PowerPlay Magazine

Sokan vártuk ez a napot. Egyszer az évben van ilyen. Amikor is végre kilépünk a virtuális világból, és a való életben is megmutatjuk magunkat. Barátságok, szerelmek szövődnek ezen a napon. Az utóbbiról később...

Aznap lázasan készülődtem. Kerestem a kamrában a féltve őrzött házit, gondoltam, ezzel megalapozhatjuk a jó hangulatot… Ahhoz képest hogy kora délután már Pesten voltam, sikerült egy órát késsünk a találkozóról. Mert hát nem bírtuk abbahagyni. Laci a szövegelést, én meg a kínálgatást… Sok mindent megtudtam a táncos lábútól. A Salsa rejtelmeiről, kubai eredetéről, az emigráns oktatóról, a Taxi-dancerről… Aki ismeri Lacit, meg nem mondaná, hogy leveszi a lányokat a lábukról. A vén kujon! Bizonyára a tükörsima fejtetője teljesen elvakítja a gyengébbik nem látását…

Aztán betoppantunk. „Megérkeztek!” – hallom. Rövid – számunkra akkor még teljesen felesleges – bemutatkozásunk után (akkor még a fene se emlékezett a nevekre), Zsolt lépett hozzánk két éremmel. Mielőtt felocsúdtunk volna, nyakunkban volt a medália. Megható volt. Köszönjük Zsolt! Köszönjük Nektek!

Pincér: Milyen érem az a nyakadban?

Laci: Fogalmam sincs. Valaki a nyakamba akasztotta, aztán itt fityeg…

Aztán jöttek a beszélgetések, a tényleges ismerkedések. Érdekes módon, a számomra eddig már „ismert” arcokkal szinte semmit nem sikerült. Az „újak” közül sem mindenkivel… Sajnálom. Legközelebb bepótoljuk… Na de ami megragadt/megmaradt. Meglepő volt Duleba Lacit látni. Sokat nyavalygott, hogy nem jön. Aztán íme. Kérdeztük is Zsoltit. Hogy sikerült? „Sok melóm volt benne!” Először találkoztam a „főnökkel”. Krisztián hihetetlen fószer! Számomra teljesen felfoghatatlan, hogy tud valaki zsebre dugott kézzel egyszerre beszélni és cigizni! Sokat… Na meg mentek a zrikák is… Szerencsére volt nálam papírzsepi. Jólneveltségem okán kínálgattam Dávidot és Dominikot. (A héten vertem el őket egyik illetve másik sportágban…) Vagy Ottó. Tiszta díjbirkózó alkat! Közben szerkesztői megbeszélést is tartottunk. Ott voltunk teljes létszámban – jövőbeni állapot szerint – Danival és Józsival… És igaz. Mármint a szerkesztők iszákossága. Nekik aztán nem kellett kétszer mondani, hogy kóstolják meg! Sokszor kóstolgatták. Józsitól készen voltam. Rendkívül gyorsan beszél, s folyton rángatja a szemöldökét. Egy mondatban pontosan annyiszor, ahányszor egy húzás közben kortyol. És mindig piszkálják egymást Dáviddal…

A szerelem. Ki hitte volna, hogy Gábor barátunk összeszűri a levet a kis Mirával! A képek önmagukért beszélnek. A büszke apa örül. Gondolja: remélem, ezek után nem kell annyi hsz-t törölnöm majd…

Az ismerkedés...                                                                A szerelem...

