مجلة باور بلاي مانجر

2009. április 6. a PPM első sportágának hivatalos elindítása. Találkozhattatok már ezzel a dátummal az „Emlékszel még?” című cikksorozatban is. Ez a cikk azonban most más. Már 3 éve, hogy a játék motorja hivatalosan is dübörög. Ti, akik már ez eleje óta itt vagytok, ti tudjátok csak igazán, hogy mennyit változott a játék pozitív és/vagy negatív irányban is. Na ez a cikk nem ezzel fog foglalkozni! Mivel magam sem voltam itt a legeslegelején a dolgoknak, ezért a cikk megírásához olyan menedzserek segítségét kértem, akik már az eleje óta itt vannak. Ezek a menedzserek ráadásul már az eleje óta oszlopos tagjai a PPM magyar csapatának, vagy ha úgy tetszik vezetőségének. Ezért most készítettem egy hosszabb riportcikket Kityuszal, Kislackoval és a már előző cikkben is kiválót nyilatkozó Stonehengel.

Lássuk először az interjút a csapat vezetőjével Kityuszal.

Már az "eleje" óta te vagy a magyar PPM csapat vezetője. Azaz itt voltál a kezdeteknél és még most is itt vagy. Hogyan értékelnéd ezt a 3 évet?

A PPM tulajdonképpen nem 3 éve indult, hanem jóval régebben, 2007 márciusában. Én valamikor novemberben találtam a játékot, de már nem emlékszem, hogy hogyan. Akkoriban nem volt itt az ég világon semmi, csak ígéretek. Bár, ha jobban belegondolok, most is az ígéret földje a PPM. :) Regisztráltam, olvasgattam. Volt fórum, de csak nemzetközi, és minden nyelvnek volt egy szem topikja. Hamar végeztem vele, nem volt hosszú. Ezen kívül volt egy csomó fejlesztési hír. A második után kaptam fel a vizet. Magyarul volt, de mégsem értettem. Így megkerestem az akkori magyar csapattagot, egy fiatal srácot, és jeleztem neki, hogy nem értem a cikkeket. El is irányított Vladyhoz, aki rögtön felkért fordítónak. Két nappal később felkeresett Ivan, beszélgettünk egy kicsit, és fel is kért „C”-nek. Én hülye meg elvállaltam. És azóta is „C” vagyok, szerintem a legrégebbi. A legfontosabb feladatomnak a fordítás, és a magyar játékosok toborzása volt. Hogy sikeres volt-e az elmúlt 3 év? Azt hiszem, mondhatom nyugodtan, hogy igen. 2007 novemberében kevesebb, mint 500 magyar menedzser volt, ma több, mint 21.000. Az országok rangsorában a 16. helyen álltunk, ma a 7. legnagyobb közösség a magyar. (csak összehasonlításként, a Hattrickben, amely a sport menedzserek alfája, nagyjából 15.000 magyar van) Remélem a fordítással elégedettek vagytok, de ezt ítéljétek meg ti. Ha ezeket nézem, akkor elmondhatom, hogy sikeres volt az elmúlt 3 év.

Mi volt a legmeghatározóbb élményed a játékkal kapcsolatban?

A legmeghatározóbb élmény maga a munka volt. Eleinte pár cikk, majd jöttek a fordítanivaló oldalak, a hoki oldalai. Azt egyedül csináltam az elején. Aztán egy idő után, jöttek a hoki LIVE események. Akkor már voltak társak, akik segítettek fordítani. Ez nagyon meghatározó volt. Mindent tudtam a játékról, hiszen kénytelen voltam mindent végigolvasni. És alig vártuk a BETA-t. Persze folyamatosan tolták az indulás dátumát. Ígértek júniust, aztán júliust, majd augusztust. Végül 2008. augusztus 28-án elindult a PRE-BETA (igen, ilyen is volt) 450 felhasználóval. A csapattagok automatikusan kaptak helyet, illetve további néhány szerencsés felhasználó. Természetesen a rendszer összeomlott. Két héttel később megnyitották a BETA-t, ami mindenki számara elérhető volt. Nyilván, összeomlott megint minden. A BETA király volt. 4-szeres sebességgel pörgött a naptár, havonta lement egy szezon. Ilyen körülmények között alakult meg a Kárpát-medence Kupa, ami azóta is tart. A meccsek lekötése manuálisan ment, képzelhetitek, milyen jó lehetett ebben a tempóban ezt csinálni. Napi 4x jöttek a sérültek, egy nap 4 meccs. Ez 7 hónapig tartott. Először nyilván 3 hónapra ígérték, majd 5-re, ebből lett 7. De ezt már nem bántuk, mert ment a játék.

