PowerPlay Magazine

Az alapkoncepció nem különbözik az első cikkétől ( https://ppm.powerplaymanager.com/hu/pp-magazin-cikk.html?data=hu-17781-article-szurkersegem-tortenete-lancinterju ), most Bazsa szurker történeteit olvashatjátok:

Kezdem azt, hogy nem szeretem a focit. Számomra nem vonzó a sportág a sok alibiző, 0:0-ás vagy 1:0-s meccsek miatt. 90 perc gyötrelem 

Ezért az én sportágam a kosárlabda. Még a '90-es évek közepén vitt le egy cimborám kosármeccsre, a Tiszaligetbe. Ha jól emlékszem kapásból belecsöppentem egy csúcsrangadóba, Szolnoki Olaj - (akkor még) Danone-Honvéd meccs volt. 3000 fős csarnok befogadóképesség, legalább 4000 üvöltő "állat" volt ott. Egy db tűt nem lehetett volna leejteni a csarnokban. 2:1-re vezettünk a 3 győzelemig tartó párharcban, ha otthon nyert volna a csapat, akkor 4-ben van (akkor ez óriási meglepetés lett volna). Sajnos nagyon szoros meccsen kikaptunk.
Ha már felmerült Gebusban egy kis nosztalgia, akkor erről a meccsről nekem az jut eszembe, hogy volt egy magyar válogatott játékos a pestieknél, rövid vörös haja volt. Nem szerették Szolnokon (sem), és (persze kapta az ívet a lelátóról) kimutogatott a B-középnek. Ekkor az előttem álló szurker torka szakadtából üvöltötte, hogy ne mutogass te r... vörös g.... Ez önmagában még nem lett volna vicces, de úgy már igen, hogy a szureknek is full vörös volt a haja 

Aztán teltek az évek, kialakultak a B-közepes tagokkal a barátságok, haverságok. Rengeteg idegenbeli túra (volt olyan szezon, hogy egyetlen bajnoki meccset sem hagytam ki, sem otthon, sem idegenben). Vertem a dobot egy éven keresztül, álltam a korlát elején, imádtam...
Nem számított, hogy szerda van, és én Békéscsabán tanultam, meccs volt Szombathelyen, hát menni kellett  Vagy fősulin utolsó lehetőségem volt, hogy statisztikából levizsgázzak, de hát egybeesett a pécsi meccsel, mi mást tehet az évet ismételni nem akaró hallgató... persze elmegy Pécsre, ahol a hazaiak úgy kifiléztek bennünket, hogy már 30 ponttal is vezettek, kegyelemből lett csak 20 pontos bukó a végén 

Megjártam az EuroChallenge Bolognai FinalFour-ját(4. helyen végeztünk), Franciaországban a Gravellines elleni meccset (40cm hó fedte autópályákon karácsony előtt 2 nappal). Egyszerűen imádtam.

Aztán ahogy teltek az évek, sokat változott a világ (velem). Sok minden más fontosabbá vált, mint a kosárlabda (korábban csak az létezett az életemben, ruhából is csak pirosat és feketét vettem). Egyre kevésbé tetszett az az irány, amit a vezetőség csinált, számomra unszinpatikus edzők, játékosok érkeztek a klubbhoz, a szolnoki játékosok eltűntek a keretből. Akkoriban jött az életemben a futás, mint sport, akkor futottam az első maratonomat, így egyre több meccs maradt ki a futás miatt. Aztán szépen csöndben valahogy elmaradtak a meccsre járások. TV-ben megnézem még, ha van időm, a híreket napi szinten követem a csapatomról és a magyar bajnokságról egyaránt, de a lelátón már nem vagyok ott. Néha hiányzik, néha nem. De úgy érzem, egyszer talán még visszatérek... 

Köszönjük Bazsa! Szerintem minden csapat ilyen szukolókról álmodik  Annyit árulj még el, hogy ez statisztika bukta kreditrendszeren belül vagy még a bevezetést megelőzően történt. Ez még sokat dobhat flúgosságodon 

Hölgyek/Urak! Egyelőre elfogytak a beszámolók, de ha akad még aki szívesen megosztja, természetesen a jövőben is közzétesszük történetét!

Legyen szép napotok!