De ne csak én meséljek! Íme, hogyan érezték magukat a többiek...

ferrri: A legjobb pillanat: amikor Zsolti elővette az aranyérmeket, és a kapitánypáros nyakába akasztotta, illetve az ezt követő taps.
Jó volt új arcokat is látni, de a régieknek is örülök természetesen. Odafele úton 12-13 fős összejövetelt tippeltem, kellemes meglepetés volt a jóval nagyobb létszám.

gottesz: Nagyon durva volt, hogy ennyien összejöttünk! Amikor megérkeztem, a pultosnő megkérdezte, hogy pontosan mi is ez? Mondtam, hogy egy online sportmenedzser találkozó, mire csak annyit mondott, hogy "aha, valami sport, ennyi maradt meg." Tehát számomra az volt a kiemelkedő, hogy míg a kívülálló szinte fel sem fogja, hogy mi ez, addig sokan több 100km-t tettek meg ezért a pár óráért.

nyugdijas: Legemlékezetesebb, hogy milyen nagy létszámban vettünk részt! Kellemes meglepetés volt, hogy új menedzserekkel is megismerkedhettem. Üdítő színfolt volt 19titi66. Jó volt vele, és a többiekkel is beszélgetni. Remélem, hogy a következő találkozón még többen leszünk. Nagyon röviden ennyi!

hzsolt: Legemlékezetesebb pillanat? Próbáltam mindenkivel a lehető legtöbbet kommunikálni. Nagyon örültem a magas létszámnak. Az új arcoknak. Lacinak és Gábornak. Hajninak, hogy egy szem lányként ismét eljött. Örültem, hogy megismerkedhettem többek között Buresszel. A Spanyolok elleni győzelemnek. Egy kecskeszakállú srác is mellem ült és azt mondta vagy elalszik, vagy hányni fog de lesz valami. Azt mondták, nem jönnek terroristák, de én két képen azért látok egyet. És a pultos lányzó dekoltázsa sem volt kutya. Ha már kutya, puszilom Mirát és a Bernijét!

jules68: Hogy mi jut legelőször eszembe a találkozóval kapcsolatban? A kalandos megérkezésem. Megpróbáltam fejből odatalálni, de a végén telefonos segítséget kellett kérnem. Hálát adtam a NASA-nak és az amerikai hadseregnek, hogy elérhetővé tették gps technológiát. Aztán amikor már ott voltam, akkor minden folyt a saját útján.Főleg befelé a gyomorba. Na meg persze a finom pálinkád is említésre méltó. Amit viszont sajnálok, hogy a fiatalságra kevés időt tudtam szánni. Talán mert keveset tartózkodtak a pult környékén. De viszont eredmény, hogy újabb 5-6 nickhez tudok arcot kapcsolni.

Alan Smith: Örültem, hogy elmentem és találkozhattam régi és új manager társakkal! Vártam a zrikákat, de 1-2 szónál több nem jött. Két dolog van ami igazán emlékezetes marad erről a taliról. Az első: Megismerhettem közvetlen vetélytársaimat buresz3, DZSDZS és Rivaldinho-t akik egyből összeesküvés elméletet gyártottak az én kis csapatom ellen, hogy is fog kiesni a kézi első ligából.
Második: Megérkezésem után feltették mi lesz ma a Spanyolok ellen? Mondom én nyugodt vagyok Zsolt állította a taktikát. Nagy nevetés mindenkitől és megállapították ebből én, csak jól jöhetek ki, ha nyer a csapat akkor enyém a dicsőség, ha kikap az Zsolt hibája. Következő találkozón is ott a helyem persze, csak akkor, ha cikk írójától kapok egy virágot!

Meccsnézés...