Mi volt a legmeghatározóbb élményed a közösséggel kapcsolatban?

Ez teljesen egyértelmű. Az első hoki VB-re kiírt pályázat. És minden, ami ezzel kapcsolatos volt, az elejétől a végéig. Óriási összefogás alakult ki. Mindenki segített, aki élt és mozgott. De tényleg. Jani megalkotta a mára már legendássá vált Mr. SpICEy-t, a mi paprikánkat. A pályázatba egy harcos paprika került. Tökéletes pályázatot alkottunk, közösen. És ez nem az alkotói féltékenység mondatja velem, hanem ami az eredményhirdetés után kialakult. A nyertes nemzet menedzserein kívül minden ország a mi pályázatunkat értékelte a legjobbnak. Azok is, akik még rajtunk kívül pályáztak. Pl. a szlovákok is. Megszületett egy másik paprika, dühös Mr. SpICEy, aki a térdén eltöri a botját. De ez önmagában még semmit sem jelent volna. Viszont a PPM menedzserek nagyon nagy hányada feltette magának avatarként. Minden fórumon a mi paprikánk őrjöngött. Ez nagyon megható volt, ugyanakkor hitet adott, hogy újra megpróbáljuk. Ez a spontán akció olyan erős volt, amivel a fejlesztők nem tudtak mit kezdeni. Semmit. Bármit tettek, bármit mondtak, semmi hatása nem volt. Szerintem már gondoltak arra is, hogy megváltoztatják az eredményt. Szerintem sosem gondolták volna, hogy egy kis nemzet (mert akkor még kis nemzet voltunk itt) ilyen összefogás elérésére lehet képes. A magyar közösség akkor alakította ki szerintem azt a tiszteletet, amit a mai napig érzek a játékban. Meg kellett magyarázniuk, hogy miért nem mi nyertünk. A válasz pedig tovább korbácsolta az addig sem nyugodt kedélyeket, csak olaj volt a tűzre. Mert kicsik vagyunk, ez volt a válasz. Mert kevés a PRO-csomagosunk. Magyarul, mert keveset hozunk a konyhára. Lassan már forradalomnak éreztem a helyzetet. És ezen a ponton olyan történt, amire pedig én nem számítottam. Soha sem gondoltam volna, hogy a fejlesztők hozzám fordulnak, és kérnek. Megtették. Megkértek, hogy próbáljak tenni valamit, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. Megtettem. Írtam egy üzenetet a fórumra, bár nem számítottam változásra. Tulajdonképpen nem tudom mi lett volna, ha nem csillapodnak a kedélyek. De az irományomra kezdtek eltűnni a dühös paprikák, és lecsillapodtak az emberek. Akkor tudatosult bennem, hogy mekkora szavam van a játékban, számít, amit mondok. Ez feltöltött, új energiát adott, plusz a dac, ami dolgozott bennünk egy még jobb pályázatot hozott a következő szezonban, amivel nyertünk is. A szlovákok előtt. Meggyőződésem, hogy a PPM történetének legjobb pályázata volt. Jobb, mint az első.

Hogy értékelnéd a magyar közösséget 3 év távlatában?

Szuper közösség! Nem tudok senkiről rosszat mondani. Persze mindig van egy-két renitens, de egy ekkora közösségben ez normális is. Mindig van, akinek rosszabb napján elgurul a gyógyszere, de ez sem baj, hiszen emberek vagyunk. Az egyetlen baj, ha valaki ezt a gyógyszert messzebbre rúgja, ahelyett, hogy visszaadná. A PPM Találkozókkal is elégedett lehetek, mert szép számban jelentek meg a menedzserek. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen közösségnek lehetek a „vezetője”. Okos, értelmes emberek játsszák ezt a játékot, bár lehet, hogy ezt másképp nem is lehet játszani.

Mi volt az az utóbbi 3 évben, amit a legjobban megbántál itt?

Hát, az idő sok mindent megszépít. Nem nagyon van olyan dolog, amire, mint negatívum emlékeznék. Persze biztosan számtalanszor előfordult, hogy meggondolatlanul írtam valamit, de ha így is volt, akkor is a jó szándék vezetett. Volt egy dolog, amiről viszont a mai napig nem tudom, hogy jól döntöttem-e akkor. De valószínűleg most is ugyanúgy döntenék.
És volt valami amivel engem bántottak meg, de nagyon, és ezzel valószínűleg sosem fogok megbékélni. Egy nap a fejlesztők, mindenféle előzetes értesítés, kérdés nélkül „kirúgták”a teljes fordítói gárdánkat. Hogy miért? Nem tudom. 

