Часопіс PPM

A hoki története időszámításunk előtt több ezer évvel ezelőtt kezdődött. Az első írásos feljegyzések a hoki mai formájához hasonló játékról egészen az őskorig nyúlnak vissza, időszámításunk előtt kb. 5000-ig. A flamand festők XVI. századi festményein láthatunk férfiakat a jégen, akik botok és labda segítségével próbálnak célba találni.

A ma ismert jégkorong kialakulása Észak-Amerikában kezdődött. A „Royal Canadian Rifle" hadtest katonái szabadidejükben megtanultak korcsolyázni, és a skót „Shinity" játékot a jégre adaptálták. A „McGilli" egyetem diákjai is hozzájárultak a jégkorong fejlődéséhez, hiszen először állítottak kapust a kapuba (ha az ellenfélnek nem volt kapusa, kisebb kaput választhatott). 1878-ban a diákok kidolgozták az első szabályokat, melyek szerint a játékos csak vállmagasságig emelhette a hokibotot, tilos volt az ellenfelet hátulról megtámadni, lefogni, megrúgni, aláfekvéssel blokkolni, és mint a rögbiben előre felé passzolni. Az egyetem régészei azt állítják, hogy az első fedett pályás meccset is ők játszották, 1875-ben.

A Shinityt gumilabdácskával játszották, de az első fedett pályás mérkőzésen a diákok már lapos, kerek formájú fadarabot (a pakk elődje) használtak. Szóbeszédek alapján 1877-ben F. W. Roberts úgy készítette el az első gumiból készült pakkot, hogy a gömbölyű gumilabda alsó és felső részét levágta. Ő volt az a diák is, aki az első szabályokat megalkotta. Szintén elbeszélések alapján tudjuk azt, hogy 1900-ban Francis Nelson egyik kapuralövésekor a pakk áthatolt a kapun és sérülést okozott egy nézőnek. Nelson ezért fogta magát, elment a közeli kikötőbe, vett egy régi halászhálót, majd pedig azt a kapura akasztotta. Később megjelent a palánk is azért, hogy a korong ne repülhessen a játéktéren kívülre. Európában a játék népszerűsítéséről azok az angol katonák és diákok gondoskodtak, akik Kanadából érkeztek haza.

Folytatjuk...