Huntsabi: Arcok, új arcok mindenütt! Beléptünk Robival, és láttam nagyjából 3-4 ismerőst, miközben ültek legalább 15-en az asztalok körül. Jó helyen vagyunk? Itt a Gyula, ott a Zsolti, biztos nem tévedtünk el. Örömmel töltött el, hogy sokan jöttek olyanok, akikkel nem találkoztam, kaptam újságot, kávét, teát, szolidan indult az este. Aztán kikapott a Diósgyőr Felcsúton, onnantól beindult a buli. Egy kör, két kör… hány kör? Nem tudom már, de sajnáltam, hogy a Feri vezette csapatnak korán el kellett mennie. Számomra emlékezetes Bredock Laci spontán matekórája Gyula társaságában kinn az utcán (sajnos a többség erről lemaradt), az, hogy megtudtam, hogy tulajdonképpen szeretem a whiskey-t, az aranyérmek átadása a világbajnok párosnak, Duleba Lacitól a DVTK-s kávé. Eleve rá sem számítottam, nem hogy még ajándékot is hoz!? (Pedig szokott, főleg a virágot szereti. – szerk.) Az is jó volt, mikor Tónit megpróbáltam hintába ültetni a Newton-törvényekkel, de annyit nem ivott, hogy a tehetetlenség törvénye kifogjon rajta. Ami még jó volt, hogy tizen-huszonéves korosztály és a legéltesebbek is teljesen könnyedén megtalálták a közös hangot. A hely kiválasztása ideális volt, a szervezés és a lebonyolítás hibátlan, a kiszolgálás nemkülönben, a fogyasztással sem voltak problémák. A legjobb pedig, hogy Robival indulás előtt beszélgettük a hazaút tervezésekor, hogy "ááá, éjfélig már tuti nem marad majd senki", ehhez képest mi és Dominik jöttünk el utoljára, természetesen éjfél után. Szóval a lényeg, hogy 4-5 éve az első ismerkedő kattintásaim megtételekor nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok a játék mellett, azt meg pláne nem, hogy ennyi kiváló emberrel hoz össze a sors és ilyen jó barátságokat, ismeretségeket kötök majd, főleg, hogy akkortájt még sokkal antiszociálisabb személyiség voltam. PPM changed my life. Vivát Tatra Tea!

Emzet (a szeszcsempész): Nagyon rövid ideig voltunk sajna, így igazából kevés emberrel tudtam beszélni, javarészt csak a régi partyarcokkal. Meg persze néhány (számomra) újjal is, de messze nem mindenkivel.   Pedig sokan voltak, sokkal többen, mint ahányra tippeltük az autóban odafele menet. Remélem, ez a szám csak nőni fog és (Rév)Komáromban is leszünk legalább ennyien, valamikor a nyár végén (ha addig nem dobnak ki a játékból ). Akkor majd tuti lesz időm mindenkivel megismerkedni - nem fogok sietni sehová.
Emlékezetes talán az volt, hogy milyen sok fiatal srác jött el - szinte már öregnek éreztem magam - de hál´Istennek ott ült szemben Béla bá.
Örültem, hogy ott lehettem és vihettem Csabinak némi teát, Józsinak meg kofolát - remélem azóta mindketten elfogyasztották, és ízlett is nekik.

David Xix: Jó érzés volt végre megismerni személyesen is azokat az embereket, akikkel nap, mint nap levelezek a játékban. Mégiscsak személyesen az igazi. De a legemlékezetesebb, hogy mindenki előtt aláztam meg gotteszt a kosár NB. I-ben.

dominik626: Hááát helyes volt a pultos csaj. Asszem ennyi. Na jó még annyi pozitív, hogy volt rajtam kívül 2 olyan kitartó, aki éjfélig maradt. Igaz, Csabi szerintem csak azért, hogy megigya a söröket, amiket mások már nem bírtak.
Egyébként szimpatikus volt mindenki. Kivéve az a hosszú, göndör feketehajú srácot. (Aki 10 felé már alig tudott magáról, egyszer el is tűnt, és állítólag nem is a férfi mosdóban támasztotta a falat... Bár az egyértelműen nem derült ki, hogy hol. Rejtélyes story.   Na jó, ő is jó fej volt, végül is zsebkendőt is adott. Nagy poén.... Amúgy jó volt megtudni pár új dolgot a játékról! Gondolom.... a töbieknek tőlem.... Na jó, azért én is hallottam pár újdonságot. Szóval a lényeg, örülök, hogy részt tudtam venni a talin.

Bajnok13: Remek találkozó volt. Jó volt látni így egyben a Magyar PPM csapatot és megismerkedni velük/veletek.
Több számomra emlékezetes is történt. Az első egyértelműen Feri tündér kislányának a megismerése. De nagyon jó volt az is, hogy az apukája is pont olyan jó fej, mint gondoltam. Petike007 is pozitív csalódás ahhoz képest, hogy szinte semmit nem beszéltünk tali előtt.
De a te laposüvegezésed mellett se mennék el szó nélkül.