Mit vársz a következő 3 évtől, ha lehet ilyet kérdezni?

Mit várok? Semmit. :) Majd kialakul.

Köszönöm a válaszaidat!

Nos ebből sok érdekességet megtudhattunk, szót se róla. Én már sok dolgot hallottam innen-onnan, de még engem is meglehet lepni, újra és újra. Na mindegy.

Folytassuk most a sort a már 3 éve töretlenül moderáló moderátorral Kislackoval.

Már az "eleje" óta PPM csapattag vagy. Itt voltál a kezdeteknél és még most is itt vagy. Hogyan értékelnéd ezt a 3 évet?

Igen, hát jó régen volt már. Még alig csírázott a játék amikor idetévedtem. A nyolc szezonos hoki béta első szezonjában jártunk 2008 őszén. Ekkor még négyszeres sebességgel futott a játék, és csak a legalapvetőbb funkciók működtek. Ha jól csalnak az emlékeim, akkor a második szezonban kerültem az akkor még kétfős PPM csapatba Kityusz és Stonehenge mellé. Helperként kezdtem, majd a teljes verzió első szezonjában kaptam moderátor jogot. Teltek a hónapok, közben a parányi magyar közösség a sokszorosára duzzadt, elindult a foci és a PPM csapat is kibővült, nem mellesleg nagyszerű emberekkel. :) Amikor először beléptem a játékba azonnal megtetszett, de nem gondoltam hogy még 2012 tavaszán is gyűrni fogom, és hogy ilyen szinten beleépül a mindennapjaimba. Most már biztos vagyok benne, hogy még sokáig itt leszek. :)

Hogy érzed, mennyire sikerültek pozitívan a dolgok? Gondolok itt a fejlesztésekre, vagy beszélhetünk a közösséggel kapcsolatos dolgokról is.

A fejlesztések nagy részével egyetértettem, de azért van pár dolog ami még mindig nem tetszik. Részletekbe most nem mennék bele, sírunk így is eleget a fórumon. :) De én alapvetően optimista ember vagyok, úgyhogy a sok bosszankodás ellenére is pozitívan látom a jövőt, és pozitívan tekintek vissza az indulás óta eltelt időszakra is, mert látom a fejlődést mind a játék, mind a közösség és mind a csapataim részéről. Ha nem így lenne, akkor már lehet hogy nem játszanék.

Mit remélsz a jövőtől itt a játékban, még 3 év a csapatban?

Remélem, hogy folyamatosan javulni fog a játék. Az új dizájnt például már nagyon várom, mert ez a régi eléggé unalmas, és ez a nagy fehérség amúgy is megterhelő a szememnek. Végre igazán játék feelingje lesz a dolognak. :)
Még három év? Előfordulhat... :)

Hát ezt szerintem mindannyian szívből reméljük és szorítunk érte, hogy így legyen! Még egy kérdés azonban maradt a sorban. Mi volt a legmeghatározóbb élményed a játékkal kapcsolatosan?

Amikor megláttam Ivánt élőben. :D

Ez a válasz annyira gyönyörű, hogy azóta is ezen röhögök! Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésekre!

A sorban most következzen Stonehenge, akit (sajnos) nem véletlenül hagytam a cikk végére. Ő is 3 éve a csapat tagja, ki is húzta a 3 évet a csapatban, azonban sajnos éppen leköszönőben van, de erről és másról is már „hallgassuk” meg őt.

Te is ott voltál az elején a PPM csapattagok között és még most is itt vagy. Milyen volt a kezdet? Hogy emlékszel erre az időszakra?

