár ez lenne a legjobb forgatókönyv. Viszont csinálnom kell lassan egy generációváltást, amit lehet, hogy itt könnyebb lesz meglépnem. A motivációval nálam sosem volt gond, most sincs.
A cél természetesen a visszajutás, de nem lesz könnyű. Aki viszont nem így áll hozzá, az nem igazi sportember!

Nézted a hoki világbajnokságot? Mármint a I/A divíziót, ahol a magyar csapat is szerepelt... Mit szólsz, hogy feljutottunk a legjobbak közé? Szerinted, mire lehetünk képesek a nagy csapatok (Kanada, Finnország, USA, Szlovákia, Fehéroroszország, Franciaország, Németország - csoportriválisok) ellen?

csomagolo: Természetesen néztem. Alapvetően a biztos bennmaradást tűztem ki célul, amivel elégedett lettem volna. Aztán látva az eredményeket optimistán tekintettem az olaszok elleni meccs elé. Valahogy éreztem, hogy nyerünk. Aztán az ukrán meccs. Tartottam tőle, mint tudjuk nem is alaptalanul, de végül a csapat felülkerekedett. A lengyelek elleni meccs előtt már szinte biztosra vettem a feljutást. Persze mindig érhetik az embert kellemetlen meglepetések, ezért nem vettem teljesen tutira a dolgot. A várt nehéz meccsen aztán sikerült.
Néztem (mint mindig) az elit világbajnokságát is. Ha őszinték akarunk lenni, már az is jó lenne, ha ingázni tudnánk a két csoport között.
Bízom a tisztes helytállásban (ez szerintem biztosított ezeknél a srácoknál), nagy nagy szerencsével esetleg a németek és a franciák megfoghatóak lennének, de még akkor is hiper szerencse kellene ahhoz, hogy a többi csapat elleni eredmények számunkra kedvezően alakuljanak. (Attól tartok, hogy ebben az esetben más csapatok ellen mi nem, de a németek és a franciák megszereznék a számukra szükséges pontokat), pedig csak az egyiküket kellene megelőzni...

Köszönöm a válaszokat Laci! Remélhetőleg újra a legjobbak között fogunk látni. Kitartást, sok sikert kívánok!

Köszönöm a figyelmeteket! Szép napot Mindenkinek!