DunakesziSE: Nekem az az Úr tetszett, aki osztogatta a pálinkát, hosszabb haja volt (a többiekhez képest. ) és valami érem is volt a nyakába, illetve ajánlott a centeremért 30 milliót szezon végén.

RoBour: A legemlékezetesebb talán az volt, hogy megérkeztünk Csabival, végignéztem a Napóleonban és szinte már mindenki ott volt, mondom bakker mennyi ember, ez mind "mi" lennénk?
És mire végig értem az üdvözléssel elfelejtettem mindenki nevét, aki bemutatkozott és nem ismertem.

DZSDZS: Maga az egész találkozó egy élmény volt nekem. Az, hogy most már végre nem csak kitalált nevekkel, csapatokkal játszom, kommunikálunk, hanem már elő személyt is tudok mögéjük rakni. Az is roppant jó volt, hogy a régi motorosokkal, csapattagokkal is emberközelbe lehetett kerülni és így már nem olyan távoli, elérhetetlen valakiknek tűnnek. Nem utolsó sorban személyesen is találkozhattam magyar világbajnokokkal a football területéről. Na ez tényleg az egyik legemlékezetesebb momentum volt.

buresz3: A legemlékezetesebb a PÁLINKÁD.
Viccet félre téve, jó volt végre arcokat is tenni a megismert menedzser nevek mellé. "Sajnos" túl sokan voltunk és rövid volt az idő ahhoz, hogy mindenkit megismerjek, de így is tetszett az első találkozóm és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó. Gondolkodom egynek a szervezésén, ha aktuális lesz majd tartok egy igény felmérést.

rihonya: Az a helyzet, hogy a legemlékezetesebb pillanat az volt, amiről kis híján lemaradtam, mert pontosan a hátam mögött zajlott. Arkrektor és bredock menedzsertársamat medáliával tüntették ki, mert foci VB-t nyertek szövetségi kapitányként Magyarországnak. Szerintem ez egy igazán felemelő pillanat volt, mindannyiunk őszinte elismerését és egyetértését kivívta. Maga a találkozó pontosan azt hozta, amire előzetesen számítottam. Sok kellemes ember örült egymásnak és remekül érezte magát. Remélhetőleg legközelebb még többen leszünk.

19titi66: Új résztvevőként számomra az összetartás és az egymás iránt megnyilvánuló öröm hatott meg. A fiammal elbeszélgethetünk ferrrivel, petivel és a többi menedzserrel. Sok mindent megtudtam a játék béta verziójáról.

Petike007: Elsősorban a társaság. Igazat megvallva, már nem a játék miatt játszom, hanem a közösségért. Véleményem szerint ez a játék igazi értéke. Az, hogy személyesen is találkozhatok a játékostársakkal, és nevet és arcot is tudok már a nick mellé rakni, az plusz öröm.
Nagyon jó volt, hogy Feri elhozta a kislányát, szerintem így még családiasabb volt a hangulat.
Zsolti nagyon profin megszervezte, az egészet, az érem nagy húzás volt a részéről. Aki ott volt szerintem soha nem felejti el ezt a találkozót. Már alig várom a következőt. És ami plusz, Mencsivel beszélgetve kedvet kaptam a piacozáshoz kéziben.

vitezbalint: Mivel nem voltam még PPM találkozón, ezért izgatottan vártam, hogy milyen lesz, hogy fogok kijönni személyesen az emberekkel. Kellemes csalódás volt, hogy amint odaértem, azonnal be tudtam kapcsolódni a beszélgetésbe. Később már több menedzserrel is személyesebb beszélgetést folytattunk, így ismerve jobban meg egymást. Saját magamnak köszönhetem a legviccesebb jelenetet: a kidrukkolt kézi válogatott VB győzelem után fordultam a többiek felé, és levertem valaki sörét az asztalról. Utána este hallgathattam a többiektől eme ügyességemet...