De éles szemed van. Bakker ennyi ideje már. Egy picit el is érzékenyültem a kérdés felvetésénél. Számomra ez pont azt jelenti, hogy pont 3 éven keresztül voltam ppm csapattag ha a bétát nem vesszük figyelembe.
Szép időszak volt ez számomra. Ha jól emlékszek, Kityusszal ketten indítottuk az éles verziót + fordítók voltak még csapattagok és igyekeztünk kiépíteni emellett egy stabil ppm csapatot. Szerintem ez sikerült is. És felettébb örülök is neki. A kezdetek nagyon melósak voltak számomra. Az adminban egy csomó e-mail címre kellet levelet kiküldeni, hogy indul a játék. Ez még nem volt automatizálva így kézileg kellett küldözgetni egyenként a leveleket. A gmail spamlista elkerülése végett korlátozta a kiküldések darabszámait. Ezért Kityusz kiszedte a mail listát én meg írtam rá egy egyszerű excel makrót, hogy 20-asával küldözgethessük ki óránként a leveleket. Ebben az időben legtöbbször a szlovák fórumot sasoltam és szerény véleményem szerint ez időszakban a legtöbbször segítő csapattag voltam szlovák tudásomnak köszönhetően. Mindig kész és friss információkkal tudtam szolgálni a kérdezőknek. Ennek ellenére ilyesmi fajta menedzserjáték tapasztalat hiányában én is elkövettem a játék elején nagy hibákat, amiről egy másik kérdésben bővebben írtam.

Mi volt a legmeghatározóbb élményed az utóbbi 3 évben?

Nagyon örülök neki, hogy megismerkedhettem az évek folyamán a játékostársakkal. Nem tudok minden kellemes élményemet felsorolni, így 3 eseményt emelnék ki.
Kityuszal való találkozásunkat Horvátországban , az első ppm találkozót Budapesten és Szombathelyi családi látogatásunkat a Savaria karneválra. Ez a három esemény, ami ppm-hez köthető felejthetetlen élmény volt számomra.

Ha volt célod, célotok, mi az, amit sikerült elérni belőle és mi az amit nem?

Megint csak igyekszek pár dolgot kiemelni, mert lehetetlen minden emléket felidézni.
Mint mindenki másnak nekem is voltak céljaim. Nem mindent sikerült elérnem. Lehet furcsán hangzik, de engem érdekelt a háttérmunka, a csapatmunka. Egyik projekt, ami nagyon emlékezetes volt az a világbajnoki szervezés. Honlap, játékosok kitalálása és a felejthetetlen közösségi összefogás. Ez számomra a hab a tortán, ha háttérmunkát vesszük. Ilyenfajta közösségi szellemet, sehol se éreztem, se előtte, se utána sehol. Örülök hogy a részese sőt akkoriban az egyik aktív tagja lehettem. Megtiszteltetés volt egy ilyen közösséget képviselnem.
Amit fél sikernek könyvelek el magamnál az a játék népszerűsítése a múltévben. Teljesen tiszta lelkiismerettel emlékszek vissza erre a tevékenységünkre. 
Egyik legnagyobb sikerem a helperkedéses időszakhoz tartozik. Önkritikát gyakorolva, úgy érzem, hogy eléggé rugalmasan tudtam segíteni mindenkinek, aki megkeresett.
És utó sorban én úgy érzem a legnagyobb kudarcom a csapatmunkákban a mostani marketing specialista funkcióhoz kötődik. Ennek is megvannak a saját háttér okai, amit most nem fogok nagyon részletezni. Elég, ha annyit írok, hogy amikor belevágtam úgy éreztem időt fogok tudni szakítani neki és bírni fogom csinálni minden más tevékenység mellett. Hát így utólag nagyot tévedtem. Ezért is jutottam arra az elhatározásra a közelmúltban, hogy nem tartom fel a csapatmunkát és így 3 év csapattagság után elérkezett az idő mikor háttérbe vonulok a feladatvállalásban és kilépek a ppm csapatból. Persze nem tagadom hiányozni is fog a csapatagság és az admin fórum is. De nem fogom elrontani a magyar ppm csapattagok hírnevét azáltal, hogy ingyenélőként maradjak soraikban. Nem tartom kizártnak, hogy a jövőben egy két év múlva viszont vállalni fogok valamilyen feladatkört, de jelenleg ez már nem fér be az időbeosztásomba.
Ezért talán nem is maradt más hátra most a jelenben, mint még ppm csapattagként befejezem utolsó riportom zárómondatát. Örülök, hogy a csapat tagja lehettem. És további sok sikereket kívánok a csapattagoknak.

Köszönjük a jó kívánságodat. Én szívből remélem, hogy még visszatérsz közénk, addig pedig sok sikert kívánok a játékhoz.

Nos 3 évet sajnos egy ilyen szomorú bejelentéssel kell zárnunk, azonban ez ne szegje kedvünket a további játékhoz. Én kívánok további 3 szép évet a játéknak, a menedzsereknek és a vezetőknek is. Aztán majdcsak hosszabbítunk még sokszor ennyit.

Legközelebb az „Emlékszel még?” 3. részével jelentkezek majd. Tartsatok velünk legközelebb is.