szhaci: Nem is tudom, hogy erre mit írjak, összességében jó volt a találkozó nagyon, a legemlékezetesebb nekem az, hogy sokan voltunk. Sajnálom hogy az újak közül nem sikerült mindenkit személyesen megismerni! Nekem az este nagyrészt a Mirával való foglalkozás kitöltötte, ami nagyon jó volt, mert imádom a Feri kislányát és jól eljátszottunk a Berni nevezetű plüss kiskutyával.
Nagyon jó volt újra találkozni a régiekkel, hiszen velük már baráti a viszony és nagyon örültem nekik! Jó volt látni, hogy az aranyéremnek nagyon örültök!!!! Sok kis apró dolog van ami megmaradt a találkozóból. Nem tudom, hogy az fontos e, de például a Laci sála a mit a fejére tettem az nagyon tetszett a fotó is nagyon jól sikerült róla! (Azt meghiszem. - szerk.)
Igazából egyet sajnáltam, hogy nem volt valami kivetítőféleség, amin mindenki tudta volna nézni a kézi VB első meccsét. Szerintem amikor ilyen fontos meccsek vannak, akkor össze lehetne jönni és együtt szurkolni a magyar csapatoknak és ez lehet mind a négy sportágnál. Tudom, hogy lehetetlen mindig így összejönni, de nem lenne rossz!

"Hol vagyok?"                                                                        "De jó feneke van ennek a pincérnőnek... "

bredock: Rohadt sok volt a lépcső. Komolyan, néha úgy éreztem, hogy valami túlélőtúrán vagyok. Nagy ötlet volt az érem, igazán meghatott, köszönöm még egyszer Zsoltinak! Aztán, mikor a bárpultnál egy külsős, ismeretlen muksó azt kezdte fejtegetni, hogy nekünk kellene irányítani az IRL válogatottat, na, akkor kicsit ledöbbentem. Csúcs volt a hangulat, köszönöm mindenkinek, hogy eljött!

Kityusz: Bevallom őszintén, nagyon meglepett, hogy mikor beléptünk, egy szép hosszú asztal körül ült vagy 20 ember. Nem számítottam rá, hogy ilyen sokan eljönnek, ugyanis általában 25 jelentkezőből jó, ha 15-en megjelennek. A bemutatkozás, mint mindig elég érdekes volt, nagyjából nem emlékszem senkire (bocs...). Amúgy is rosszul párosítom az arcokat és a neveket. A legkellemesebb meglepetés mégis az volt, hogy az asztalnál ült valaki, akivel "régebben" rengeteget beszélgettem, leginkább chat-en. Aztán egyszercsak megszakadt ez. Azóta nem beszéltünk, ahogy szombaton sem, mégis nagyon örültem, hogy ott van. Ezt egy olyan lépésnek éreztem, ami lehet, hogy visszavezet oda, ahol régen abbamaradtak a beszélgetések. De nem könnyű eset ez, nem volt szép a "válásunk". Leginkább az idő az, ami majd megoldja a szitut. Kivárjuk... A másik nagyszerű dolog az volt, hogy a világbajnok páros mindkét tagja kapott egy-egy érmet. Erről azt hiszem nem is kell többet mondanom.
Volt viszont valami, ami nagyon csalódottá tett. Ez pedig, hogy a fejlesztők közül senki sem érezte fontosnak, hogy a PPM egyik legnagyobb nemzetének találkozóján részt vegyen. Pedig meghívtam őket. Nem mintha hiányoztak volna, de akkor is egy csalódás volt.
Végül szeretném megköszönni a szervező(k)nek, hogy találtak egy remek helyet a találkozónak és "eredményesen" rendezték meg azt. Köszönjük!

Nagy köszönet Zsoltnak a szervezésért! Remek este volt! Reméljük, sok hasonlóban lesz még részünk!

Tartsatok velünk legközelebb is! Legyen szép napotok!